Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-18 / 16. szám

s nem vetkőzheti le minden igyekvése dacára sem az önzés és részrehajlás kísértéseit a hatalom és szabadság alkalmazása körül Kath. politika, hogy a szónak lehető legőszintébb kifejezésével éljek, a kath. egyháznak úgynevezett uralkodása lenne ismé^ az államban." A „M. Á.a

mart. 21-iki körmendi levele arról tudósít, hogy midőn a kath. papok a szavazó helyiségből kimentek, azt kiabálta a nép utánok : „Itt m ennek a j u d á sok, a n é pá m i t ó k." A „Volksfreund" bécsi ultramontan lap ugy értesült, hogy „Magyarországon a kikiáltott kath. jelöltek ellen, magok a katholikusok agitáltak, és még jobboldali katholikusok is inkább a prot. baloldalira szavaztak, mint a kath. jobboldalira" (H — k. apr. 6.). Valóban az én magán értesüléseim is ugy hangzanak, hogy a katholikusok szégyenltek a clericalis jelöltre szavazni, s inkább elmaradtak, vagy a baloldalira adták votumokat, ha ez megígérte, hogy az államjogi alap megváltoztatását nem épen minden áron, hanem csak a körülményekkel eszélyesen számolva fogja sürgetni; máskülönben pedig a szabadelvű reform eszmék barátja. A „Pesti N." e legújabb clericalis lap is bevallja egy baranyai levélben, (apr. 3.) hogy a baloldalnak nagy előnyére vált „a kath. népnek idegensége papsága i r á n t," s azt is hozzá teszi, hogy „a reformált nép ez alkalommal is lelkésze körül példás kitartással tömörült;" de ez most nem tartozik célunkra. Vajha a kath. politikának az „Aut.."ban adott tiszta helyes meghatározásait elolvasgatná a nm. cultusminiszter ur! Mi elolvassuk, fel is jegyezzük magunknak, nagyon érdekünkben áll tudni, mert még most is szánkban van keserű íze az elmúlt három század katholikus politikájának. Végül annyi száraz adat és okoskodás után engedje meg a szives olvasó, hogy fáradságomért, melylyel ezen adatokat az ország minden részéből összegyűjtöttem, egy kis tréfával jutalmazzam meg magamat. Ha az olvasó előkeresi a „Prot. Lap" mart. 7-iki számában „Választási mozgalma k'4

cimü cikkemet, abban az „Aut"ból következő' idézeteket találja: „A vallási, erkölcsi és culturai kérdésekben a cél egyedüli biztosítása csak a minél számosabb, minél képzettebb papok irányadó befolyásában rejlik." „A papok oda működjenek, miszerint minél több jó érzelmű katholikusok választassanak meg; de tizenhárom próbások." „A (n.-váradi papi) értekezlet a katholicismus érdekeinek a törvényhozásbani kellő képviseltetését tűzvén ki célul, ezen cél eszközeinek megválasztásában politikai pártállásokhoz le nem kötheti magát .... hajlandó bármely politikai párt követjelöltjét támogatni, ha az az egyház jogainak és szabadságának védelmét is programmján ik pontjai közé iktatja." Már ugyan miként tudja az „Aut." e két rendbeli idézetet összeegyeztetni ? Egyszer „a politikánál magasabb szempont, t. i. a kath. egyház jogai és érdekei a papság föllépésében a fö iránypont" (jan. 17-ik sz.); máskor (mart. 31.) nem hogy kath; de még keresztyén politikának sem nevezi politikai irányát, hanem a jogál-1 a m ért buzgólkodik ! Azt hiszem e kettőt csak ugy lehet összeegyeztetni, hogy március 31-ig már savanyu lett a szőlő, melyért két hóval előbb ugrándozott! Aztán még azon veszedelmes dologra is nyilt kilátás, hogy oly párt juthat a kormányra, melynek a clerus indirecte ugyan a leghathatósabb szolgálatot tette a választások alatt, hanem directe annál többet szeretett volna ártani: nem árt tehát megkezdeni a hátsó ajtó kinyitását. — Ha az „Aut." nem tudná szavait összeegyeztetni, én annál jobban igazolva látom ezekből, valamint a sz, fehérvári körlevélből és a Blahó féle fusióból mindazt, mit valaha, s főként mart. 7-iki cikkemben a clerus politikájának jellemzésére mondottam. Ily szövetségest bárki is szivéből kívánhat ellenfelének, de nem magának. Kovács Albert. (Vége köv.) Vitnyédi István levelei. Közönségesen tudva van, e becses lapok tisztelt olvasói előtt, hogy a pozsonyi vértörvényszék elé idézett protestáns lelkészek és tanítók elleni vád alapjául Vitnyédi Istvánnak Ke ezer Ambrushoz és Bethlen Miklóshoz irott levelei vétettek. E levelek megvannak eredetiben Esztergomban, a primási levéltárban, s azt mondja Knauz Nándor ur, hogy „ennélfogva azok létezését s hitelét kétségbe vonni nem lehet!" Jelen sorok célja azonban nem más, mint e két levél hitelességének kétségbe vonása, sőt annak, hogy e levelek koholtak, világosságba helyezése. Ugyanis, e levelek tartalma szerint azon súlyos vád terhelte a protestáns lelkészeket, hogy ők voltak kezdeményezői az 1670-iki mozgalomnak. Hogy e