Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-14 / 7. szám

élni helyzetével, ha az le is veszi róla fékező kezeit. A püspöki kar még 1848-ban dolgozott ki egy tervet Pozsonyban, melyben méltányolható pontok is foglaltatnak, s a legújabb mozga lom folyamában többször merült fel azon óhajtás, hogy ez vétessék a tárgyalások alapjául, de a mi nem történt meg, mert sem a püspököket, sem a világiak többségét nem elégitette ki, „ amazok előtt igen soknak, ezek előtt igen kevésnek tetszett. Horváth Mihály cultusminiszter 1849 augustus 20-ára oly közgyűlést hirdetett Pestre a kath. egyház ügyeinek elintézésére, „melynek tagjai az összes magyar kath. egyházat képviseljék,4

i

s kezdeményezését épen a megváltozott viszonyokkal igazolta.*) De amint tudjuk, a kitűzött napon már nem volt a magyar kormány kezében a hatalom, s a kath autonómiáról szólni tizennyolc éven át alkalmasint a legsúlyosabb polgári bűnök közé tartozott volna. Végre lejárt a hierarchia fénykorának utolsó fellobbanása is, s minél valószínűbb lett, hogy a lefolyt országgyűlés eredményhez fog jutni, annál inkább foglalkoztatta a kedélyeket a kath. autonomia kérdése. Egy hosszas huzás-halasztási műtét kezdődik itt a püspöki kar részéről. Ugylátszik várt valami külső vagy belső fordulatot, mely a kérdést egyidőre ismét elodázza. Több tervet készített még a minisztérium kinevezése előtt, de nem nyert rá választ az akkori kormánytól. Eközben Összeült az erdélyi országgyűlés, s ennek kath. tagjai igen erős lökést adtak a kérdésnek. Erdélyben még a fejedelmi korból maradt fenn a kath. egyháznak némi halvány autonomiája, mely azonban talán csak alakjára nézve különbözött a nálunk lévő jus supraemae inspectionis gyakorlásától a helytartótanács által. Mindazáltal ez, és a többségben lévő protestánsok erősebb befolyása érthetővé teszi, hogy onnan indult ki a világosság. Majd jött a cultusminiszter fellépése, s rá a mostani prímás válasza, melyben biztositja Eötvös bárót, hogy a püspöki kar nem idegenkedik megosztani a világi hívekkel némely jogait. Ily előzmények után már a nyilvánosság elé is kellett hozni valamit, s meg is hozták a lapok az úgynevezett püspöki munkálatot; de a mely sem a világiakat, sem az alsóbb clerust nem elégitette ki, s még a Reli*) „Közlöny" 1849. 135. sz. ff i o is éles bonckés alá vette *) főként azon ö ' irányzatáért, hogy még azon kevés ügyben is, melyre a világiaknak befolyást enged, ezeket mindenütt majorizáltatni kívánja a papokkal, s az egész szervezet élére egy ötszemélyes fobizottmányt állit, mely egészen a főpapság befolyása alatt áll, s minden alsóbb testület határozatát megsemmisítheti. — De a püspöki kar az ellenszenves fogadtatás dacára sem szándékozott ütközet nélkül feladni a csatát, s kisérletet kockáztatott munkálata szellemében az erdélyiekkel. így jött létre az erdélyi kath. status gyűlés, melyen a többség határozata természetesen a püspök tetszése szerint ütött ki; de egyszersmind a gyűlés két ellentáborra, a papok és világiak annyira elkülönzött két pártjára szakadt, hogy mindkét félen alig egy-kettő állott a másik rendből. **) Kétségen kivül hiba volt Erdélyben kezdeni, mert egy oly mixtum compositumot, minő a püspöki munkálat, mely az autonomia cime alatt csak a püspököket akarja felszabaditni az állam ellenőrködése alól, s kezökre kiván játszani oly jogokat is, melyekkel eddig legboldogabb napjaikban sem birtak, és a világiaktól még azon befolyást is elveszi, melyet eddig mint államhivatalnokok gyakoroltak: ily álalkotmányt legnehezebb lesz meglionositni Erdélyben, hol a katholikusok Csikszék és Szamosujvár kivételével mindenütt, még a püspöki székvárosban is kisebbségben vannak, s mivelt embereik nagyobbik fele református iskolákban nyerte oktatását. E vereségből meggyőződhetett a magas clerus, hogy a sybilla könyveiből már három elégett, s a megmaradott hatért mégis ugyanazon árt kell letennie, ha birni akarja. Most már a világiak és alsóbb clerus bátrabbak lettek az ostromlásban. Éles cikkek jelentek meg a „Századunkéban, „Független lapokéban, sőt a „Religiou

is károsnak nevezi a halogatást, „melynek "keserű árát csak az összes hatholicismus fizeti meg."***) De a püspöki kar csak várt és alkudozott; ugy látszik sokalta a kilenc könyv árát a hatért lefizetni. Azt nem mondhatjuk, hogy ne igyekezett volna láttatni, mintha cselekednék, *) Rel. 1868. I. 17 ; II. 17. sz. **) Lásd a püspöki munkálatot egész terjedelmében : ,,Prot. Egyli. és Isk. Lap" 1868. 7. számában ; és az erdélyi katb. statusgyülés munkálatait u. o. 9 és 10. sz. ***) Rel. 1868 sept. 9.