Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

petitióját még tárgyalásra sem méltatva vissza dobta; hogy mi történt Olasz- és Spanyolországban a folyó tizedben, sőt csak a folyó évben, mindnyájan tudjuk. Ok azt szokták az ily tényekre felelni, hogy a nép általában elhajlott istentől, s nemcsak a papság, hanem általában a vallás iránt'ellenséges; de ki hallotta valaha, hogy a szegény protestáns lelkész részesült volna hasonló bántalmazásban és elüzetésben ? Rendes viszonyok közt nem tör ki ugyan a nép erőszakoskodásban; de még a legrendesebbek közt sem szavaz papjával egy pártra. Hogy a római papság mennyire népszerűtlen a nyugati országokban, azt valószinüleg a kormány is tudta; de a magyarországi viszonyok iránt ugylátszik csalódásban élt. Hiszen a jámbor magyar kath. nép a clerusnak oly kiváló atyai gondoskodásában részesült három század óta folyvást, hogy a világosság miként is férhetett volna hozzá! S oh fátum, mégis megtörtént, mert a népnek is van esze, az is tud gondolkozni. Lassabban ugyan mint mi, akik eszünket kigimnásztizáltuk, századok alatt tisztáz egy gondolatot, melyet mi néhány hét vagy nap alatt sajátunkká tudunk tenni; de akkor aztán annál szívósabban ragaszkodik hozzá, nem alkudozik fölötte, nem ismer opportunitást. A nép csak elveknek hódol, elvei gyakran már elévültek, gyakran helytelenek, a viszonyokra nem alkalmazhatók, mi elkereszteljük megrögzött szokásoknak, előií életek~ nek, pedig azért elvek azok, melyekhez hű tántorithatlanul. Századok tapasztalása és traditíoja kellett mig megyozödött, hogy politikai tekintetben nem lesz jó vége, ha papjával tart, — s azt hiszem, hogy a ki a magyar vallási viszályok történetét ismeri, e meggyőződést a múltban gyökerezőnek fogja találni. Engedjük meg, hogy most helyes volna papja politikáját követni; de már a régi megyőződés szokott szívósságával megvan, s ujabb századok ellenkező tapasztalatai szükségesek, hogy átalakuljon. Oh ha a mágnás miniszter nem állana oly magasan az egyszerű földmives és kisvárosi polgár fölött, ha a kormányon ülő férfiaink jobbban ismernék a népet: megkímélték volna magokat egy keserű csalódástól, pártjokat a clericalis szövetség legmegalázóbb vádjától, s az országot azon nagy veszélyt rejtő lehetőségtől, hogy a pártok a felekezetek szerint alakuljanak. Az ilyen alakulás még ugyan nincs meg, de magvai már elhintettek, s nem a cleruson mult, hogy még nem keltek ki, hanem inkább az ellenzék téves politikáján, mely szerint az államjogi alap felforgatását ttizte ki legfőbb céljául, s ezáltal kényszeritette a protestánsok jelentékeny részét a clericalís hírben álló kormány támogatására; legnagyobb mértékben mult pedig a felforgató elem hallatlan communisticus izgatásain, melyek ez idő szerint termékein^ebb földre találtak, s melyekből a katholikus és kálvinista pártnál nem kisebb veszedelmet rejtő urak és parasztok pártja kezd felburjánozni. Mi, kik a nép között nevekedtünk, s azzal folytonos érintkezésben állunk, mi tudtuk előre, hogy a reverendás barátság hátrányára fog válni a kormánynak a választásoknál. Én a „Prot. Lapu

március 7-iki számában, midőn még egy választás sem történt meg, előre megmondtam; de nem csudálkozom, hogy a kormány, s azt hiszem maga a kath. papság is csalódásban élt. Vajha a bevégzett tények tanúsága a kiábrándulás lenne! — Sem most nem hiszem, sem a választások előtt nem tettem fel a kormány férfiainak nagyobb részéről, — s ezt nyíltan ki is fejeztem, — hogy e barátságot keresték, vagy bár önként adva határozottan elfogadták volna; de hibáztak, hogy határozottan vissza nem utasították. Nemcsak én mondom, hogy a római clerusnak nincs többé befolyása a népre, —:

ők magok is elismerik a komoly magába szállás perceiben. Az „Autonomia" mart. 31-iki száma irja: „Látja mindenik párt, -hogy a feudális elemeknek befolyása a népre korán sem hatalmas, mondhatni elenyészik ; hogy ez elemek traditionalisnak hitt tekintélye nagy illusion alapszik Az események megmutatták, hogy a régi hatalom ködképként eloszlott.u

Csakhogy e látás a választások után történt! Valamint — fájdalom — azok után nyomatta ki az „Aut.u

eme szép nyilatkozatokat is: „Nem ohajtanók, hogy hazai kormányunk egyáltalán confessionalis politikát űzzön. Helyesebbnek találjuk a „Sz — nk" felfogását.4

1

(mart. 27. száin) „Nem nevezzük politikai irányunkat kath. p o 1 i t i k á— n n k, nem nevezzük keresztyén politikának sem. Kath. politika mint ilyen vegyes vallású országban felekezeti politika lehet csupán;