Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-05-15 / 19. szám

483 554 szélyt és halált nem okozhatott, miért okozna ezt épen minálunk ? No, de Worms valahogy kivételt képezhet azon általános szabály alól, hogy a közös iskola a protestantismust veszélyezteti, mondanák a prot. felekezeti iskola barátai, de a közös iskola egy egész országban felállitva bizonyosan veszélyezteti prot. egyházunkat! Azokat, kik e véleményben vannak emlékeztetem egy egész ország, Hollandia példájára,Ott is a felekezet nélküli iskola áll fenn, és mutatkoznak-e ennek a tüneménynek a jelei, hogy a vallásosság és a prot. egyház pusztul és végvonaglásaiban fekszik? Épen ellenkezőleg, nincsen ország, mely annyi érdekeltséggel viseltetnék a vallás és az egyház iránt, mint épen Hollandia, ott a közönséges prot. emberek nem csak egyházuk,de még a theologiai tudomány kérdéseiről is annyi érdekkel és avatottsággal beszélnek, mint minálunk, a felekezeti iskola hazájában alig a szakemberekről feltehetni. Tehát, ne specificus és exclusiv protestáns szellem uralkodjék a tudományok nagy kárára a népiskolában, hanem tisztán a tudomány és az általános emberi nevelés szelleme és szabálya. Ez által pedig nagyobb, sőt a legnagyobb támaszát neveljük a protestantismusnak t. i. a felvilágosodást, mely leginkább a közös iskolából kerül ki és mely nem csak saját híveinkből, de még a kath. egyház táborából is a Protestantismus igaz jóakaróit és barátait neveli és eszközli. Szepes-Béla május 6-kán 187 0-ben Weber Samu ref. lelkész. A tiszántúli egyházkerületben a felső szabolcsi egyházmegyei helyettes lelkes segéd gondnok tettes Ú j f a-1 u s s y J ó z s e f úr, ki íöbb éveken keresztül páratlan buzgalommal az egyházmegye úgy bel, mint kiil dolgaiban, szelid mivelt tapintattal, s igazságos törvényeséggel a közigazgatást vezeti, a kormányzása alatt levő protestáns népiskolák szegénységünk miatti sanyarú állását látván ; elhatározta, hogy legalább egynek is, szerény tehetségéhez képest gyógyitó balzsamot hintsen égető fájdalmára. — Mint igaz honfi, buzgó vallásos keresztyén, szem előtt tartá, hogy a nevelés által, a hon, nemzetiség és vallás fölvirulása ugy erkölcsi, mint anyagi tekintetben csak is úgy mozditattik elő, ha a szükséges segéd kézek kizárulnak a gyámolitásra. Ezen eszme tetté fejlődött az áldozatra kész derék helyettes segéd gondnok magasztos agyába. S a Mihálydi protestáns népiskola jávára 400 ft. alapítványt tett, mely összegnek kamatja évenkint 4 vagyontalan árva gyermek ruházatjára s iskolai könyvnek beszerzésére lészen fordítandó. Ezen áldozat legyen buzgó hitfeléink, s a nevelés barátjai előtt követendő példa. A derék alapító pedig fogadja hálás köszönetünket a tiszta sziv és lélek becses adományáért. Mi igyekezni fogunk, hogy a magasztos célnak meg' felelő gyümölcsöt érlelhessünk. Kelt Mihálydiban, április 28. 1870. A Mihálydi reform, egyház nevében Béressy Dániel, reform, lelkész. Baranya, ápril 30. 1870. A felső-baranyai ref. egyházmegye ez idei közgyűléséből egy mozzanatot vagyok bátor e becses lapban közzé tenni. Csak a tényt mondom el szárazon. ítéljen a közönség. A f.-baranyai ref.-e.-megyében a meghalt lelkészek és tanítók özvegyei úgynevezett kegyelmi évet kapnak, mely a halálozás után következő egyházi év kezdetétől ennek végéig tart. A lelkészözvegyek kegyelmi éve statutum által van garantirozva, mig a tanitóözvegyeké csak a hosszabb folytonos gyakorlat által emeltetett mintegy törvény erőre. E szokásos törvény ellen még ecldig senkinek se jutott eszébe opponálni, mindenki átlátván, hogy teljesen méltányos és a tanítókat mindinkább felemelni s méltányolni törekvő korszellem egyik áldásos kifolyása a tanító özvegyének ilyen uton való nyugdíjazása is. Azonban a f. baranyai e. megye ez idei közgyűlésének kellett először hallani a nyugdíjazás elleni oppositiót. Tóth Gábor — a f. baranyai e. megye tanítói testületének egyik legjelesebb tagja több mint 20 éven át — meghalván, özvegye a n. t. e. megyéhez folyamodott, kérvén, hogy mint más özvegyeknek, ugy neki is adassék meg a kegyelemév, ez idő alatt segédet tartván. Már kimondani akará elnök ur a gyűlés helybenhagyó határozatát, midőn feláll n. t. Hetessy I). vaiszlói lelkész ur és hivatkozva arra, miszerint statútumaink között erről szó sincs, a maga — mint az érdeklett egyház lelkésze — részéről kijelenti, hogy kegy ele :névet nem akar adni, s vonatkozva Vaiszlóra, hol az érdeklett özvegy lakik, az egyháztanács részéről is kijelenti, hogy már tanítót választván, ezzel tényleg bizonyítja, hogy az e. tanács is hasonló véleményen van. Midőn pedig a gyűlés Vágó L. tanács biró ur indítványára a jelenvoltak viharos helyeslése közt kimoudá az özvegy folyamodónő kérvényének elfogadását; Hetessy D. ur a maga és az egyháztanács részéről kijelenti, hogy a törvényszék határozata ellen a superintendentiára apellál. Eddig van a tény. Csak az a különös, hogy n. t Hetessy D. ur a nevelés ügyével takarózik, s elfeledni látszik, hogy a mult évben épen saját káplánja volt a s. tanító, s az ő hibája, hogy Vaiszlóban a nevelés ügye nagyon rosz lábon áll. S hogy végre a nevelés ügye iránti érdeklődését a legfényesebben igazolja, — a mint halljuk — az apelláta eldőléséig az oda rendelendő segédet sem akarja elfogadni. Yagy nem a nevelés ügyének jobb karba emeléséhez tartozik a tanítók s azok özvegyeinek nyugdíjazása ? ! Reményijük, a Superintended