Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 58 föld után egy forintot fizetett az épitési alaphoz s két év alatt igy épült, fel; a gyülekezet munkáját uem számítva, 27,000 forintba került, vörös márvány padozatú s öntött vasoszlopokon nyugvó óriás templom, amely az ujabb kor ízlésének mindenekben megfelel s nemcsak a kocsi gyülekezetnek, hanem a dunántúli egyházkerületnek is büszkeségére szolgál. Eszmerokonságnál fogva eszembe ötlik , hogy a nyáron Cegléden fordultam meg, a hol a ref. templom óriás külseje megragadott, látni vágytam e colossalis épület méltó bensejét. Oh bár soha se léptem volna át küszöbét, legalább azzal a tudattal hagytam volna el Ceglédet, első tanulmányaim bölcsőjét, hogy a dicsekedhetik a magyar protestantismus legnagyszerűbb templomával, igy pedig belépvén, mit láttam ? A templompadozata mély homoktenger, a melyen elszórva hevernek a durván faragott gerendák mint ülőhelyek. A templom közepén siralmasan emelkedik fel négy fenyő oszlop, a mely szál deszkával van fedve, szurkos vászonnal boritva s ez szolgál szószékül. A világ legszebb zengzetü orgonájához lajtorján kell felvánszorogni és hogy tökéletes legyen az elhagyatottság, a szószék mögött még most is ott hevernek az épitési eszközök, mint malteros láda s lajtorják. Harminchat év előtt emelkedett fel e templom s azóta emberi kéz mitsem lendített rajta, az idő vaskeze pedig folytonosan rombolt annyira, hogy most ökölnyi nyilasok tátongnak a művészet e remekének méltó ságos homlokzatán. Nem rajzolom tovább a diszes templom elhagyatottságát, elég ha annyit mondok, hogy olyan érzések szállták meg lelkemet, mintha a század egyik nagy emberének ravatala előtt állottam volna. És most összehasonlítva a harmadfél ezer lelket számláló kocsi gyülekezetet a tízezer lelket számláló ceglédi gyülekezettel, azon kérdés merül fel lelkemben, vájjon melyik szükséges prot. hitéletünk fenntartása, ápolása s emeléséhez : a buzgó lelkipásztor, vagy áldozatkész gyülekezet-e ? Nem soká kell gondolkoznom, hogy a kérdésre feleletet adhassak. Valamint a szorgalmas gazda mellé takarékos gazdasszony kell, hogy a gazdaság felvirágozzék: ugy az áldozatkész gyülekezet mellé buzgó lelkipásztor s a buzgó lelkipásztor mellé áldozatkész gyülekezet kívántatik s e kettő közreműködése építi már e földön isten országát. Ha tehát Cegléden romba dől az óriás templom s Kocsonfóriás templom ép ill a rom helyett: egyiránt papnak és gyülekezetnek tulajdonitható. Meglehet, hogy ha e levelet közlöd — követelem is hogy közöld — Dobos János barátunk tollat ragad s mint a toll Goliáthja rám rohan a toll kis Dávidjára, hogy elnémítson, földig zúzzon és semmivé tegyen; de mi, a kik ismerjük őt, ugy vagyunk vele mint az olaszok a római pápával. Az olaszok ismerik a r. egyház Üzérkedését, Róma szentjeit és csudáit, büszke pöffeszkedését, csillogó szertartásait, hatástalan áldásait s ártalmatlan átkait, az olasz falak mögött állván ismerik azon fonalakat, a melyeken a csudababák csüngenek s azt a hordót, a mclylyel mennydörgést utánozzák ; ők színről szinre látják a színjátszók komoly arcvonásit, fülökkel hallják az eltorzított, hangokat, s míg távollakó népek bámulják Krisztus helytartóját, isten oraculumát: ők markokba nevetnek a szent színjátszók handabandáin én is mosolyogva fogom olvasni Dobos J. barátom mennydörgéseit, tudva, hogy ő tréfás jó ember ípég ha haragúik is és azzal fogok neki válaszolni a mit idvezitőnk mondott : „rontsátok le e templomot s én harmadnap alatt felépítem." A ceglédi taplóm leégett 36 év előtt, az isten áldjon meg, mint, JEvrisztus szolgája építsd, fel 36 év alatt. Boross Mihály. *) Ácsa 186í).Decemb. 18-án N. t. ur! Egy örvendetes s épületes eseményről van szerencsém nagy tiszteletű urat .értesíteni. Advent 3-ik vasárnapja az acsai evajig. egyház híveire valódi öröminnep volt: a felebaráti szeretetnek áldozatkészségnek szerény inuep e , melyen az aggódó keblek ezen kérdésére: „te vagy-e az, aki eljövendő vala ?" — ezen felelet adatott: „igen, ő az" — aki arról gondoskodik, hogy a szegényeknek az evangelium hirdettessék, s hogy a szenvedők vigaszt nyerjenek. Ugyanis Ácsán a mult évben borzasztó tűzvész dühöngött, híveim közel fele része elveszté lakhelyét, élelmét A szeretet fillérei bőven jöttek a haza minden részéből, s a szerencsétlenek enyhülést nyertek. De egyben nagy fogyatkozásuk volt : elégtek ima könyveik, elégtek bibliáik! A földre sújtottaknak nem volt módjok a családi tűzhelynél olvasni, elmélkedni arról, aki a megfáradtakat s szenvedőket magához hivja és vigasztalja. De ezen bajon — legalább részben — segítve lett. Itt volt ez évben az a c s a i t an á r i értekezleten a selmeci lyceum derék igazgatója, T. B r e z n y i k Jiá n o s ur, ő láthatta a kormos falakat, ő láthatta a templomban, mint szorulnak össze többen, hogy énekelhessenek a közös könyvből, ő hallhatta, mint pusztitá el a fékezhetlen elem a családok szent könyveit. . . ő nem szólt semmit, de cselekedett. Ugyanis az ő felügyelete alatt álló „tanulói g y á m o 1 d a" küldött az acsai és erdő-kürthi hivek számára 5 diszes bibliát és 22 újtestamentumot. Midőn ezt a híveknek hirül adám, nem egy szem nedvesedett meg, nem egy sóhaj száll t ahoz az atyához, akitől min*) Mivel rám parancsoltál, hogy leveledet kiadjam, én engedelmeskedtem; pedig tudom, bogy a ceglédi viszonyok, s különösen Dobos barátunknak ezekhez való viszonya felől nem vagy jól értesülve. Mikor Dobos Ceglédre ment papnak, a templom falai már fel voltak emelve, de százötvenezer frtnyi adósság feküdt rajtok. Képzelheted, hogy ez jó ideig nyomhatta a ceglédiek vállát, s akadályozta Dobos működését. Most már egy-pár év óta ismét évenként több ezer frtot fordituak az épitésre, s reménylik, hogy a folyó évben be is végzik. Mindenesetre történt hiba a ceglédi templom körül, de a kezdetnél, s Dobos barátunknak csak azon hálátlan szerep jutott, hogy a más hibáját helyre hozogassa. Szerk. 4*