Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

Tizenkettedik évfolyam. 7. Pest, febr. 14. 1869. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ- ES KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozbordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 írt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. Széttekintés az ultramontán napi sajtó kopár mezején. III. A kath. autoiiomia kérdése. Nem fárasztottuk eddig olvasóinkat e nagy fontosságú kérdéssel, mert az erdélyi kath. statusgyűlésről, — melyet annak idejében terjedelmesen ismertettünk, — s egy pár más püspökmegyei értekezletről szerzett tapasztalatunk arról győzött meg, hogy itt a cselekvést a főpapság jobb idők reményében hosszas vajúdással, — az ő nyelvén érett fontolgatással,—-szándékszik halogatni. Most már, ha csak valami szerencsés fordulat közbe nem jő a cselékvés előjestéjén állanánk, s a magas clerus akarva-nem akarva kénytelen bele harapni a savanyu almába. Épen azért részünkről is elérkezettnek hisszük az időt, hogy most egy füst alatt ezen kérdés körében is széttekintsünk, s először megismertessük olvasóinkkal az ügy fejlődésének főbb mozzanatait és jelen stádiumát, azután pedig magunk részéről is kockáztassunk egy észrevételt ezen autonomiai mozgalomról, mely a kath. egyházban egészen exoticus növény. A római egyház Magyarországon 1848 előtt teljesen összeforrt az állammal, ügyei intézésében a világi hivők nem élveztek semmi jogát, hanem megvolt az osztva a püspökök és az államhatalom közt. Igaz, hogy kötelességök is csak a hivésben határozódott, mert az anyagi szükségeket részint országos alapítványok, részint állami segély fedezték. Ebből 48 előtt semmi viszszásság nem következhetett, mert az állam katholikus volt, s a maga részéről ugyan uralkodott a püspökök felett, — mert csak ezekkel jött érintkezésbe a kath. egyház cime alatt, — de megaranyozta a magas clerus láncait és meg is édesítette azáltal, hogy szabad kezet engedett a protestánsok háborgatásában, —s az alsóbb papság és kath. világiak elnyomásában. Ily áron készséggel szövetkezett mindig a magas clerus az állammal, mert a történelem tanúsága szerint szívesen elvállalja felfelé a szolgaságot, ha megnyeri lefelé a korlátlan hatalmat. De a 48-iki törvényhozás secularizálta az államot, s az országnak parlamenti kormányformát adott, mely szerint többé nem jő tekintetbe a hatalom kezelőinek vallása, s egy szép reggelen az is megtörténhetik, hogy az egész minisztériumban egy katholikus se legyen Már most valóban sérelmes volna a kath. egyházra nézve a supprema inspectio eddigi alakja, mert habár eddig méltányossági szempontból a cultusminiszter mindig katholikus volt; de talán még a legmerészebb ultramontan sem merne egy törvényjavaslatot kockáztatni az iránt, hogy mindig az legyen, és igy, habár a jelen államegyházi viszonyok közt nem volna méltányos, de jogtalannak sem mondhatná senki, ha a mostani buzgó katholikus cultusminiszter helyét valami buzgó kálvinista püspök, vagy épen zsidó rabbi foglalná el. Ekkor pedig a római egyház alapitványainak kezelése, egyházi méltóságainak kinevezése, szóval, egész anyagi és szellemi ügye idegen, vagy épen ellenséges kezekbe kerülhetne. Erezték e visszás helyzetet magok a katholikusok is, s már a forradalom alatt gondolkozni kezdtek oly módozatról, melyszerint a kath. egyház saját ügyeit minden idegen befolyás kizárásával maga kezelhesse, s egyszersmind az államnak is teljes biztosítékot nyújtson, hogy nem fogvíssza-13