Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 44 — ugyan mire való ? Most teljes megelégedett, majd az adminisztrátori hivatal martyrja; most szélsőbal majd centralisál; most democrata majd episcopalista; most a suum cuiquét hirdeti, majd ezt kiáltja : le az esperesekkel, isten óvjon a tractusoktól ! stb.; most Themis istenasszony szerepét ragadja magához, majd Mercurhoz szegődik a csintalanságban ; most Momus tanítványa, majd még a tonans Jupitert is utánozza! igaz, ez istenségnek s voltak furcsa kalandjai ! Talán arra való e sokféle arcz, hogy annál biztosabban beszélhessen szerény magáról a többes számban ? vájjon ezen legio nem a gergesenusok nyájabeliek közül való-e ?! A „példával világositomállitásom a t", alinea alatt igen sokat összehord és halmaz ön, s az összezagyvált szóhalmazból nem értem miket szánt nekem osztályrészül ; kár volt világosabban nem irni! —mert igy sokat is nagyot is akarván mondani: semmit sem mond s a példát, melyet mint hű tükröt akar felmutatni, önkényes képzelődése szerint állítja fel s mystificalja a közönséget ; e tárgyban én 125-ik számú levelemben önnek ezt írtam : az őszi vetés 1869-ben — melynek termése 1870-ben fog learattatni — törvény és gyakorlat szerint az árvák kegyévi jogilletéke s hogy ez igy van, én róla nem tehetek, ezt lerontani, megsemmisíteni nem áll jogunkban ; valamint arról sem tehetek, hogy még ezen évben is tisztelendőséged csak is adminisztrátori fizetést húz — mert mostani fietése nem káplányi, — mint tetszik irni — hanem administratori, a mint ez 1868 évi 54 és 58 sz. alatti hivatalos leveleimből kiolvasható stb. Most még ezt is hozzá teszem : mint maga is irálisag elismerte s teljes megnyugvását nyilvánítottá—pedig aligha tudná minden állítását másként mint ugy tudora , ugy hallottammal támogatni. Tessék a fejére ütni a szegnek ! mert másként elgörbül és céljának meg nem felelend. Egyébiránt ez őszi vetés vagy is annak terméséhez való jog egyház megyénkben a mostani korosabb lelkészek beálltakor is hogy már érvényben volt: erről n. t. Boldizsár Imre esperesi hivatalt viselt sepsei lelkész ur és én is alább nevezett, csak nem 60 éves ember élő tanúbizonyságok vagyunk s e nyomon járt jogosan egyházmegyénk a torzsali pacséri, pirosi és több esetekben ! és mig e törvény eltörölve nem lesz, mindaddig meg kell tartanunk A 14-ik§-ra nézve ezt mondja ön : Mi sürgettük ezen pont életbeléptetését, de az lett rá a felelet, hogy a papi család jövedelmének felét elkövetelni s z i v t elenség volna. Kár volt szavaimat ugy nem idézni a mint54-ik számú levelemben állanak : A segéd és helyettes lelkészek sorsának javítását az elaggott lelkészek özvegyek és árvák ' rovására végbe vinni : ennek ész és sziv egyaránt ellene mondanának, és hogy ha valaki administratori cimmel ruháztatik fel, azonnal az egész lelkészi fizetés felét jogosan követelhetné: ezt én a 28-ik szám pontjaiban nem találom, — és mennyi legyen egy adminisztratornak fizetése ? oly feltételesen sincs kimondva, mint a segédlelkészeké ki van mondva és ez mindenesetre oly hiány, mely kiigazítandó stb. T. Nagy Ignác ur is ezt elismeri: óhajtanánk, ha világosan kimondatnék, hogy az a dministratort a lelkészi fizetésnek fele illeti. lm. a 14-ik §-t. egyikünk sem tartja világosnak, szabatosnak és mégis kárhoztat engemet t. N. I. ur azért, hogy nem alkalmazom-e §-t ugy, a mint ő kívánja, hogy az jövőben szerkeztessék. (Ez is szerénység ! ?) A mit a bizonyságkövetelésről valami szemrehányásról mesél: ez nem egyéb, mint a vendégjog megsértése, magyar emberhez nem illő elárulása-^visszaélés. Ön többed magával — rövid időre vendégem volt, — nemcsak mint esperes kívántam önökkel hivatalosan szólni, hanem szerettem barátságosan társalogni önökkel, mint mivelt és szegény ifjakkal, lelkésztársaimmal; s ha csalódtam önökben vagyis önben, ez rám nézve is fájdalmas — töb_ bet nem szólok ! nem kell mindent kipletykázni! Még egyet! T. Nagy Ignác ur felvonva szemöldökeit, az öreg lelkészek fölött szemlét tart, s némelyiknek gyengeségeit felfedezi s reájok bírói Ítéletét kimondja. Ez nem szerénység ! Ilát vájjon a segéd- és helyettes! lelkészek társasága csupa szinarany-e ? nincs-e annak is — még tán aránylag nagyobb mérvben salakja ? ! Nem lehetne-e itt is sok p éldát felhozni! ? Ne piszkolódjunk uram ! ne pofozzuk egymást ! hisz ! ez ingerültséget szül, melynek nem lehet üdvös eredménye ! Törekedjünk inkább korkülönbség nélkül a belrefomra s ne tartson bennünket vissza e fárasztó múnkában annak tudata, hogy minden erőfeszítéseink után is bizony csak töredékeny cserép edények vagyunk mind nyáj an ! Tetszett még t. Nagy Ignác nrnak tág értelmű kifejezésemet példabeszéddel illustrálni, megsamunad r á g o 1 íi i . — Szabad legyen nekem is példabeszédre — ha bár csak illustratióképen is — szinte példabe. széddel válaszolni : kutyából soha sem lesz szalonna! Végre kinyilatkoztatom, hogy haszontalan feleselésre pruritusom nincs, s ha mostanában vagy jövendőben bár mikor is, józan vagy indulatos korában kedve csőszszanna t. Nagy Ignác urnák reám sárral dobálózni s a küzdtérre hetykén kihívni : én az elébem dobott piszkos keztyiit fel venni nem fogom — híjába ! én bojtár nem vagyok, bot vagy dorong az én kezembe nem illik. Béllye, december 16-án 1869. Yincy Ferenc m. k. lelkész és esperes. Meddig tart a hadkötelezettek és katonák nősiilési korlátoltsága ? Kérdésünket más szavakban igy fejezhetnŐk ki : mikor érik el a hadkötelezettek (be nem sorozottak) és katonák (a honvédségnél, hadseregnél és haditengerészetnél e két utóbbinál akár a sorhadi állományban, akár tartalékban szolgáló egyének) azon időtj melyen túl az előbbiek a honvédelmi magyar kir. minisz-