Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-15 / 19. szám

483 571 és nemzeti elszóltjainak mentő munkájául tekintetett Ezen ügyvitelnél fogva mindegyik főt. Superintendenciához tartozik a prot. lapban a befolyt segély hova forditása s missiói leveleimben fáradalmaim s az elv viteléről közönségesen számot adtam. Midőn erkölcsi és anyagi állásom becsületem s mindenemtől már-már megfoszttattam a tiszamelléki főt. egyházkerülethez azért járultam kérésemmel, mert kebelében tanultam s tettem segédlelkészi vizsgát! onnan indultam ki, s ott hiszem, hogy találok minden kihallgatás nélkül elitélt személyemnek pártfogást. A dunántnlihoz pedig azért folyamodtam, mert kebelében szenteltettem fel a papi hivatalra mint losonczi helyettes lelkész, s azon Superintendentiából magámat ki nem kebeleztettem. Ezért számoltam is be nevezett főt. Superintendentiáknak, mely számadás, beszéd, ügyelőadás, bizonyítványok felmutatásáért a felelősséget már is felelősségnek tartom. A dunántuli ft. e. kerületnek igen is szavamat adtam, hogy az erdélyi egyházkormány előtt megjelenek, és ugy hiszem beváltottam az adott szót, midőn akkor mindjárt irtam az erdélyi püspök urnák, hogy határozza meg az időt miko'r megjelenhetek, mely levelemre az alább egész terjedelmében közlött vissza utasító választ kaptam. És ha nekem semmi közelebbi viszonyom nem lett volna is a tiszamelléki s dunántuli egyházkerületekkel,ott hiUem a kormányvezetőkben legőszintébb védőit feltalálni e missiói félreértett ügye s a szabad egyház elvének akkor, midőn a tiszántúli ft. egyházkerület ft. superintendense a hozzá ft. Török P. superintended ur, kihez volt egyedül biztos postán által intézet felvilágosító leveleimet át nem adván-, habár ideiglenesen s az ellenem való rágalmaknak némi hitelt adva határozott. A dunamelléki ft. egyházkerület az erdélyi egyh. kormány előtti megjelenéstől tévén függővé a segélyzést: ugy hiszem e kívánatnak is elég lett téve részemről azzal, hogy kész voltam megjelenni, de visszautasittattam. Azon helytelen hányavetiségre, melyet K. A. ur a két e. kerület irányában tanusit, nincs mit szólanom többet. Az itt járt tiszamelléki nagyt. bizottság reménylem meg fog felelni magáért. Én ide vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy a tiszántúli s dunántuli főt. egyházkerület főnökei elégnek tárták, ha két megbízott megyen bárhonnan. Minek okoztassék annyi költség — ugy mond főtisztelendő Balogh Péter ur, — ha két becsületes embernek még nem hiszünkakkor hatnak sem, még ott összevesznének. Csak kifogás, hogy a dunamelléki fot. egyházkerületből nem jöhetett senki s anyagilag haszon, mert mig a tiszainneni küldöttek egyike nagyságos Szathmári Királyi György harmad magával maga költségén nagys. Prágai Lajos esperes ur a superintendenciáén tették meg e költséges és fárradalmas utat: addig a duna melléki küldött vagy küldöttek, ezt a missio költségén teszik, ha teszik mint ezt nékem Ballagi ur emiitette. Hogy Erdély idejében meg nem hivatott ennek nincs semmi nyomatéka, mert hibázott fél s épen azután is kellett nézni mit eredményezett itt az erdélyi befolyás ? E. A. azon felhozata, hogy én román kokárdát tűztem fel, s a ploestieket azzal ámitám, hogy saját zsebemből építek : nevetséges hazugság. Én magyar állampolgári jogomról sem le nem mondtam sem lemondani soha nem akaratom. A ploesti hivek nagyon jól tudták honnan jő a segély, olvasták a prot. lapot, házi kincstára, s igy nem lehetett nem kellett őket ilyesekkel ámítani. A veres ővot nem 1865-ben, a mikor tetszett Kovács A. nak tenni, hogy cikke és reám vonatkozó elitélő combinatiója találjon, hanem 1862-ben egy Jámbor szabó mester által készített reverendával küldte nékem Ballagi ur, mely övet nagyon ritkán használtam. A prot. lapban 1869-ban megjelent azon bizonyos ellenem összeállított közleményt, ha ugyan Ballagi ur egy akkor benső barátjának igazat mondott: nem ő, hanem Nagy Péter a mostani erdélyi püspök ur irta, mely után Kovács Albert ur rágalmainak summáriumára még a való summáriummával kell pontonként felelnem: 1. Hogy osztrák alattvalókat engedély nélkül eskettem össze: igaz Ploesten történt 1861-ben, midőn én onnan elutazandó s bár hogy vissza nem térendő valék. De mint a consulatus föllépése alkalmával okadatoltam, ez a ploesti sztároszt azon szóbeli beegyezésére történt, hogy mivel illetők nem katona kötelesek, engedélyök bizonyosan megjön és miután neki a consularis taxát lefizették: bátran megeskethetem. Hogy később aztán ő adott fel: arról nem tehettem. Hogy más vallásuakat minden jelentés engedély nélkül vettem és veszek át szabad vallás gyakorlattal biró országban ez igy szokás. S ha más átvette a mieinket minden szó nélkül, nekünk is a viszonzás kötelességünk ! 2. Hogy oly nőt eskettem össze más férfival kinek no ég volt egy más férje ; ez Pitesten történt egy oly növel, kit tiz évvel elébb elhagyott előbbi férje, ki más nővel élt Bukarestben, s miután megidéztetett s meg nem jelent: nejéhez való jogát elvesztette. Azon nőt egy más férfivel, kivel már hét éve élt s három gyermekök lett, hogy megeskessem s megeskethetem, maga a pitesti sztároszt kért s hozta el hozzám az engegélyt. Ha ő azt önkénytes en adta mint hivatalos személy : arról én nem tehettem. Nem ilyeneket tett Koos, hanem más vallásuakat a nélkül,hogy a ref. egyházba átvette, elválasztotta vagy csak meg is idéztette volna esketett össze, mint Vásárhelyi József festőt Moldovánnéval Bukaresztben, mely miatt augusztus óta foly a törvénykezés a bukaresti Consulatuson. 3. Hogy a pitesti lelkészi dijt töbre tettem mint volt, magam irtam alá a neveket, e vád alaptalanságát igazolja az alábbi pitesti 1 elkészi dij-levél másolata Nagy József hitelesítésével. 4. Hogy a bukaresti gyűlés vagy zsinat jegyzőkönyvébe hamis adatokat tettem. Az ott közlött tárgyak a gyűlésen mind előfordultak. A kézi könyvről írott pedig, ha ott elő nem fordult volna is mint Koossal való megállapodás és semmi kíilönösb sulylyal nem biró, bejöhetett a jegyzőkönyvbe, akkor, midőn azon jegyzőkönyv ugy szólván programmja leendő jövendő maga tartásunknak s az egyházi iskolai élet szükséges ügyvitelének.