Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 46 terium,az utóbbiak pedig illető hadparancsnokságuk engedélye nélkül házasságra léphetnek ? E nagyfontosságú — egyrészről igen ovatos lelkészi eljárást igénylő, másrészről a hadkötelezettek és katonák egyéni és családi érdekeit a legközelebbről érintő— kérdés, e becses lapban — mit pedig vezér fáklyaként szeretünk tekinteni — ez ideig föltéve és méltatva nem volt. Pedig nagyon megérdemelné ! — mert csak ez által lenne eltávoztatva azon eshetőség, hogy a lelkész a törvénynél nagyobb szigort ne gyakoroljon, a feleket a házasság-kötési célzataikban az engedélyezett időn túl ne akadályozza, se pedig szükségtelen költekezéssel ne terhelje. — Engedje meg hát nagyt. szerkesztő úr ! hogy e tárgyban törvényre fektetett szerény egyéni nézetemet nyilvánosság elé hozhassam azon célból, hogy érdeket keltsek e kérdésnek teljes tisztázására s az eltérő nézetek és véleménykülönbség egyesitésére. Sőt e cél elérhetése tekintetéből esdeklően kell helyet kérni soraimnak, mert be kell vallani, hogy — bár a véderőről szóló 1868: XL. t. cz. ide vonatkozó 44. és 58. §§-ai, s ezekkel kapcsolatban a 3 §. feltett kérdésünkre nyilt és hatázozott választ tartalmazzanak is — mégis e kérdésben egymástól nevezetesen eltérő nézet és feltűnő vélemény-különbség észlelhető nemcsak a lelkészek között, hanem irányadó körökben is, A lelkészek között — mint erről kartársaimmal egyszer-másszor folytatott beszélgetés közben meggyőződhettem — van olyan, ki az idei rendkiviili ujoncozásra gondolva, a 32. §. azon rendelkezéséről pedig, mikép rendes körülmények között sorozásr a mindig csak három korosztály h i v a t i k fel, elfelejtkezve, a nősülés korlátozását az 5-dik korosztályból lett kilépésig fen tartani akarja; — van ismét olyan, ki a 3-dik korosztályban ideiglen fölmentett egyént ezen osztáylból leendő kilépés előtt házasságra bocsátani semmiképen nem volna hajlandó ; — sőt találkozik olyan is, ki a hadkötelezettség kezdetére vonatkozólag nem bir tiszta és állapodott nézettel, minek okát vagy az ujonczozási patens szabványaira való erős visszaemlékezésben, vagy a védtörvény 3. §-nak figyelmen kivttl lett hagyásában kereshetnők. S éppen ez tapasztalható az irányadó körökben is. Itt is egymástól, s igy egyik vagy másik körben a törvény szavai és szellemétől eltérő a nézet. — S erről is meggyőződtem most, midőn alkalmam volt az egyházmegyénkben közzé tett idevonatkozó utasitást egybehasonlitani egy más egyházmegyében köröztetett körlevél tartalmával, mely velem egy volt tanuló — most lelkésztársam által — kitől a sors messze eldobott volt — hü másolatban közölve lőn. — E körlevélben, a superintendenstől vett utasítás nyomán a hadkötelezettek nősülhetésére nézve az mondatik : „az 1868. évi XL. t. cz. 14. §-a értelmében a be nem sorozott ifjak 23. évük teljes betöltésével házassági életreléphetnek „s igy az ilyenek összeesketése törvényellenesnek nem tekintetik." — A katonákra nézve pedig ezek a körlevél szavai: Az 1867. évi november 6-án 17601. sz. a. kibocsátott s általam körözteteft felsőbb rendelet csak a katonai tettleges állásban lévő s szabadságos katonákat érdekli, ezek a 23 év betöltés e ut á n a következő év Januarius 1-ső napjáig házassági életre nem lé ph e t n e k." Nem szándékom birálat alá venni e körlevelet. Anynyival kevésbé, mert azon föltevésben vagyok, mikép a „benemsorozottakra" vonatkozó rész másolásánál vétség követtetett el az évszám leírásában, vagy a superintendensi vagy az esperességi irodában, s e vétség csak elnézésből maradt meg a köriratban. S e föltevésre jogosít azon tény, hogy a törvény szakaszára való hivatkozás is (14.§.) hibás. És nem lehetetlen, hogy mielőtt e sorok világot látnának, ez elnézés hivatalos uton kiigaxitva ieend, nem lehetvén semmiképen még csak gondolni is azt, hogy a törvény világos szavaival ellenkezőleg a hadkötelezettek nősülésének a 23-ik év teljes betöltéséig, és igy az év végén született egyénekre nézve épen a negyedik korosztálybeli kilépésig való korlátozása, s ezáltal egy oldalról a lelkészi eljárás gyűlöletessé tétele, más oldalról a hadkötelezett törvényadta jogos igényének elodázása szándékoltatnék. Akatonák nösülését illető részére azonban lehetlen meg nem jegyezni, hogy a magyar- és erdélyországi szabadságos és tartalékos kato.iák házassági ügyét illetőleg kiadott, s itt hivatolt miniszterelnöki ismeretes intéz vény a védelmi törvény 53. §-sa által teljesen hatályon kivül tétetett, s minden érvényétől megfosztatott, s mint ilyen, a létezésre többé' semmi joggal és alappal nem bir. Az eltérő nézet tehát igazolt, s a nyilvánosság előtti megjelenés szintúgy a lelkészi kar, mint a felek érdekében indokolt sőt jogosult levén : megprobálok már a föltett kérdésre rövid feleletet adni. A védtörvény a hadkötelezettek, és k at o rí á k nősülése korlátoltságáról külön-külön §-ban rendelkezik. Amarról a 44. §. szól e szavakban : „aki az ujoncozási bizottság által hadiszolgálatra mindenkorra alkalmatlannak nem találtatott, vagy a 3-dik korosztályban a sorhadi szolgálattól ideiglen föl nem mentetett, valameddig a 3-dik osztályból ki nem lépett, meg nem nősülhet." — E szerint tehát : 1-ör A „hadiszolgálatra mindenkorra alkalmatlan" egyén nősttlési korlátoltsága a bizottság általi megvizsgáltatás után azonnal megszűnik, s az ilyen a fölmutattatott bizonyítvány mellett mindjárt megeskethető. 2. A még most gyenge „kicsiny" s több ily okon be nem sorozott — vagyis azon védkötelezett e k házassági korlátoltsága, kik az 56. §. szerint valami hiányosság miatta s o r h a d (hadi tengerészet) vagy honvédségbeli szolgálatra be nem soroltathattak, szóvá 1, k i k mindenkorra alkalmatlanokak nem találtattak, a 3-dik korosztályból történt