Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-05 / 36. szám

handlung über die Gebote der Kirche. 1626. I. R. I. K. 33. fej.) igy nyilatkoznak: „katholikus gyermekek kötelezve vannak szüleiket vagy rokonaikat, kik eretnekség bűnébe estek feljelenteni, ha szinte tudják is, hogy atyjok ezért máglyán hamvad el. S ily esetben meg kell tagadniok tőlük a tápszert, hogy éhen veszszenek el." — Coster us Ferenc (in Enchirid. I. fej. 43—44.1.) igy szól: „az irás a kath. egyház közérzülete stb. Ezen irat kitűnősége sok részben felülmúlja azon írásokat, melyeket az apostolok a pergameneken hátrahagytak."— Yégiil itt is szabad legyen egy történeti tényt fölemlitni: II i 1 d e b r a n d pápa V. Henriket, mint fiút, fellázította atyja IV. Henrik császár ellen és azt eszközlötte, hogy a fiu megfogván atyját, és barátmódra felberetváltatván, vele gyalázatosan bánt, zárdába vettette, éhséggel kínoztatta, kit elvégre a keserűségek megemésztének. (G e o r g i u s Helmburgensis Cárion. 1103. Urspergens. 1105.) V. Vallást teszünk róla, hogy a legszentségesebb pápát mindenkinek isteni tisztelettel kell illetni, nagyobb térdhajtással, mint magát a Krisztust. Ez a cikkely nem sokban különbözik értelemre nézve az előbbitől, mindazáltal ennek igazolására is hozhatunk föl néhány helyet. Ilyenek a következők: „valaki merészkedendik állítani, hogy az Ur, ami istenünk, a pápa, ezen rendelet szerzője nem parancsolhatott volna igy : azt eretnekként kell tekinteni, stb."(Glossa ad Cap. 4. Extravag. Joann. XXII. De verbor. Signific. Lyon. 1584. és 1606.). Továbbá Aug. Steuchus (in libro de Donát, Constantini M. pag. 141.) azt mondja: „hallottad-e, hogy a pápát Konstantin a kegyes fejedelem istennek nevezte és tartotta? Imádja mint istent, mint Krisztusnak és Péternek utódát: isteni tiszteletet tulajdonított neki, a mennyire tehette, mint Krisztus élő képét tisztelte,"— „A pápa isten a földön" —- (B a 1 d. in 1. ult. C. sentent. rescind. etc.) — Ismét másutt: „A pápa és Krisztus alkotnak egy consistoriumot, ugy hogy a pápa, kivévén a bűnt, mindazokat megteheti, amiket az isten, és senki által meg nem ítélhető." (Abb. in C. licet de elect.) Ismét továbbá a Római Kátéban (II. Rész. 7. fej. 2. kérd.) ez áll: „a püspökök és papok isten személyét képviselik a földön,"— „joggal nevezhetők nemcsak angyaloknak, hanem isteneknek is, mivel közöttünk a halhatatlan isten hatalmával és nagyságával bírnak." — Hasonló ezekhez amaz állítás, mely a ferencrendi szerzet generálisa által jóváhagyott könyvben (liber confirmatum vitae beati ac seraphici patris Francisci ad vitám Jesu Christi ect. Mailand. 1510.) olvasható: „hogy sz. Ferenc 40 hasonlóságban még felül múlja a Krisztust." (Y. ö. Schmeidler: Urkundl. Gesch. der evang. Haupt- und Pfarrkirche zu St. Bernhardin in Breslau. 1853. 7. lap.). (Folyt, köv.) Rác Károly. ISKOLAÜGY. a tiszántúli reform, egyházkerület 1869-ik évi augusztus 15 s több napjain tartott közgyűlésének 203-ik szám alatti végzése folytán, a gyülekezetek, presbyteriumok, lelkészek, tanitók s általában az iskolai elöljárók számára, a népiskolák ügyélben, — kivonva a jegyzőkönyv 305-ik számából. 1. A népiskolai közoktatási törvénycikket, mely könyvkereskedésben külön lenyomatban is kapható, a mennyiben eddig nem tette volna, minden egyházközségköteles késedelem nélkül megszerezni. 2. A lelkészek, tanitók és presbyterek tisztében áll ezen törvénycikkel s különösen annak III-dik fejezetével, mely a hitfelekezeti népoktatás tanintézeteiről szól, alaposan megismerkedni s ezen törvénycikk ismeretét az egyházközségi tagok között szélesebb körben is terjeszteni. 3. A lelkészek, tanitók és elöljáróságok minden erővel és áldozattal odatörekedjenek, hogy fenálló népiskoláink az egyház birtokában továbbra is megmaradhassanak és e célból mindent, mi tőlük kitelik, elkövessenek, hogy iskoláink jók legyenek s a közoktatásügyi törvény III-dik fejezetében meghatározott kellékeknek is megfeleljenek, hogy eltép a tanitásiügy mezején kifejlendő versenyben megállhassanak s régibb jó hiröket jövőre is megtarthassák. 4. Figyelmeztessék a lelkészek, tanitók és elöljáróságok az egyházközséget s különösen győzzék meg a felől, hogy iskoláink létezése és további fönmaradása csak ugy lesz biztosítva, ha azok jók lesznek, s elmulasztva iskoláikat saját érdekűkben is jókká tenni, s azok a törvényben meghatározott kellékeknek meg nem felelnének, a törvény értelmében a világi hatóság utján fognak köteleztetni egy községi iskola felállítása céljából legalább annyi áldozatot hozni a nélkül, hogy iskoláikra oly mérvű befolyással, minővel jelenben bírnak, bírnának s amellett külön lesznek kénytelenek a vallás-és énektanításáról, templomi és temetési énekvezető (kántor) tartásáról gondoskodni. Magyarázzák meg különösen, hogy az egyenes adónak 5%-ja, mely a törvényben említtetik, nem összege azon terheknek, melyek elviselésére a községi iskola érdekében kötelezve leendnek, de hogy e mellett a tandijat is űzetni lesznek kénytelenek, mert az állam segélyére, mely évenkint alig párszázezer forinttal rendelkezik, ezer meg ezer iskola szükségeivel szemben, vagy épen nem, vagy csak igen csekély mértékben számithatnak. 5. Mindenek felett pedig figyelmeztessék a lelkészek, tanitók és elöljáróságok az egyháztagokat, hogy a felekezeti iskolai célokra szolgáló, jelenleg meglévő ingó és ingatlan vagyonok az egyházközség elidegenithetlen tulajdonai, ennélfogva tehát a netán felállítandó községi iskola számára át nem adhatók, miután azoknak állandóan az egyházi, vallás-és énektanítás, kántor-dijazás s