Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-22 / 20. szám

573 586 b.) a tanítói fizetés csekély volta, a mennyiben az alkotmányos élet dusaob jövedelmű pályáinak megnyílta után a jólkészült ifjak közül kevesen válalkoznak a sok teherrel, de csekély fizetéssel díjazott tanítói pályára, c.) némely prot. egyházakban eddig gyakorlatban lévő azon célszerűtlen intézkedés, miszerint a leány-egyházak tanköteles növendékei sokszor órányi távolságról kénytelenek az anyaegyház iskolájába járni, mely intézkedés miatt kivált őszszel és télben az idő viszontagsága miatt rendetlenül megy az iskoláztatás; d.) legtöbb helyeken a közvetlen felügyelet és az iskolákróli gondoskodás teljes hiánya — az elöljárók és szülék részéről; e.) néhol a tanitó teendőinek túlhalmozottsága, a mennyiben száznál is több növendéket csak egy tanitó vezet; és hogy az ilyen egy tanítóval biró iskolában a hat osztály működése s tanítása a lehetetlenséggel határos ; néhol pedig a tanítói hivatal mellett, más hivatalok például a jegyzőség félválalása s annak folytatása is nagy hátrányára van az iskolai ügynek; f.) hogy az iskolai kézi könyveket megszerezzék a szülék gyem ekeiknek, a tanítóknak népszerüségök kockáztatásával folytonosan küzdeniók kell: g.) legtöbb egyházakban a tanitók maguk szedik be vékánként, félvékánként búzafizetéseiket; minek következtében majd féléven át háborgattatnak iskolai foglalkozásaikban ; sokszor kénytelenek a tantárgy magyarázatának fonalát elejtve — magtárba sietni, fölmérni, nyugtázni a fizetést: igy majd minden nap a tanításra szentelendő becses időből pár óra elvész; h.) nem lehet végül elhallgatni, mennyi időt lop el az iskolától sok tanítónál a mezei gazdálkodás kényszerű folytatása, szántás, vetés, tavaszi termények ültetése, azoknak öszszeli betakarítása, napszámosokkali dolgoztatás stb. Ugyancsak tanfelügyelő urnák az első pontban érintett azon utóbbi kérdésére, hogy a népiskolai, oktatás törvényszerinti rendezésének mik legnagyobb akadályai és nehézségei'? — feleletünk ez: 1.) Őseink által drága áron, sok küzdelmek után szerzett egyházi önkormányzatunkhoz való szilárd ragaszkodásunk és ez iránti féltékenységünk érzete is, egyik nehézsége a népiskolai oktatás törvényszerinti rendezésének. 2.) A mostani politkai viszonyok állandósága iránti bizalmatlanságunk is egyik oka annak, hogy felekezeti iskoláinkat nem vagyunk hajlandók községi iskolákká átváltoztatni, jóllehet az 1868-dik évi 38-ik t. c. szelle mében egyházi felsőségünk parancsa folytán, a magas kormány kívánalma szerint rendezni és átalakítani kívánjuk iskoláinkat. Pedig valljuk meg minden elfogultság nélkül, hogy a legjobb akarat, szorgalmas utánlátás és sürgölés mellett is az egyházi hatóságnak a népiskolákra felügyelő közegei nem fognak célt érni s intézkedéseik a nép renitentiáján s értetlen roszjjakaratán hajótörést fognak szenvedni, intéseik figyelmeztetéseik, mint eddig, ezután is sikertelenek maradnak, mert executiva potestással — miáltal az egyházközségeket kötelességük teljesítésére s a törvény respectálására szorítanák — nem bírnak. Véleményünk szerint, hogy a népiskolák törvényszerttleg rendeztessenek, a gyakori iskola-mulasztások beszüntessenek, — szóval: hogy a népiskolák a lehető legjobb karba helyheztessenek, szükséges, hogy a tanfelügyelő intézkedéseinek, a világi hatóság közreműködése mellett szerezzen érvényt. A bajok orvoslására az egyházi hatóság csak palliativ szereket nyújthat: intés, feddés, morális pressió, ezek az ő fegyverei, — oly nagyszerű reformok életbe léptetésénél azonban, minők a szentesitett iskolai törvények által céloztatnak — kényszer-esz közökhez szükséges nyúlni, vagy is a polgári hatóságnak kell az ügyek élére állania. Hogy végezetre az általunk fölemlített a, b, c, dí e, f, g, h pontok alatt megjelölt akadályai a népiskolai oktatásnak elhárittassanak s annak következtében a községek jó iskolákkal láttassanak el, ajánljuk azoknak, kiknek az üdvös — a népiskolákat felvirágoztatható reformok életbe léptetése hatáskörükhöz tartozik, hogy 1-ször: Jó s a gyermek felfogásához mért, lehetően olcsó kézi- és vezérkönyvekkel láttassanak el az iskolák és tanitók. *) Gondoskodva legyen, hogy a kézi-könyvek jó erős papíron nyomassanak s erős bőrkötésben jussanak a gyermekek kezébe. Minden iskolahatóság maga szerezze be s oszsza ki a szükséges könyveket a gyermekek közt, azoknak árát utólagosan — a tanitó közbejötte nélkül —• maga vegye át a szüléktől. Ugyancsak az iskolai hatóság gondoskodjék gyermek-könyvtárról is minden iskolában. 2-szor. Hogy a népiskolai tanitók lelkük egész odaadásával szentelhessék magukat hivataluknak, hogy munkakedvöket az elélhetés gondjai, a nyomor érzete ne zsibbaszszák el, emeljük ki őket kedvezőtlen anyagi helyzetükből, emeljük a fizetési minimumot magasabbra s a városi tanitók fizetése, mennyiben ott az élelmezés, ruházkodási költségesebb, legalább két annyi legyen mint a falus tanítóké. 3-szor. Ha a népiskola-tanitoktól megkívántatik, hogy az „ismétlő iskolát" is tanítsák ezen új szolgálmányért a hivány~an formulázott fizetésükön felül külön dijaztassanak. *) Megjegyzendő itt mindenekfelett, hogy falusi iskoláink részére valódi népszerű, tudományos, bő ismerettel dolgozott célszerű tankönyveket irni nem oly könnyű feladat, mint első tekintettel látszik, és itt egyes emberi ész legjobb akarat mellett is keveset s csak több szakképzett férfiak egyesitett szellemi ereje tehet meg mindent. Egy falusi iskolában, minden kívánalomnak megfelelő tankönyv megirására múlhatatlanul megkívántatik a kellő tudományok: philosophia, psychologia, anthropologia széles és alapos, ugy orvosi mint physiologiai ismerete és azon keveseknek adatott észtehetség hogy eszméit, gondolatait értelmesen, világosan, okos rövidséggel s a falusi korlátozott eszű gyermek és igen sok, a paedagogiai tudományos képzettség még alsó fokán álló néptanítók fogalmához s szűk ismeretköréhez alkalmazva ész és okszerűen adhassa elő. S, S.