Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-02-07 / 6. szám
Pest, febr. 7. 1869. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. H1RDETESEK DIJA : ? 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál" 5 ujkr. , egyszeriért 7 ujkr. sorja, Bélyegdij külön 30 ujkr. » Széttekintés az ultrámon tán napi sajtó kopár mezején. II. A „Religio" tudománya. (Vége.) Venio nunc ad fortissimum dogma! Mi lehetne ez más, mint a csudák csudája, „a megtestesülés titka.4 1 *) E dogma idő szerint első productuma a hatalmas egyházzá szerveződött keresztyénségnek, még a nicaeai zsinat műve. Ez volt az első eltávozás Jézus és az ő evangéliuma szabad szellemétől, midőn 300 püspök egy hatalmas császár erős befolyása alatt szavazattöbbséggel elhatározta, mit kell az embernek hinni még ha nem is hiszi. A nicaeai határozat körülbelül egyenlő erős két pártra szakasztotta a keresztyénséget, az orthodoxok és arianusok pártjára; darabig még ingadozni látszott a küzdelem szerencséje, végre a győzelem határozottan az orthodoxok részére dölt el Az ellenkező nézet, habár sohasem halt ki, alig adott a közép koron át némi életjelt, azon képzet, hogy a názáreti Jézus maga a világ teremtője, a mindenütt jelenvaló, örök isten volt emberi testben, mindig erősebb gyökeret vert a közhitben, annyira, hogy általánosan e dogmát tekintették a keresztyénség alapjának. Még a főbb reformátorok is elfogadták mint sarkalatos igazságot, s Socinusék ellenkező nézetökkel mindössze is igen kevés számú felekezetet tudtak alakitni, mely jelentőségre később sem emelkedhetett, midőn már a megtestesülés képzete mind exegetikai, mind bölcseimi alapokon megingattatott. Talán azért, mivel Socinus fogalma sem volt ment észszerűtlen *) L. ezen cimü cikket a Religio 1863,11. 49, 50, 51, 52. számaiban. járulékoktól, melyeket ép ugy túlszárnyalt az ujabb kor theologiája, mint a nicaeai symbolumot. A római theologiában e dogma természetesen még most is ugy szerepel, mint a keresztyénség lényege és alapja, melynek hivése nélkül az Athanasiusról is nevezett Quicunque symbolum állítása szerint az ember nem üdvözülhet. AReligio idézett cikksorozata ezen hitcikket fejti ki minden részleteiben, körülbelül oly viszonyban a Quicunque symbolumhoz, mint ez az apostoli hitformához képest. A Quicunque megkísérti részletezni és érthetővé tenni az „isten jelent meg testben" (1. Tim. 3, 16) képzetét, kéz alatt lévő cikkünkben dr. Bita ur megpróbálja ujabbkori szólamokkal és okoskodásokkal még inkább részletezni és még érthetőbbé tenni a Quicunquet. Ezen cikke tartalmasabb, mint „szellemi életünk főbb árnyvonalainak" feltüntetése, meglátszik rajta, hogy Hettinger nyomán dolgozott. De amíg mi ezen elismeréssel adózunk az uj celebritásnak, azt hisszük, hogy főnökeinek, ha jól meggondolják a dolgot, elég okuk lesz őt alaposabb megfontolásra, s a protestáns tudósok műveinek kevésbé alapos tanulmányozására utasitni. Lássuk miért? Nem akarom a szives olvasót hosszasan fárasztani, s a tért nagyon elfoglalni a tartalom közlésével, csak annyit érintek meg, hogy Bita ur egészen az orthodox álláspontot foglalja el, midőn mondja, hogy ,,maga isten jelent meg a földön emberi alakban, a végtelen a végesben, a mindenhatóság a tehetetlenségben, az örök bölcseség a szótalan gyermekesében. Isten itt ember is, anélkül, hogy igaz isten megszűnt volna lenni ; ember itt isten is, anélkül, hogy ne lenne többé valóságos ember; Isten a ki születik, szenved és 11
