Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-01-09 / 2. szám
103 56 veszek magamnak e csiklandós, de minden esetre igen fontos tárgyról kimeritő ismertetést adni. Hogy a magyar néptanító hivatalos állása mellett, több mellékes céloknak végrehajtására is eszközül használtatott : nyilvános dolog á*zók előtt, kik az eddigi népiskolai rendszerrel isniéfétesek. — A nyilvánosság szine előtt megvoltak ugyan határozva a kötelmek különböző nemei; de ezek mellett voltak olyan felelős 6zoros összekötött terhek, melyekről csak a falusi, vagy kis városi tanitók birnak fogalommal, mint kik benne éltek, s részben mai napiglan is alatta küzdenek. Egyik ily lényeges, de minden alapós ok nélküli teher az iskolai posta, s az ezzel kapcsolatban álló felelősség. Minden egyházi ügyben kibocsátott papi körlevél az „illető isk. tanitók felelősége alatt" (ez a körlevél feibocéátó aláirá'sa) két vagy három növendék álta'l — a mint a távolság határozza — szállíttatnak tova. — Jég és vihar nem számit semmit, a körlevélriek haládöia kell, vagy maga a tanító, vagy tanítvány által. — A kellő pontosság, és gyors szállittatás tekintetéből, utasításul ádatott, miszerint minden isk. tanító naplót vezessen, melybe a körlevelek megérkezése s továbbszállítása napját s óráját ugy jegyezze be, hogy felelősség terhe alatt, minden történhető "halogatásért számolnia kell. — Ha az ily uton haladni szokott papi körlevél, az idő, vagy más körülmény folytán tovább szállításában megakadályoztatik, körútját a kitűzött időig meg nem futhatja : az ezt hátráltató (?) tanitó simplieiter e. h. megyei törvény elé állíttatik, hol hanyagságának (?) érzékeny jutalmát nem késnek kiszolgáltatni. Azonban még ez nem elég; vegyük hozzá ez utaztatás alaptalanságából kifolyólagos szülékkeli kellemetlenséget. Yolt rá eset, hogy téli időben a 8—10 éves iskolásgyermek, félig élve, félig megfagyva tért vissza levélszállitási útjából, s az e miatt méltó indulatba jött szüle a tanítóval a legnagyobb kíméletlenséget érezteté, s nem ritkán történt, hogy felelőség alá vonta, a midőn a presbitérium véleményadásánál a minoritás terhét a tanítónak kellett szenvednie ... A szülének igaza volt, hogy gyermekét nem levélhordozónak küldi iskolába. A tanitó hivatkozva bár az e. h. megyei törvényre — nem védheté magát eléggé alaposan, amannak megtámadása ellenében ; miből következett, hogy a tanitó az elibe írott kötelezettségnek megfelelve ugyan : a szüle előtt kíméletlen rosz tanítónak ismertetett cl. S igy a bizalmatlanság magva elhintetvén, a tanitó egyik legszebb, s egkivánatosabb föladata hajótörést szenvedett. . . Eként fejlődött, fejlődik leginkább ma is a szülék és tanitók közötti kellemetlenség. De másrészről, e levélszállitási mód a rendszeres tanítást is akadályozza. Mai időben egy kifüggesztett, „leckerend" után kell működnie a ncpisk. tanítónak. Napi teendőire előlegesen ugy kell készülnie, hogy IV. osztályú iskolájával minden zavar s közbevetendő illetéktelen eshetőség nélkül járhasson el. — A mely iskolában a tanítási órákon a figyelem, egy más,különnemű utasítások felé is irányul, s az osztályokból a levélvivő tanoncok kiválasztatnak : a tanítás elveszti hatását, a megcsonkított osztályt más időre kell az előadásra figyelmeztetni . . . stb. . . . És ez nem meggátlása-e a rendszeres tanítás, s az iskolábani eljárás lényegeinek? íme, az iskolai posták rövid ismertetése ! Végül. Az előre haladott kor kívánalmai szerint, egyéni ohajtásom, hogy a népiskolai rendtartás, minden ily elavult sallangjaitól megszabaduljon, s minden intézkedés a tökély felé irányuljon. Nagy Sándor sajó-kazai ref. tanitó. B E L P 0 L D. Fejérvár december 20. Kedves barátom! Innepélyről, egyszerű prot. innepélyről jöttem haza. Még le sem száradt rólam a hosszú útban rám tapadt sár s már is tollat ragadtam, hogy téged s kedves lapod olvasóit prot. hitéletünk egy nevezetes mozzanatáról értesítselek. Komárommegyében kebelezett kocsi ref. gyülekezetünk uj temploma felszentelési innepólye tartatott december 19-én, s én messze földről elmentem, hogy egy cifraság talan, de azért lélekemelő innepélynek szemtanuja lehessek. A templom szentelést főt. sup. Nagy Mihály urnák kellett volna végeznie, de ő gyöngálkedése által gátoltatván, helyette nt. D é c s i Bálint ácsi ref. lelkész s esperes fungált, könnyüket facsarólag elmélkedvén Dávid XXVII zsoltára 4—5 versei alapján. Meghatóan fejtette ki,hogy a templomok mindig menhelyektil szolgáltak, jelesül a pogány-templomok a bűn büntetése elől, a reformált templomok pedig a tudatlanság, babona s erkölcstelenség ellen; megható volt beszédének azon része is, midőn összehasonlítást tett azon kor között, melyben a lerombolt ó templom építtetett s azon kor között, melyben ez uj templom emeltetett. Emelte az innepélyt a felekezeti türelem és szeretet azon nyilvánulása, hogy r. kath. atyánkfiai az egész innepóly tartama alatt ágyukat durrogtattak, igy akarván kifejezni azon érzelmöket, hogy kedves nekik, ha bármely felekezet részéről emeltetik is imádságnak háza. Az innepélyt mintegy 40 terítékű víg lakoma zárta be, a mely kivilágos virradtig tartott, minthogy a folytonosan szakadó eső nem engedte távozni a vidékről egybegyűlt vendégkoszorut. A mintegy harmadfél ezer lélekből álló gyülekezet már 10 év előtt elhatározta egy uj templom építését s azóta folyvást gyűjtötte célra, ugy hogy 17,000 forinttal rendelkezett, midőn az építéshez fogott, ekkor pedig önkéntesen ugy adóztatta meg magát, hogy minden hold