Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-26 / 52. szám

mekét elkereszteljék, ne restelje a maga idejében átállani, mert akárhogy vesszük,visszás dolog az, hogy az apa vagy anya más templomba menjen urvacsorát venni, mint a fiu vagy leány, mig ezek még nem jutottak önállóságra. De mire mind ezek ? Megmondom. Egy uj vallásügyi törvényjavaslat áll előttünk. Bizonyos, hogy előbb-utóbb a törvényhozás gondoskodni fog egy oly törvényről, mely a teljes lelkiismeret szabadságnak kinyomata s a vallás felekezetek között való egyenjogúságnak őre legyen. Szükség tehát ismerni azokat a hiányokat, melyek az 1868-iki XLYIII és LIII t. cikkekben vannak, nehogy ugyan azon hiányok az ujjonnan hozandó törvényekben is benne maradjanak. Az uj vallásügyi törvényjavaslat állítólagos szövege 1—7 §§-ai elég szépen hangzanak ; de azok még pontos körülírást igényelnek; mert mind ezek elvileg ma is állanak; de gyakorlatilag vajmi kevéssé vannak még teljesedésbe véve. A katholikus egyház püspökei ott ülnek a felső házban, a protestánsok püspökei nem; amire egyébaránt, azt hiszem, nem is vágynak; s az egyházaknak az államhoz való viszonyaik egyenlőségét más uton kívánják elérni. Az áttérés szabad, mondja a 7-ik §. De vájjon az áttérés szabályozását a törvényhozás az illető miniszterre akarja-e bizni ? Leginkább hiányos azonban a 8-ik §., melyben a facultativ polgári házasság van kimondva. Az ilyen törvények, megvallom, engem mindig a példaszóra emlékeztetnek: ha akarom fehér, ha akarom fekete. Nem tartozom azok közé, a kik a polgári házasságotegekig magasztalják, s hiszem, hogy népünk szellemével legalább még most a polgári házasság intézménye nincs egész öszhangzásban. De ha a törvényhozás nem tudja különben ketté vágni egordiusi csomót, ha nem tud oly törvényeket hozni, a melyek az egyházakat egyformán kötelezzék a házasság megkötésénél a kor kívánalmai szerint való eljárásra; ha elnézi, hogyazállampolgárok jogtalan zaklatásoknak legyenek a papság részéről kitéve, sőt szabadelvűséget akarván mutatni, a zaklatásokhoz még több tért és utat nyit: akkor mondja ki inkább a kötelező polgári házasságot, csak ne csináljon ebből is fél rendszert, aminek szomorú következményei előre láthatók, és olyan tömkelegbe juttatják a népet, amelyben igazán sehogy sem fogja magát feltalálni. A házasságkötés, ha isteni intézmény is, a mennyiben egyszersmind ebben van letéve az állami élet alapja is, szükség, hogy az állani védelme és ellenőrködése alatt álljon: [minélfogva, ha az állam jónak látja a házasság megkötésével továbbra is a papságot bizni meg, igyekezzék oly törvényeket alkotni, a melyek szerint a polgári házasság által k'jelölt cél minden fennakadás nélkül eléressék; ha pedig erre nincs ereje és kilátása : akkor vegye kezébe az egész ügyet, rendelje meg a kötelező polgári házasságot, az egyház gondoskodni fog ezen házasságoknak is megadni a felek kivánata szerint a vallásos színezetet; ezzel aztán önként az állam kezébe esik a válóperek elintézése is; minthogy egyik a másikat természetesen maga után vonja. Ferenc József. ISKOLAÜGY. Máramaros Szigetről. Nagytiszteletü Szerkesztőség ! Becses lapja f. évi 44. számában lyceumunk h. felügyelő gondnoka Szilágyi János ur, volt tiszttársunk Marikovszky Gábor elmozdittatásáról szólván, annak okául — szemben a pártfogósági gyűlés korábbi nyilatkozatával — „mélyen gyökerező, az iskola beléletében évek óta emésztőleg dúló viszálkodást" jelez és hoz előtérbe, Ígérvén, hogy Marikovszkynak a hírlapok terén elhallgatásakor a pártfogóság ama fontos ügyben kimeritőleg fog nyilatkozni. Azóta két hónap mult el, Marikovszky teljesen elhallgatott, s a jelzett nyilatkozat még mindig késik, — sőt biztos tudomásunk szerint, annak hivatalos szerkesztéséről gondoskodva sincs, a mennyiben pártfogósági gyűlés szeptember 19-től nem tartatott s annak mostanában leendő tartása kilátásba sincs helyezve. Miután pedig alólirottak, mint a lyceum tanárai i elengedhetlen erkölcsi kötelességünknek tartjuk az iskola1 ügyeket illető mindennemű események iránt érdeklődni, — de sőt ugy a nevelésügy, mint 'a nagy közönség iránt ez ügybeni felelősségünk érzetében, ama fentebb jelzett cikk alapján s a nyilatkozat hoszszas késedelme folytán — tisztelettel felkérjük h. felügyelőgondnok, Szilágyi János urat, lyceumunk érdekében, szíveskedjék válaszolni következő kérdéseinkre: 1) Melyek és minő természetűek azon „mélyen gyökerező okok, azon az iskola beléletében évek óta dúló viszálkodások", melyek állítólag M. elmozdítására kényezeriték a pártfogóságot ? Mikor keletkezett a viszály ? mi annak tulajdonképeni magva ? tárgya és oka? S kik ama jelzett viszálynak kezdeményező és tápláló factorai ? 2) Tárgyaltatott-e, —hol és mikor ?— pártfogósági gyűlésben ez évek óta dúló viszály és minő eredménynyel ? Melyik évi és napi jegyzőkönyvében a pártfogósági gyűlésnek létezik ilyes tárgyalásnak nyoma ? 3) Minő körülmények gátolták a pártfogóságot ab-