Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 60 den felséges és tökéletes ajándék az égből szál alá. Kihirdetem, hogy a kik éhezik és szomjúhozzák az igaz­ságot, jelentkezzenek az ajándékért. Ó ezek száma nagy volt! mindenki azt mondá: „nekem is, nekem is elégett a bibliám, énekes-könyvem ; — én n e m i s mehetek — az ur házába, mert nincs miből énekel­nem. — Az adományok kiosztattak; a megajándékozot­tak áldást mondtak a derék, lelkes ifjakra, a kiknek jelszavok: adni Udvösebb, mint venni." Én sem mulaszt­hatom el hiveim forró köszönetét tolmácsolni, s a sei­meci tanuló ifjúság ezen szép tettét nyilvánosság elé hozni. Fizesse nekik vissza a jóságos ég azt, ami jót ők tettek másokkal. Adja isten, hogy a derék ifjúságot mentől számosabban kövessék az áldozatkészségben. Fogadják köszönetünket a lelkes iíjak, a kik máris hűsé­gesen fáradoznak isten országa terjesztésén, fogadja köszönetünket a jeles igazgató ur, aki korán szoktatja a haza fiait „áldozni kevésből — sokat!" Melcer Gyula acsai ev. leik. Templom-szentelés S.-Kazán. A tiszai ág. h. e. egykázkerület hegyaljai megyé • jében kebelezett S.-Kaza folyó év s hó 19-kén, tehát Ad­vent 4-dik vasárnapján, ülte meg templomszentelési, rég óhajtva várt öröminnepét. Alig hangzott el a harang kongása, midőn a hegy­aljai ág. h. e. egyházmegye főesperese n. t. Bartholomae­idesz János, t. Zelenka Pál, miskolci, 1. Rajos Károly s.-kazai lelkész, a helybeli felügyelő urak a paplakból kiindulva, több mind két prot. hitfelekezetii leik ész, tanár, tanitó és számos vendég s hivektől kisérve, a felszente­lendő templomhoz közeledtek. Ide megérkezve, a templom zárt ajtaja előtt a helybeli lelkész t. Rajos Károly ur rövid, szivet emelő ima után a XXIV. Solt. 7-dik versében foglalt igéket hangoztatva,felnyitá a templom zárt ajtait. Az egyszerű, de esinnal diszitett templom, csakha­mar zsúfolásig megtelt. A helybeli ref. dalárda a hivek­kel együtt alkalmi hálaéneket zengett, melynek végeztével t. Zelenka Pál ev. lelkész ur megragadó szónoklataiban : Csel. 7, 33. foglalt alapig e szerint, kitünőleg ecseteié, hogy a föld, melyen a hajlék épült, szent föld, az épület, szent épület : mert e földet, templomot nem világi kegyúr, a múltban összeharácsolt egyházi alap, hanem a leggazdagabb alap, az ev. buzgóság szervezte és épitette ; mert ezt nem babona-áldozat és cerimonia, hanem a hivők okos vallásbuzgalma,"józan istenfélelme, istent lélek- és az igazság egyszerűsége fenségében imádása teendi temp­lommá, szentté. A szentbeszéd végeztével újra megzendült a dalárda jeles alkalmi énekben, s a felszentelő főesperes ur az oltár elé lépvén, az apostol eme szavait: „Örüljetek, i»mét mondom örüljetek:" alapigéül felvéve,kenetteljes be­szédében kiemeli, hogy a hivek örüljenek 1. a múltnak, mint a templom épitési idejének; 2. a jelennek, mint a templom felszentelési napjának; 3. a jövőnek, mint a templom használati korszakának. -Mig a főesperes ur bennt szónokolt, t. Zelenka Pál lelkész ur a be nem fért s a ref. templom körül összesereg­lett népsokaságnak mondott alkalmi beszédet. A dalárda működése közben a szószékre lépett t. Rajos Károly hely­beli lelkész ur s szokott meglepő modorral sorolá elé az egyház történetét, mely következőkben öszpontosul ^s.­kazai ág. h. e. egyház Radvánszky Ferenc kir. tanácsos indítása s közbenjárása által 87 évvel ezelőtt leánygyüle­kezetből anya egyházzá alakult, temploma nem levén, a helybeli ref. testvérek szeretete nyitá meg előttük temp­lomát, Mind a melleit a vágy, hogy saját templomot építsenek, csakhamar felébredt, ennek nyomait már 1804-dik évben lehet látni. Az eszme azonban eszmének maradt, mig végre felhajnallott az 1857-ik év, melyben a vajúdó gondolat testté kezdett válni. Ezen évben tétetett le a templom alapköve. 1861-ben az építés felhalmazódott adósság s az egyházra bekövetkezett viharos, válságos viszonyokmiatt, beszüntettetett. Évek hosszú sorába került, mig adósságaiból kitisztúlt, s a célt a teljes befejezést, ez év hozta meg. Keletkezése percétől a mai napig ki­sérte az egyházat a testvéri szeretet angyala, segítve és támogatva azt szükségeiben, balsorsaiban. Templomába ez fogadta a híveket, midőn még hajlék nélkül voltak; templomot ez épített számokra. Jóltevői közt az első helyen meg kell említeni az áldott Gusztáv-Adolf egyletet, mely 13,000 fttal, a magyar gyámintézetet, mely 200 frtaljárult az építéshez. Hálával említik még a kazaiak a nemes Radvánszky családot, mely az egyház egész élete, de fő­kép a templomépítés folyamában kittinő részvétet tanú­sított. Latinák Márton nevét, ki, mint az egyház felügye­lője, tanácscsal és tettel buzgón segített, Scheller és Reich, Szepessy János, Cserny Boldizsár és Bothó János neveit; az anyaegyház derék hiveit, kik csekély számuk dacára közel 300 ftnyi megtakarítást eszközöltek csak a nyár folytán, a templomalapnak ingyen munkáik által. A székek és szószéiba helybeli és vidéki hivek alamizsnái­ból készültek; a templom felett emelkedő cseréptető és a falanyagok egy tetemes része a Radvánszkyak, a torony kereszt Kubinyi Manó, az ajtófélkövek Korizsánszky János, a sz. edények, az ulmi nőegylet, az oltárkereszt ifjú Polonyi János, a 4 chinaeztist gyertyatartó Munkácsy Mi­hály, Kassay András és Korén Márton adományaik. A templom eddig 17,500 frtba került s még hiány­zanak az orgona és harangok. Miért tehát a lelkész ur a múltért kifejezett hálája mellett uj tettekre hivja fel istennek népét, Megjegyzendő, hogy az orgonára 151 ft. 20 kr. offer­torium jött be, melyben nsg. özv. Radvánszky Albertné 50 frttal vett részt. Ezen offertoriumban emelt magának a prot. buzgalom és áldozat készség e napon legszebb emléket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom