Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-02-07 / 6. szám

philosophiai kifejezésekben semmit mondani; miként kell a történeti tényeknek az ellenkezőjét állítni, pl. hogy a támadás nem az egyház részéről történt, melynek ellenkezőjét kimutattam a Guttenberg és Galilei általánosan ismert esetében : és miként kell a középkori egyház tagadhatlaii érdemét a tudományok körül *) a mai egyháznak is érdemül tulajdonitni egy ilyen forma okoskodással: Mindenki elismeri, hogy az egyház a középkor óta semmit nem változott, — ha tehát akkor pártolta a tudományokat, miként lehet most ellensége ? Igaz, hogy az egyház hivatalos világnézlete a középkor óta semmit sem változott; de épen itt a dolog magyarázata, mert az akkori természetköltészet most már bámulatos fejlettségű természet-tudománynyá lett, s kétségbevonhatlan adatokkal megdöntötte az egyházi -s ilágnézletet. Mivel pedig ezt az egyház meggyőződése ellen is kénytelen védelmezni: tehát a tudományokat kénytelen üldözni. De jelesebb szolgái ezt igen nagy tapintattal tudják eszközölni, és soha nem tévednek oly meggondolatlan állításra, mint Csősz F. ur a Rel. 1868. II. II. számában: „Örömmel tapasztalhatni, hogy a legünnepeltebb tudósok szerint a világ, jelesen az ember eredetét illető problémát a szentírás, — a Genesis oldja meg.u — Gyarkorlott harcos jól tudja, hogy az ilyen természettudóst nem szabad nyíltan „ti n n e p e 11-neku

nevezni, mert kivéve az egész föld kerekségén csak h magyar kath. papság kezében lévő gymnáziumokat, — már a 4-ik latin iskolában sem a Mózes teremtési históriája szerint oldják meg a teremtés problémáját. Legyen elég ennyi a dogmatikai vitából. Meglehet a magyarországi mostani gondolkozásmód befolyása alatt talán azt a kérdést intézhetik hozzám némelyek, hogy hát még sem multak el a dogmatikai viták örökre? — Igenis nem! sőt — még csak most kezdődnek derekasan. A jó Luther és Kálvin érvényt szereztek a hierarchia ellenében a vallásos keblek akkori szükségének, *) Sokan ezt is kétségbe vonják, mivel tagadhatatlan, hogy a közép kori barátok sok müvet megsemmisítettek, mert az egyház tanával ellenkező nézeteket tartalmazott, s igen hihető, hogy a keresztyénség első éveiből is maradtak fenn pogány adatok a keresztyénekről, melyek a klastromokban hamvadtak el az emberiség valódi nagy kárára. Az is bizonyos, hogy a régi művekben a 1 irás által sok hamisítás történt. De ezek dacára is a b.irátok érdeme, hogy a meglévő müvek megmaradtak,— nélkiilök talár ezek is elvesztek volna. K. A. megalapították a kor felfogásával megegyező igazságot. A közel jövőben a vallásos keblek ismét le fogják rontani a legrégibb és leginkább megkeményedett dogmák ércfalait, melyek a lélek istenhez vágyakozásának útját állják. E munka nem lesz kisebb a Lutherénél, s a munka zaja — a dogmatikai vita. Kovács Albert. liJ r t c k e z é s. (Olvastatott a sepsi ev. ref. egyházmegye 1868 december 15-én tartott papi értekezlet nagy gyűlésében.). A Sepsi-Szont-Györgyön jelen 1868. év junius 3-án tartott nagyobb értekezlet jegyzőkönyve 4. sz. a) pontja alatt eme kitűzött kérdés fölött: „Miként lehetne népünk vallás iránti közönyét, s különöse n a naponkint terjedő templo m g y a k o rlásbani hanyagságot, buzgóbbá tenni?" igénytelen személyem vala megbízva jelen gyűlésen értekezést tartani. Midőn én a megtisztelő bizalomnak engedelmeskedni óhajtva, a kitűzött tárgy lényege fölött komolyan gondolkozni kezdettem, akkor láttam át voltaképen annak nagy horderejét, s alig kimeríthető mély voltát. Annyira hogy evvel szemben élénken érezve erőm parányiságát, kimerítő értekezést nem, csak némi szerény töredéket ígérhetek az igen tisztelt értckezleti nagy gyűlésnek. Mert ha igaz az, hogy mi evangyéliomilag reformált egyház lelkipásztorai, — ha nagy fontosságú elhivatásunknak nemcsak névleg, hanem tényleg Í3 megfelelni kívánunk,— akkor lelkünkben ma is gyakran halljuk Istennek ama titkos szózatát, melyet a bajdani látnók Ezékiel 33-ik részében oly megdöbbentő szavakban fejez ki. Ha nekünk is szól az ur: „embernek fi a! őrállóul adtalak én téged az Izrael házának; hogy midőn hallod az én beszédemet, m-e g i n t e d őket éntőlem." — Ha igaz, hogy nekünk urunk példája szerint: „ama jó pásztorhoz kell hasonlóknak lennünk, ki az ő életét is kész a nyájért adni:" akkor lehetetlen, hogy az egyházunk tagjai között mindenfelől tapasztalható vallás iránti közönyt, mely egyebek fölött a nyilvános isteni tiszteletnek csak nem általánossá vált elhanyagolásában oly nagy mérvben tűnik ki, részvétlenül, érdekeltség nélkül tekinthessük! Értekező nem tartozik azok közé, kik a vallásos buzgalom ismérvéül a farizeusi külsőségeket, és igy a robotszerü templomgyakorlást tartják csupán. De midőn tudja, hogy: a vallás az emberi léleknek tudalma egy legfőbb lényről, összekötve amaz óhajtással, hogy azon legfőbb szellemi lény tökélyeit mentül helyesebben megismerhesse, s megismervén illően tisztelje; akkor kénytelen azon meggyőződésre jönni, hogy midőn a mi evangyéliomilag megtisztított egyházunk közisteni tiszteletei, minden az érzékekre ható cicomák kizárásával, egyedül a gondolkozó szellemnek Isten magas tökélyeivel leendő