Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-09 / 2. szám

103 40 fizetett hivatalnoktól : hogy elsőben is kerestetne fel az elhalt atyafiai s rokonai közül valakit, ki szinte örökségben osztozni akar, azt küldené a lelkészhez — s annak szolgáltatná ki. Igy aztán nem áll be azon eset, hogy egy bizonyos családivet háromszor kell kiállitani. Sem két napig tartó folytonos anyakönyvi búvárkodásra nem lesz szükség, — mivel az illető örökös az elhalt születési, esketési vagy halálozási éveit, mégis csak jobban tudhatja — habár ugy hozzávetőleg is, mint a pap. A szolgabíró mellett a megye még hajdút is fizet; de azért a szolgabíró nem bír elég tapintattal, hogy a szegény prot. lelkészt a kellemetlen utánjárástól megszabadítsa. Sőt némelyik a jogot a kényszerben keresi, pedig ezáltal egyoldalúvá lesz s az általa érdeklődő egyént, alacsony géppé aljasitja le. De az orvosolni való bajok közt, melyek közvetlenül a prot. lelkészeket sújtják ; nem csak a hivatalos bizonylatok kiállításával kell a lelkésznek küzdeni: hanem olykor-olykor az adót beszedő biztossal szembeszállani. Már ez valamivel komolyabb dolog, mivel a több évekről egymásra halmozódott adóhátralék oly tetemes összeggé nőtte ki magát, melynek fizetése által a tárca könnyűvé, s a lelkész családjára gondolva elkeseredetté lesz. A cult. m. f. év márc. 6-ról 3574. sz. a. kelt rendeletében világosan meghagyja az egyházközségeknek, „hogy a lelkészek és tanítók használatában lévő egyházi földekért az adót fizetni az egyház hívei köteleztetnek." Mindamellett is e miniszteri rendelet bemutatása az adószedőnek mitsem használ,vasfejét tele nem beszélheted. Mint mondja : „nem ismeri a rendeletet, mivel még felülről meg nem küldték neki alkalmazkodás végett.a S igy aztán beáll azon szomorú körülmény, hogy egyik lelkésznek tehenét, másiknak 20 köböl gabonáját foglalják le, s a lefoglalt tárgyak elárverezésére a határidőt is kitűzik, mint éppen egyházmegyénkben is történt. E szomorú jelenségből következtetni azt lehet, hogy a cultus- és pénzügyi minisztérium között nincs közös megállapodás az egyházak ingó s ingatlan javainak adójára nézve, mert mig cult. m. ur, ez egyházi személyek terheinek könnyítésére szolgáló rendeleteit bocsátja ki, addig a pénzügyi corifeusok senkit sem kiméinek, hanem a Bach-korból átjött szokás szerint exequálnak. De a cult. m. ur eljárását sem helyeselhetni, hogy az adószedőknek a törvényt meg nem küldi, pedig ezáltal mennyi feszült viszonynak s ellentállásnak venné elejét, pap és hivei között. E sorok írójának nem feladata bús jerémiádokat irni, hanem csak egyszerűen figyelmeztetni a cult, m. urat, hogy vetne véget már egyszer valahára e kellemetlen helyzetnek az által, — hogy a törvényt emelje érvényre, szerezzen az iránt mások előtt is kellő tekintélyt s tiszteletet, hogy ne álljon be a fentebbi eset. — Ha a lelkész mint állampolgár, az állam iránti kötelességeit tudja, szellemi s anyagi javát előmozdítani lelkiismeretes dolognak tekinti: jogszerüleg nem kivánhatja-e, hogy a törvény őt hivatalának soknemü bajai között az ily zaklattatásoktól megvédje? nem kivánhatja-e, hogy midőn az államnak tesz terhes és gyakori szolgálatot, s a törvénykezés szabadabb menetelét elősegíti, — azért valami segélyt várjon — némi csekély kárpótlásban részesüljön ? íme, a sok baj közül, ezen két ok vezetett e so rok Írására. Szólljanak hozzá az avatottabbak ha vájjon nem az igazság, jog és méltányosság szempontjából szólaltam-e fel?! g. s. p. Rövid válasz t, Nagy Ignác urnák szerény észrevételeiben foglalt személyeskedéseire. A prot. egyh. és isk. lapok 44, 45, 46-ik számaiban tetszett t. Nagy Ignác urnák az ideiglenes kápláni rendszabályokra, szerény észrevételeit (ha ugyan szerények ! ?) megtenni; historisálva — melynek keretébe kedves egyéniségét is be illesztgeté — hosszasan mutogatni, hogy azon rendszabályok mennyire nem szabatosok, mennyire hiánosok és nem tökéletesek, amiről semmi kétség sincs !; esperesi-kart, egyházmegyét, egyházkerületet gúnyos modorban megleckézni, (beh kár, hogy felvett thémájához szorosan nem ragaszkodott s némely szépen fejtegetett egészséges eszméit colorizálta, sőt personificálta! ezzel ugy hiszem többet ártott, mint használt az ügynek, a melynek apostolául válalkozott)végre szegény fejemet (ha szerénységet t, Nagy Ignátz úrtól kellene tanulnom, igy irnám minket:) nem ugyan világosan megnevezve, de többször mintegy ujjal kimutatva gyanúsítani, sőt pellengérre kiállítani! És miért e piszkolódó zaj s egész év tartama alatt (mert éve mult már, hogy egy hozzám irt levelében tudatá velem, miszerint a rendszabályokat criticai bonc-kése alá fogja venni) coinbináltatakj?! Nem egyébbért, mint, hogy a segédlelkészek és administrátorok ügye mellett kardoskodva kinyöghesse azon panaszát, hogy neki mint administrátornak nem Ítéltem oda fizetéséül a kölkedi papi conventió felét; hogy meghalálozván agg lelkész főnöke, nem értem fel ököllel (borzasztóan