Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-22 / 20. szám

T583 140 határozványaik érvényre juthassanak; vette-e valaha azt a fáradságot az anyaszentegyház valamelyik nagy méltóságú fő-fő gondnoka, hogy szerzés s buzdítás végett mint a királyhágóntuliak a superintendent bejárja? Küzdjetek szegény lelkészek és tanítók a saját javát felfogni nem akaró makacs nép ellenszegülésével, daczával hisz ugy is ti vagytok a szögletkövek, kikre az egyház súlyosabb terhei fektetvék! Meg vagyok győződve, hogy minden jóra való lelkész kifejtette buzgalmát a lehetőségig a nevelés terén is; de mivel csak erkölcsileg kényszeritő, a népre nézve hatályon alól álló módok vannak birtokában, melyeken túlterjeszkedni a lelkész hivatásával nem fér össze — nem sok eredménynyel. Nálunk (vármegyéken) a nép nem bir még érzékkel a művelődés iránt, sajnálja azon néhány fillért, melyet olvasókönyv-papir- és tintáért kell kiadnia, igen azt az időt, melyet baromkezelésre szánt gyermekétől az iskola elvon, külhatósági kényszer nélkül nem birható gyeimekei neveltetésére; de ha néhol a kebli elöljáróság által külhatóságilag kényszerittettek a szülék gyermekeik feljáratására, az osztán papnak és tanitónak szült nagyon keserű napokat. Ezek s több ezekhez hasonló okok miatt a legbuzgóbb igyekezet mellet sem vagyunk képesek iskoláinkat a kor szelleme követelte szinvonalra emelni, melyek tapasztalása után nem csoda, ha többekben gyökeret kezd verni azon meggyőződés, hogy jó lesz iskoláinkat—fenntartva a fenntartandókat — a kormányéival egyesiteni vagy is jobban mondva: községi iskolákká alakitani, mihelyest azoknak a felekezetiek feletti jobb és célszerűbb volta kitűnik. De éppen itt van a községivé átalakitást nehezitő második ok. A kormány, hogy értelmes polgárokat neveltessen, meghozatta a honatyákkal a népoktatási törvényt, mely tagadhatlanul magán hordja a bölcseség jellegét, kinevezte, cimmel és szép fizetéssel látta el azon közvetitőket, kik a törvényben kifejezett elveket alkalmaztassák; hanem azt kifeledte gondoskodásából, hogy állíttasson kekerületenként saját költségén egy vagy több községi iskolákat, melyekben felmutattassa a kormánynevelési renszernek a felekezetiek feletti előnyeit, mit látván a felekezetek, meggyőződésszerzés után aggály nélkül ajánlják fel községeknek iskoláikat. Szóval a kormány ugy tett, mint aki jó drágán megalkuszsza a theoreti cusmagvetőket, de elfeledte megszerezni a bevetendő földet. Ha a magas kormány nem tovább, csak egy évtizedig halasztja el a tanfelügyelők kinevezését s azt a körülbelől 200,000 forintot, melylyel ezek dijjaztatnak, községj iskolák felállítására s berendezésére forclitja, — a felügyeletet szűkebb körben, kevesebb költséggel is gyakoroltathatván, ugy csalhatlanul sokkal elébb megközelíti a célt, s csak ezután lett volna létrehozandó a tanfelügyelő-személyzet. A felhozottakon kívül még az az árnyoldala is van a kormány-tervnek, hogy a községi iskolák létrehozatalával nagyobb mérvben nehezülvén a neveltétesi terhek a népre mint a felekezetiekkel,népszerűségre nem emelkedhedik. Ugyanis a felekezeteknél legtöbb helyütt a tanítás az énekvezérséghez lévén kapcsolva, a gyermekes szülék a tanításért vagy semmi, vagy számításba sem vehető csekélységgel terheltetnek, mig ellenben községi iskolák a községek egyenes adója egy ötödéből csak nagyobb városok és falvakbnn állhatván fenn, egyebütt a kormány segélye nélkül a tanitó dijjazása igen nagy részben a népre esik. A népnevelést előmozdítható egyik igen nagy horderejű emeltyű az ingyentanitás, s minthogy az államnak még több tekintetekből áll érdekébeu értelmes polgárokat képezni, mint a felekezeteknek s e célból hatályosabb eszközökkel is rendelkezik; igtassa be tervébe az ingyentanítást, állitasson a felekezetieknél célszerűbb és jobban berendezett iskolákat: akkoi szivünkből kívánván, hogy győzzön a jobb, örömest fogunk egyesülni. Báthori János ref. lelkész. Grömörinegye Május 14. 1870. A gömöri tankerületi felügyelő ngos Ebecki Emil ur esperességi uton a megyei összes tanítóságot hivatalosan felszóllitotta, hogy a népiskolai tanítás és népnevelés hiányait és akadályait előtte földeritvén, ez országos iigy érdekében, azoknak lehető elhárítására tapasztalatból merített javaslataikat hozzá fölterjesztenék. Minek következtében az iskola-választmányi elnök a megye több vidékein egyes bizottságokat nevezett ki, melyek a tanfelügyelő ur hivatalos fölhívásának minden pontjait beható vizsgálódás tárgyává tévén, azokat egy egészbe összevonva, következőkben adhatjuk elő: Ugyanis, a fent címzett felügyelő ur arról kiván általunk értesülni — 1-ör hogy a népiskolai oktatásnak mik legfőbb hiányai? — 2-or, mi módon s minő intézkedésekkel lehetne leggyorsabban s célszerűen a létező hiányokon segíteni s az akadályokat legyőzni? Az első pontban érintett kérdésre megfelel tanfelügyelő urnák hivatalos levele, midőn constatálja, hogy a népiskolai oktatásnak nagyon érezhető hiányai: a célszerűtlen sötét szük és ronda iskolai épületek; továbbá, hogy a tényleg működő tanítók nem bírnak a szükséges szakismeretekkel, végül hogy a népiskolák jövedelme, ugy szólván semmi vagy épen nagyon csekélyek és a szülék némely vidékeken, a törvény nem ismerése s ebből folyó makacs ellentállás által vétkesen akadályozzák gyermekeiknek iskolába járhatását. Az itt elősorolt hiányokhoz számitandóknak véljük részünkről: a.) hogy nincsenek célszerű, jó népiskolai tankönyveink és hiányzanak a szükséges és mellőzhetlen taneszközök.