Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-22 / 34. szám

resztesre (Borsód) rectornak. 1825-ben Bécsbe ment hallgatni hittani szakban tartott előadásokat. Következő 1826-ik évben Miskolcra ment segédlelkésznek Aldó Igaz Sámuel esperes mellé, itt volt két évig. Majd 1838-ik évben Nemesbikkre rendeltetett mint helyettes lelkész, itt működött 2 évig. 1830-ban rendes lelkész lett Egerlövőn. Fölszenteltetett Tarcalon 1832-ben. 1825-ben Harsányba jött, itt töltött 34 évet. — A 76 éves férfiút szép kora dacára is véletlenül szólitá ki a halál. Harmadnapi betegség után, reménytelenül, egyszer csak elszenderült csendesen agyszélhtidésben. Kedvenc mondata volt: „Szégyen a fiúra, ha tovább nem él az apjánál." Ő egy nappal élt tovább az apjánál, és még a hó, s napok is szerencsés meglepően találkoztak: Apja julius 30-ikán, ő pedig ugyanazon nevü hó 31-ikén halt meg. Halálát gyászolják: kesergő özvegye, tiszt. Szeghő Éva asszony, néhai t. Szeghő András, nemesbikki lelkész leánya, kivel 1830 óta boldog házassági frigyben élt. Szeretett gyermekei: t. Tóth Sámuel gelejT t. Tóth Dániel emődi lelkész s neje t. Yághó Ilka — t. Tóth Lajos sajóhidvégi lelkész s neje t. Gyurkó Mariska aszszony. Tóth Klára, nemes Pásztor Lajosné és Tóth Magdaléna. Részvét könyökét szentelnek az elhunyt derék tiszttárs emlékének az alsó-borsódi lelkészi kar. Hálásan őrzi s tisztelettel emliti felejthetetlen nevét, a pásztorától fosztott nyáj: a harsányi reform, gyülekezet. — Béke áldott hamvaira! Kódi Benő református lelkész. A protestáns modern életjelek. Azon ellenzéki mozgalmak és óvástételek a protestánsok részéről, melyek IX. Pius pápa szives meghivása ellen intéztetnek, a szeretett „Egyh. s Isk. Lap"ban „Életjelck" cim alatt közöltetnek. Miután a protestáns érzület e gyermeke csak nem régen született, tán nem hibázom, ha „modern életjelekS nevet adok neki. Hogy ily életjeleink vannak, kétségkívül örvendetes dolog. Mindazáltal némi fájdalmat is ébreszt keblemben. Wonnsban f. évi május 31-én a „Protestantenverein" ülését tartván, ott a világ minden részeiről húsz ezer tudományosp rotestánsnál több gyűlt egybe, s mint a vallásos haladás testülete, innepélyes óvást tett a pápa merész meghívása ellen. Mi nálunk, mert nem csak ily üdvös haladó testületet, de még az igen szükséges papi konferentiákat sem tudtuk életbe léptetni, e lapok fáradhatatlan szerkesztője íveket készíttetett azok számára, kik mint buzgó protestánsok protestálni akarnak a szentséges pápa mult cvi sept. 13-án kelt apostoli irata ellen. És a nagyt. szerkesztő ur már vigasztal is minket, hogy nálunk is lesz vagy húszezer protestáns, ki neve aláírásával csatlakozik a wormsi óvástételhcz. Nemele, szép életjelt ad ezáltal a magyarországi protestáns egyház a maga hithűségéről? Minden esetre ! Csak az a kis baj van a dologban, liogy a legjobb számoló 20,000-et 20,000-rel öszszeadván, nem hoz ki többet 40,000-nél. Ennyi volna tehát a nagy világon a protestáns, ki a pápa mohósága ellen szóval, tollal óvást teszen s a maga hithűségéről életjelt ad. Hol van a többi protestáns? meghalt; tényleges életjelt nem mutat. Vagy ha él, ezt csak testileg teszi, szellemileg mint protestáns a halottak között van, mert hallgat. Ha az a szent atya tudomására jön, nagyon fog örülni, minthogy: „qui tacet, consentit." A hallgató protestánsok bizonyosan egyetértenek a pápa intentioival; katholikus hajlamai vannak, t, i. nem szeretnek önállólag gondolkodni vallási dolgokról, hanem azokat teljesen a papokra bízzák, igy sokkal kényelmesebb. Oly nagyszerű s váratlan halfogást teszen a pápa mostani oekumeni conciliumával, mint Simon Péter a Genezáreth taván. Szegény protestánsok! Már nektek mást nem lehet énekelni, mint: „dolores inferni circum dederunt vos!" mert modern életjelt rajtatok nem vehetni észre. De hát csakugyan ettől függ életünk bizonyossága ? Meggyőződésem szerint: nem! főkép nálunk magyarországi protestánsoknál: nem! Másképen áll az ügy Németországban 1832 óta, mely évben Mőhler Ádám János hires Symbolikáját kiadta s abban Schlegel Fr^yes által megmutatott uton tovább menve, az akkori német protestáns tudomány vivmányait a katholikus egyház szolgálatának alávetette, a németországi protestantismus tekintélyes részének nagyon katholikus szaga volt. E katholikus szagú protestáns résznek betömjénezett főpapja Stáhl Frigyes Gyula, ki különösen későbben, tíz éven át, 1848-tól 1858-ig Poroszországban igen káros befolyást gyakorolt a protestantismusra. De, mint minden hatás ellenhatást szül, ugy történt itt is. Rothc és Bunscn mellett és után Sclienkel Dániel azon férfiú, ki a protestántismust Németországban e veszedelmes mámorból felrázta. Tudományilag legjelentékenyebb müvében: „Über das Wcsen des Protestantismus" (1847) kijelenti, miszerint a protestantismus nem a múltban befejezett tény, hanem nagy, élő, tovább működő elv; nem puszta tanok s institutiók rendszere, hanem mindig alaposabban megoldandó valláséletifeladat; szóval: a protestantismus azon v állási elv, mely a lelkiismeret alapján evangéliumi egyház községi tudatot és életet fejt ki. Ezen, Schenkel által a németországi protestáns hierarchikus és katholikus hajlamok és törekvések ellen kimondott igazság anyaméhe a „Protestantenverein"ek s ez által határoztatott meg a Verein-nek működési feladata s terc. Nem kormányi rendeletek és consistoriumi végzések teljesítésében többé, hanem a lelkiismeretből kifejlett szabad egyházközségi életben kell, hogy nyilatkozzék lényege a németországi protestantismusnak is. E Verein-nak tehát, ha célját elcrni akarja, hivatásának legelső jogos teendője, minden hierarchikus s katolizáló törekvések ellen protestálni, és csak kötelességét teljesítette, midőn a pápa a protestánsokhoz is intézett meghivása ellen, f. évi május 31-én innepélyes óvást tett. Azonban másképen van a protestantismus iigyc Ma-