Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 42 szerény kifejezés !) hogy a papi árvákat a paplakból kiutasítottam volna s igy az ő tiszta erkölcsét s szitziességét a kísértésnek kitenni megengedtem; és végre, hogy e folyó 1869-ik évben — mint kegyévben — az őszi vetésjogot a papi árváknak Ítéltem oda, holott pedig ő tisztelendősége, már szabályszerüleg megválasztott lelkész Kölkeden! Lelkiismerete s-é eljárásom ? miután a lelkiismeretnek egyedül isten a birája, — e tekintetben birámul egy halandót sem ismerek el, annyival kevésbé t. Nagy Ignác urat : arról azonban biztosítom, hogy e miatt békén alhatom. Tör v é íi y e s-é eljárásom ? majd az egyházmegyei gyűlés ítéletet mondand felettünk; vagy mivel ön ezt mondja szerény észrevételeiben: Isten oltalmazzon bennünket a tractusok Ítéletétől: tehát az egyházkerületi consistorium, ahová már ez ügyet appellálta ön (mint 1867-ben a n. t. mezőföldi egyházmegye Ítéletét a Dunántuli egyházkerületre!) Egyébiránt a ki ha csak futólagosan is olvasta a közelebb lefolyt évekről, egyházkerületi és alsóbaranyabácsi egyházmegyei jegyzőkönyveinket: tájékozhatja magát az ítélethozatalban, s hogy t. Nagy Ignác urnák helyes ismerete s fogalma e tekintetben nincs — azon nem csudálkozhatunk, mert ő más egyházkerületből vet ő d ö t t ide. Ennyit mondva, rövid válaszomat bevégezhetném, de mivel többszörösen meg vagyok támadva, még némelyeket — de csakis némelyeket! elmondani kénytelen vagyok. T. Nagy Ignác ur 1868-ban neveztetett ki administrátornak, épen azon egyházkerületi gyűlés által, mely az ideiglenes rendszabályokat is hozá, s alig, hogy az egyházkerületi jegyzőkönyvek az egyes egyházak közt kiosztva lőnek, szept 7-én kelt levelében felhív, hogy az ő administrátori fizetését — szemem előtt tartva a 14-ik §-t — határozzam meg vagy ugy, hogy a kölkedi lelkészi fizetés fele neki adassék, vagy ugy, hogy a % rész az öreg lelkésznek hagyatván, az % rész administrátori fizetés legyen, s mellé koszt és teljes ellátás stb, (saját leveleiből — melyek nálam meg vannak — nyilván látható s olvasható). E levélre én, mint a melyben — nézetem szerint — túlságos követelés van nem válaszoltam, várván, hogy majd eszére tér a túlságos követelő s alantabb hangon is beszélhetünk, megegyezhetünk (ím ez valódi oka a válasz halogatásnak ! nem pedig, a mit t. Nagy Ignác ur állit). Reményemben nem is csalódtam, mert nov. 7-én 1868. ismét felhív administrátori fizetése meghatározására, de már alantabb és illő hangon s modorban; ekkor aztán én is 54. és 58-ik sz. alatti leveleimben válaszoltam, s administrátori fizetését meghatároztam: a tisztességes koszt és ellátáson felül 100 forintban o. é. és a stolarékban. S im nov. 23-án 1868. ezt irja hozzám (és itt figyelmet kérek! ipsissima verba citálom): „Nov. 11-én kelt 54. sz. alatt hozzám küldött nagybecsű hivatalos levelét tisztelettel fogadtam s belőle teljes megnyugvással értettem a d m i n i strátori dijamnak meghatározását" stb. Igy állt a dolog Kölkeden az adminisztrátori fizetésre nézve 1868-ban, a mikor még lelkész-választás nem volt s érdekében állt t. Nagy Ignác urnák, hogy a nyeregből ki ne vettessék. De már 1869-ben lelkészszé megválasztatása után, egyházmegyei, egyházkerületi intézkedéseket, statútumokat, melyek a papi özvegyek és árvák sorsának könnyítése végett hozattak, s fennállanak — ront, bont, pusztít, gyaláz, gúnytárgyává tenni törekszik, — s rám fogja, hogy én t. N. I. urat Kölkeden káplányi fizetésen tengődtetem (szerény logicai következetesség ! ?) — egy hozzám irt levelében (ez is meg van) megfenyeget azzal, hogy ha a papi árváknak ítélem oi'a az 1869-ki őszi vetésjogot : ő abban nem nyugszik meg, hanem az ügyet előre is appellálja. Ám tessék; de azért a fennálló törvényt s gyakorlatot az ő kedvéért megváltoztatni nem áll jogomban s nem szabad T. Nagy Ignác ur ő szerénysége szabadságot vőn magának arra, hogy igénytelen személyemet s hivatalos eljárásomat a t. közönséggel ismertesse. E szívesség viszonzásául én is bemutatom őt hiven, ugy a mint a Dunántuli egyházkerület 1867-iki jegyzőkönyvében, a többek között a 174-ik szám alatt le van írva: „miután t. Nagy Ignác segéd-lelkész, rágalmazó és becsületsértő szavainak bebizonyítását elmulasztotta s ez által az egyházi felsőbbség rendeletei iránti engedetlenségének is bizonyságát adta; miután a n. t. mezőföldi egyházmegyének kormányzó testülete — t. Nagy Ignác segédlelkésznek sajátkezű irataival bizonyitá be, az egyházmegye kormányzóit ugy, mint egyes lelkészeket is becsületükben mélyen sértő s lelkészhez illetlen eljárását: ez oknál fogva t. Nagy Ignác segédlelkészt a főtiszt, egyházkerületi consistorium, az egész egyházkerület területére nézve egy évi hivataltól! felfüggesztéssel bünteti, azon kijelentéssel, hogy n. t. mezőföldi egyházmegyében többé egyházi hivatalt nem viselhet." íme tehát t. Nagy Ignác ur, egy illetékes főtörvényszék által nyilvánosan és egyenesen, itéletilegcondemnáltatott smint papi fegyenc ki is tiltatott, (mert ott is igen szerényen viselte magát ? !) Ugyan kérem, legyen oly szerény t. ur, mutasson csak egy sorocskát , egy picike okmánykát , amelyben ben s a mely által ön nyilvánosan és egyenesen, itéletileg igazoltatott! ? Mert az é n csókolni való logikámban ez is ott van: hogy a publice, palam és directe condemnaltnak szinte publice, palam és directe igazoltnak is kell lennie! és inig ez meg nem történik, bizony csak ugy tartom én önt, mint a ki hozzánk csak u g y v e t őd ö 11 . — Elhiszem én, hogy főtiszt. Török Pál püspök úr felvette önt káplányaink sorozatába,k egy elemből, talán ezen atyai intéssel :meglásd,liogytöbbé ne vétkezzél! de ezen főpásztori kegyelmet meg is kellene ám nem csak köszönni, hanem érdemelni is. Hát az a proteusi alak, melynek szinvegyülete az ön szerény észrevételein oly észrevehetően végig vonul 3*