Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-22 / 34. szám

* B. 0 r c i Béla külügyminiszteri osztályfőnök a bukuresti eseményre vonatkozó interpellátióra, következőleg válaszolt: „E tárgyban a minisztérium nem fogja elmulasztani, hogy azon viszály lehető gyorsan és megnyugtatólag elintéztessék, de szem előtt tartandó az, hogy az ottani ref. egyház nem kizárólag a mi alattvalóinkhói áll, hanem oláhországiakból is, s ennélfogva az ottani territoriális kormány befolyását el nem lehet mellőzni. Másrészt azonban őrködni fog a külügyminisztérium a maga közegei által a fölött, hogy e viszály ne egyoldalulag erőszakkal vagy illetéktelen befolyással önkényesen oldassák meg, hanem hogy az erdélyi ref. egyház hatósága a bukuresti ref. községben mindenesetre megóvassék s oly egyezmény által egyenlitessék ki e viszály, hogy az egyház és az éltető hatóságok jogának föntartása mellett érvényre legyen hozható. Az interpellátió másik részét illetőleg: van-e tudomása a külügyminisztériumnak azon bántalmakról s anyagi megkárosításokról, melyeknek Koós Ferenc bukuresti ref. lelkész ki volt téve ? jelenthetem, hogy a külügyminisztérium a maga közegei által erről értesítve lett s egyenes óvás kimondása mellett föntartotta magának, hogy e bántalmakért elégtételt s az anyagi megkárosításért kárpótlást nyerjen, s ezt sürgetőn követelni fogja. Ez alkalommal újból kinyilatkoztatom, hogy a bukuresti főconsul minden alkalommal kötelességének ismerte a magyar-osztrák birodalom alattvalóinak jogait minden mellékes személyes célok és sympathiák mellőzésével megóvni. Koósnak védelme a főconsul részéről egyáltalán ugy történt, mint minden más alattvalónkra nézve, mert a kormány vele semmi más összeköttetésben nincs, minthogy ő magyar alattvaló és igy a külügyminisztérium és a főconsul oltalma őt megilleti." TÁRCA. Gyá^zliir. A méhek, e finom ízlésű és tapintatu vegyészek, még a mérges növények virágaiból is tudnak mézet gyűjteni. Ők e műösztönüket természetesen követik. Az isten képével dicsekvő ember, mivelt szellemével és nemes szivével ne bírná c tudományt, a legnehezebb körülmények és gyászosabb események fáj dalom virágában is noha keserűséggel vegyes édes&éget keresni és találni is?,.. Ezen képességünk tétetett próbára folyó évi augusztus 2-ikán, midőn a Miskolchoz pár óra járásnyira fekvő Harsányban megjelentülik. Már elébb két nappal, gyászosan kirdeték a harangok s a körülfekvő helységekbe küldött néma hírnökök: a bánatkönyekkel irt levelek, hogy az itteni ároni családot nagy csapás érte, a szerény gyülekezet pásztora vesztett nyáj lön, az alsó-borsódi tisztes lelkészkar sorából kiszólittatott a tiszttársak Mathuzsáleme. Igen, és mi, kiket a kegyelet és részvét oda hivott, mig őszinte részvétből fakadt könyeket ejtettünk a néhai t. t. idősb Tótli Sámuel,volt harsányi lelkész ur testét rejtő koporsóra, az odasereglett helybeli és vidéki minden rendű és rangú, különféle vallásuakból nagy tömeggé képződött gyülekezettel, délutáni 4 órakor megkezdettük a végtisztességtétel szomorú, de kegyeletes munkáját. A koporsó felett kesergő özvegy és könyező gyermekek jajja és sóhaja, az iskolatanitók és vállalkozókból alakult éneklőkar által zengett halottidal gyászhangjai közé vegyült. Majd az ének elnémulván, a jelenvolt tiszttársak vevék karjaikra az ének és könyek drága kenetével megszentelt testet, kiktől szolgálatkész karok vevék át, a hivek és vendégek felváltva vittek a jó távolraeső temetőig, holott Dómján jános, helybeli tanító, egy szibvől fakadt sirbeszédben adta meg az elhunytnak, mint legnagyobb földi jóltevőjének a hála s végtisztesség adóját. lumen a fáradt testet elpihentetve, a szentegyházba tért a lialotti kiséret. Holott is bús halotti zsoltárok zengedezése után, szószékre lépett nt. Bornemisza József, keresztesi idősb lelkész s egyházmegyei táblabíró ur, és kenetteljes ima után, egy már előre megnyerő |vezérige: 2. Kór. IV: 6, 7. alapján nagyékesen és hathatósan feltárta előttünk: „a keresztyén, jelesül a protest. lelkipásztori hivatal fény- és árnyoldalát" s ezt a boldogult, mind halálig hü lelkipásztor, életére és jellemére oly találóan alkalmazván, szónoklata a hallgatók meggyőződésében a leghívebb viszhangra talált. — Majd ő utána egy, az elhunyt barátjának fia és fiainak barátja kísérelte meg inkább egy kegyelet tolmácsoló beszédbenadni: „a boldogult lelkipásztor kitűnő vonásokban gazdag életképéről csak kicsinyben vett rajzolat"-ot. Mindkét szóló beszéde, eltalálva az igazat, megegyezett abban, hogy a köztisztelet tárgya mély tudományi!, hivatalának élő, derék protest. lelkipásztor, lelkes honfi, hű férj, gondos atya, szívélyes barát, az egyeneslelküségnek, egyszerűségnek, természetességnek, szóval a megvcsztegethetlen tiszta jellemnek követésreméltó peldányképe volt, és életbölcseségével is hosszú életet ás tiszteletet vivott ki magának. T. t, Tóth Sámuel született Tályán Zemplénmegyében, 1793. december 24-ikén, első iskoláit szülőföldén végezte. 1812-ben ment Sárospatakra tanulni, hol a gymnaziumi és akadémiai tanfolyamokat kitűnő szorgalommal átfutván, az esküdt diákok diszes sorába vétetett föl, midőn egyszersmind a szép hírben állott éneklőkar elnökségével is megtiszteltetett. 1823-ban ment ki Ke-