Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-15 / 19. szám

483 T570 140 tanintézetek felett pedig felügyeleti jogát s tisztjét csak ugy gyakorolhatja kellő eredménynyel, ha e célra alkalmas és elegendő számú közegek állanak rendelkezésére ; s ezek a törvénytervezetemben javaslott tanfelügyelők, és az ideiglenes minist eri megbízottak. A 73-ik §-ban emiitett ministeri megbízottakat főleg takarékossági szempontból vettem fel azért, hogy oly helyeken lévő középtanodákra nézve, hol a népiskolai tanfelügyelő , v. a kormánynak más, e célra megbízható embere is elvégezheti a középtanoda körüli teendőket, ne kelljen azonnal rendes tanfelügyelőt kinevezni. A tanfelügyelőnek, hogy a középtanodai oktatás kezelését s menetét megismerhesse, folyton szemmel kisérhesse: minden tanintézetet legkevesebb minden évnegyedben meg kell látogatnia, s pedig ugy,hogy minden egyes osztályt alaposan megvizsgáljon. Egy-egy ily látogatásra nagyobb intézeteknél több napokat kell fordítania. Ennél fogva, és számba véve azt is, hogy a középtancdák látogatásáért nagyobb távolságra kell utaznia: egy felügyelő gondjaira legfőlebb 20 tanodát vélek bizhatni. Emlékirat. A moldva-o láb-törökországi első protestáns ev. ref. magyar missio kilenc évi működéséről s eljárásomról, válaszul — Kovács Albert „Gelder ügy" cimü, a prot. lap m. é. 29, 30, 31, 32, 33. számaiban megjelent cikksorozatára. (Folytatás.) Hogy Erdélybe folyamodtam tanítóért, ezt azért kellett tennem, mert román nyelvben is jártas egyének ott inkább találtatnak. Visszatérve a válásokra, hogy azokat Koos és Nagy József társammal hajtsuk végre, erre kész voltam s tettem is vala, ha Kóos ki nem jelenti, hogy ő egyedül választ a bukuresti egyházzal, mely ezen jog gyakorlatában volt, s melyben igazat mondott. Hogy a pitesti, ploesti egyházakba főgondnokokul erdélyi főurakat választtattam ezzel arra számítottam, hogy e két egyház Erdélyhez közel esvén,majd azon méltóságos urak négy lovas hintókon ide hajtatnak olykor s az egyház helyzetét és szükségeit látva, irántunk uri kegygyei leendenek. A magyarhoni főurak közül a távol eső moldvai egyházak részire volt számitásom, hogy főgondnokokat válaszszunk, melyet eddig részben már teljesítettünk. Mint fenntebb emlitém,ha az erdélyi püspök úrral gyakoribb levelezésem volt is, a consistoriummal semmi különös összeköttetésben, levelezésben nem álltam. A pitesti templom építésekor kértem: kölcsönözzön pénztárából 160 aranyat, melyet majd Ballagi ur a hozzá gyűlő kegyadományból vissza fizet. Még csak nem is válaszolt. Ezért nemcsak föltevés, de tény, hogy irányomban eljárására, mint a püspököt, ki már 1863-ban kimondá „ne számítsak Erdélyre mert ők szegények boldoguljak a hogy tudok" — a consistoriuinot is Kóos vezette. Midőn a ploesti kellemetlenség mármár kitört: lépett fel a consistorium. A zsinatot vagy gyűlést jegyzőkönyvével azért mondja egy pontjában érvénytelennek, mert a gyűlés neki be nem jelentetett s arra általa engedély nem adatott. Elvi és személyes elleneimből kinevezte azon szerencsétlenül született és halt comitét, melyről legalább némi előleges értesítést tehetett volna. Hamis állítás, hogy 1864-ben számot kért tőlem, mert a számadáskérés 1865-ben s a nevezett comitének volt utasításul adva. Addig minden jól volt. Én a már addiglan vett sérelmek fájdalmát érezve s látva a comité tagoknak megbízásul, kinevezésül adott levelet, melyet nékem akinevezést el nem vállalt ploesti gondnok adott át, ha csak magamat önérzetemben megsemmisitni nem akarom, nem tehettem máskép, a mint tettem. Az egyház szabadságát ki kellett mondatnom, a hol lehetett. Ha a már emiitett akadály s éllenem kiadott elfogatási parancs nincs, nem várva semmi idézésre haza mentem volna még idejében. Igy nem tehettem, s eljött, a minek jönni kellett, igaz gonosz volt de az isten azt jóra forditá, s hiszem hogy a sok kin, gyalázat fájdalmait azért mérte reám, hogy általa nemesítsen, munkálkodásomban nagyobb, üdvösebb sikerre jutasson. Azon rágalmakra, melyek a bukaresti egyházra vonatkozólag, mint elkövetett tettek hozatnak fel Kovács A. által, a bukaresti egyház elöljársóágának bizonyítványát alább közlöm. A kiket felhoz, hogy előljárókul eskettem, azok elébb is elöljárók voltak, csak hogy nem azon név és kötelességgel, p. o. a főgondnok elébb pénztárnok volt, s Kóosnak, mig be nem ismerék, leghűbb, legmagasztaltabb emberei. Én a bukaresti egyháznak Kóossal való viszályai közepette min d Kóost mind az erdélyi küldötteket is bekére kértem s ha reám hallgatnak mindent ki lehetett volna, ha nem is szépen, de botrány nélkül egyenlíteni. A consistorium és püspök tekintélye és hatalma, száraz megvető utasítása és önkénye, (melyről írtam a Prot. Lapnak, bár ki nem adta, s minden törvény és méltányosság ellenére K. A. ur által mégis felhasználni engedé), félrevezető a küldötteket. Szelet vetettek és íorgó szelet arattak, s fájdalom a vallás és nemzetiség kárára fognak aratni otthon is az erdélyi testvérek mindaddig, mig az egyház kormányzó-testülete nem reformálja magát, a szabadság és tevékenység álláspontjára nem lép : a mikor, jöjjön mielébb ez áldott idő, megujitjuk a régi jó viszonyt, s amit a romboló zsarnokságtól megmentettünk, az épitő szabadságnak önként odaadjuk! K. A. ifjú éretlenségének Ítélettételével a tiszamelléki s dunántuli főt. Superintendenciákat is megtámadja, hogy ellenem nem veték kárhoztatásukat mérlegbe s nem Ítélték el az igazságot ! A megtámadás a mily merész, ép oly jogtalan. A missió 1865-ig közös volt s közössége mellett az én buzgólkodásom ügyéül a vallás