Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-02-07 / 6. szám
zét a pogány bölcsészet minden irányzata, s bevégezte a művet a középkor scbolastikája. Ez a megtestesülés titkának eredete. Dr. Bita ur kifogástalanul egy nyomon jár velünk végső következtetésünkig, mely természetesen foly az előzményekből, s nem az, mit ő mond, hogy végre megnyíltak az ég kapui, s megjelent maga isten az emberek közt. Ha ő ezt liiszi, nekünk semmi kifogásunk ellene ; csakhogy ne lépjen a modern theologiai kutatások rá nézve igen veszélyes terére, mert a megtestesülés titka olyanszerü megvilágositásáért az inquisitio boldog napjaiban alkalmasint megégettette volna a pápája, s most is könnyen az Indexbe teheti a nevét. Lehet a római clerusnak 1868. elején a Bourbonokkal, a végén pedig a legszélső forradalmi elemmel kacérkodni, — mindebből rosz 'esetben is csak helyi és ideiglenes baj következhetik rá, — de soha sem szabad tréfálni az okossággal és tudománynyal. Maradjon önök előtt a képtelenség isteni szent titok, mely előtt némuljon el a gyarló emberi okosság, s lia a kétkedés azt kérdi: miként lehetséges az? — feleljék, hogy „azt csak csodálhatja, de föl nem foghatja az ész,.... hanem azért a mi embernek nem lehetséges, megteheti isten, és a megtestesülésben nyilt ellenmondást a véges elme korlátoltságának tudatában nem találhat; *) de épen mivel elméjök korlátolt és fel nem foghatják, ne igyekezzenek észszerüleg megfejteni, mert alapjában rendítik meg a hierarchia állását. Bita ur ugylátszik sokat olvasgatta protestáns tudósok munkáit, természetesen nem tanulási, hanem fegyverszerzési céllal; de lehet talán, hogy még ifjú ember, és sok fogékonyság van keblében az igaz iránt, vagy talán saját magán tett tapasztalat után mondja a Rel. 1868.11. 206. lapján: sajnos, de tagadhatlan, miszerint a kor szabad szelleme igen közeledik egész a tolakodásig hozzánk (t. i. a papokhoz), sőt már be is furakodott egy némelyek őrizetlen szivébe:^ annyi azonban bizonyos hogy még nem tudja miként kell elbánni kath. papnak a prot. tudósok eszméivel és felfedezéseivel. Repülési kedve nem hiányzik, de gyöngék még szárnyai, s vagy Jeremiás siralmait utánozza, vagy elégeti szárnyait az égő gyertyánál. De remélni lehet, hogy a nagy példák szemlélésén majd okulni fog; csak nagyon *) L. Rel. 186-í. II. 50 sz. „A megtestesülés titka." érthető ne akarjon lenni a dogmák körében, — hiszen az már magában eretnekség. Tekintsen a „Bölcsészeti irányzat" Írójára.*) Ez nem bántalmazza a tudományt, mint ön ,,Szellemi életünk főbb árny vonalaiban,4 '* hogy ezáltal rosz hirbe hozza egyházát a tudós világ előtt; nem kicsinyli az okosságot, nem hozza minduntalan ellentétbe az isteni kijelentéssel, mint „A megtestesülés titkában" történik, hanem ellenkezőleg épen azt taníttatja az egyházzal, „hogy a természet, az ész és kinyilatkoztatás világossága ugyanazon egy isteni forrásból fakad, és hogy a kinyilatkoztatás igaz voltának védvei közül nem szabad kifeledni azt, melyet neki nyújt a tudományokkali harmóniája." Azután idéz számos kitűnő természettudós műveiből, kik elragadtatással nyilatkoznak istenről, és ismét néhány materialistától, kik az anyagon kivül semmi létezőt nem akarnak elismerni, — s a két sorba tartozó természetbúvárok szembeállításával rá mutat, hogy az egyház nem a természeti tudományokkal, hanem a materialismussal áll ellentétben, ez pedig nem természettan, hanem bölcsészeti irányzat, mely két dolgot egymástól megkell különböztetni. És ez igaz is, mert isten nem létét a tapasztalati tudományok, — legalább mai álláspontjokon, — bebizonyitni nem képesek, isten tehát nem a tudás, hanem a hit tárgya, — és ha mi, kik szinte nem vagyunk matéria listák, valaha e tárgyhoz szólanánk, szinte hasonló eljárást követnénk fejtegetésünkben. Csak annyiban tér el e cikk a helyes útról, hogy a hit tárgyának nyilvánít oly dolgokat is, melyek nem azok, pl. nem csak a biblia, hanem a szentek csudáinak is egész hosszú sorát, azt kívánja, hogy a tudomány ezek előtt is kalapot emeljen, és nagy bölcsen elhallgatja, és ezáltal a közönséget mystificálja, hogy még az istent hivő természettudósok sem hiszik, hogy a természet örök rendje valaha megzavartatott és csudák történtek volna. — Az ilyen cikk már a római, — de csakis a római, — egyházi tudományosság, s a francia kath. egyházi spirituális bölcsészet mai színvonalán áll. — Hasonlót mondhatunk „Az egyház, szabadság, tudomány és felvilágosodás-4 című cikkre, mely a szerkesztő tollából foly, s cikkünk elején az 5-ik számban is érintettük. Ez is érti, miként lehet ékes *) TY Rel. 1868. II. 33. 34. sz. ^Lnublwiimcj'*' aláirással.
