Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-29 / 21. szám

annak, mit az egyház egységének neveznek, hogy a káté a legabstractabh könyv, mely csak képzelhető stb. Tehát mivel és miként tanittassék a vallás ? A feleletet a következő elvben találjuk : „A vallásos nevelés mivelj e az egész embert." A vallásos nevelés tartsa szem előtt azt, ami örökké való, ami maradandó ; kerülje azt, ami csak mától holnapig tart. A vallástanítás foglalkozzék az igaz vallásoknak magvával s vesse el azok héját. Az elemi iskola vallástanitása legyen olyan, hogy azon részt vehessen a zsidó, a lutheránus, a katliolicus, a kalvinista ; hogy azon részt vehessen minden ember, hogy emberré neveltessék. Igenis, az észszerű paedagogica oly vallástanitást kíván, mely az egész földkerekségén minden embernek szólhat, mely a gyermek természetéhez simul, mely az egyéni fejlődés különféleségeit nem ki-, hanem bezárja, az az respectálja, mely ép oly kevéssé foglalkozik confessióval, mint professióval. Az ember magasabb erői: az ész, az érzés, az akarat. A vallás ezen erők ébresztésével foglalkozik, melynek egysége a kedély. A vallásos nevelés főleg kedély-mivelés. Az ember vallásos mivelődésében a következőket kell megkülönböztetnünk.*) 1. A vallásos képzetek és fogalmakat, a vallásos érzéseket és vallásos cselekményeket. 2. Az erkölcsöt, vagy az embernek helyes viszonyát az emberhez. 3. A szépészeti momentumot, a szépet, a szépnek szeretetét. Az általános „vallástanítás" tehát azzal foglalkozik ami igaz, jó és szép. Első sorban áll az, ami igaz. Azért az igazság szeretete az első, a mi a vallásossá nevelendő ifjúságban megerősítendő. Ami igaz, az jó is : mi sem szép, ami nem igaz. Az emberi természet törvényeit követő általános vallásos nevelés alakjára nézve a paedagogica a kö^kező elveket szabja elénk : \ vallástanítás legyen: 1. vidám (nem vig!) 2. nézleti; 3. fejlesztő; 4. nem rendszeres; 5. a haladás elvével egyező. Tehát félre mindennel, ami komor — a gyermek szereti azt, ami ébresztő, kedélyes. Félre az emlékezetet terhelő lommal, melyet iskolazsarnokok hagytak reánk örökségül. Félre a betölcsérezéssel, elébe mondással a szellemi octroi-val. Félre a theologiai rendszerrel. Félre az emberi mivelődés körülárkolásával, kiszabásával. A vallás ne nyomja, ne nyűgözze, hanem szabadítsa, emelje, szerencséltesse a gyermeket. Ami nem nézleti, az nem gyermeknek való (még másnak sem.) *) Diesterweg: Mein Religionsuntemcht. A vallástanítás fejleszsze az ember minden erőit, öntsön mély kedélyéletet, élő képzetek és érzelmek áramát minden ereibe. Minden ember élje át az emberiség fejlődési menetét s azért fejleszszük vallásunk történelmével vallásos öntudatát. A vall ásos nevelés tehát nem lehet más mint t ö rt é n e 1 m i. Tehát történelem és semmi egyéb, mint történelem. Vallás és nem theologia ; erkölcsös elvek és nem dogmaticus tantételek, s ez erkölcsös elvek közül is főleg azokat, melyek a gyermeki életből meritvék ; amit ezek nem nyújtanak, azt nyújtja a történelem. A történelmi vallástanítás megfelel föntebb felállított általános vallástanitási elveknek; mert a történelmet lehet először vidáman kezelni ; a történelem tényei, adatai, eseményei, másodszor n é z le 1 h et ő k; a vallásos történelemben van, harmadszor a vallásos tartalom concret alakban, melyet a gyermek maga vonle magának; e történelmek negyedszer nem rendszeresek, nem is tűrnek rendszert,' de életet adnak, gondolkozásra ösztönöznek s tettre buzdítanak; a történet végre végetlen fejlődés ösvényére vezet. Szóval:a népiskola vallástanitása csak történelmi lehet, sem több, sem kevesebb. Hogy minő történetek legyenek ezek, honnan vétessenek, miként kezeltessenek? ezek oly részletes nevelészeti kérdések, melyekre e füzetkében már nem felelhetünk, de a melyekre a feleletet megtalálja a tanitó az itt alant megnevezett müvekben.*) A merev confessionalisták irtózva fogják újra kérdezni — hát lehetséges vallás confessio nélkül ? lehetséges vallástanítás confessionalis színezet nélkül? E kérdésre szóval már feleltünk, most csak tényekkel felelünk még egyszer röviden. A zsidók sohasam adnak gyermekeik kezébe] kátét, sohasem erőszakolnak rájuk formulázott felekezeti vallástételt, hanem megelégesznek azzal, hogy az ó-testamentum történeteivel, különösen a pentateuch által igyekeznek az ifjúságra vallás-erkölcsösen hatni. Az igy nevelt s családja keblében felnőtt gyermek minden további vallástétel-kényszer vagy esketés nélkül felvétetik az egyház kebeléb3. Ha akarnánk tanulni, megtanulhatnék a zsidóktól a gyermeket megérteni s bizni az életben, mely sokkal fontosabb mint minden tantétel; bizni abban, hogy a mint a mózes vallású emberek közt felnőtt gyermek azok hitébe beleéli magát, velük összeforr s élő tagjává lesz egyházuknak; ugy a keresztyén s minden más gyermek is lehet igazán vallásossá, dogmaticus kínpadra vontatás nélkül. *) Die Geschichte der Volksschule und des Lehrerseminars im Hei-zogtlium Gótba függelékkel : Entwurf zu einem Religionsunterrichte für die„Volksíichulen des Herzogtlium Gotlia von Schulrath Dr. Ivari Schmidt.