Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-26 / 52. szám

ban, hogy ezen évek óta dúló viszálkodás, M. idejövetele előtt el nem fojtatott, s az ő itteni egy évi tanári mű­ködése minő segédeszközöket nyújtott ennek elfojtását eszközölhetőleg a pártfogóság kezébe? Végre 4) hol és mikor tartatott azon pártfogósági gyűlés, mely h. felügyelő gondnok urat azzal bizta meg, hogy nyilatkozzék a lapokban, miszerint nem az általa felvett hivatalos jegyzőkönyvben vannak letéve M. elbocsátásá­nak valódi okai, hanem a h. f. g. ur által közlött cikkben ? Kérjük pedig az ezen kérdésekre teendő válaszát a fentebb már emiitett érdekeltségünkön kivül azon ok­ból is, hadd tájékozhassa magát a nagy közönség ama bizonytalanság közepette : melyik repraesentálja hát már voltaképen a pártfogóság akaratát: a hivatalos jegyző­könyv-e vagy a h. f. g. ur későbbi cikke? — Mert szerény nézetünk szerint, egy és ugyanazon okozatnak csak egy és ugyanazon szülőoka lehet, — vagy ezen szabályt a fennforgó esetre alkalmazva: valamely gyűlés actusát csak azon gyűlés actusa repraesentálhatja. De erősen kérjük ezt a pártfogóság mél­tóságának megóvása szempontjából is, a mennyiben h. f. g. ur, a pártfogóság nevében be­szél, tesz ígéretet, holott pedig szept. 19. óta pártfogó­sági gyűlés nem tartatott, a most nevezett gyűlésen pe­dig a h. f. g. ur cikkében jelzett szándék fölemlítve sem volt, annál kevésbé elhatározva ; ennélfogva, nehogy azon furcsa hiedelem kapjon lábra, hogy vagy a hivatalosan nyilvánosságra kibocsátott pártfogósági jegyzőkönyv szán­dékoltatik legalább is megerőtlenittetni, vagy pedig az e tárgyban később tartandó pártf gósági gyűlés határozata praeoccupaltatni. Mindenek felett végre kérjük ezt hivatali állásunk védelme szempontjából, nehogy azon váddal sújtson ben­nünket a közvélemény a kérdéses cikk nyomán, hogy mi ellenesei vagyunk az iskola jóllétének, s hogy hallgatá­sunkkal okot adjunk azon feltevésre, mintha mi az is­kolaügyet ily mélyen érintő nyilatkozatokkal szemben teljes közönyösséggel viseltetnénk. M. Sziget, 1869. december 12. Több tanár. ; KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. * A franciaországi mise-üzletről a „Lien" következő érdekes felfedezést tesz : „Tudjuk, hogy minden római áldozár tartozik minden nap misézni, s ki elmulasztaná, megjegyeznék, mint akiben nincs elég kegy essék. Az is szokásban van, hogy a hivek bi­zonyos honoráriumot fizetnek, mely nem lehet kevesebb 1 franknál, azért, hogy a pap a misét ilyen vagy amolyan intentioval mondja. A hivek néha generosusok, s többet is adnak. Némely helyiség papjai nem fogadnak el meg­rendeléseket, mások kötelezve vannak gratis pro Deo mondani, ismét mások többet felfogadnak, mint ameny­nyit végezhetnek. Ezek aztán átadják a fölösleget con­fratereiknek, s vele ugyananynyi frankot, a mennyi a mise. De sokan közülök, s épen azok, kiknél legnagyobb a megrendelés, speculálni szoktak a misékkel; egy tízéihez fordulnak, a ki kiválóan egyházi dolgokkal kereskedik, s körül-belől igy szólnak hozzá : „Van 4,000 misém, me­lyet nem tudok elvégezni, nem venné ön meg, hogy papi védencei által (par des prétres de votre clientéle) elmon­dassa, odaadnám önnek 75 centimesért darabját." A kupec beleegyezik, s a 4,000 frank helyett kap 3,000-et; ezer frank a pap zsebében marad, ki a miséket felvállalta, de eladja az elmondási kötelezettséget. Ha 4,000 helyett 50,000 megrendelést kap, amint az megtörtént egy bi­zonyos párizsi öreg pappal, kinek csudatévő hirét köl­töttek, látható, hogy csinos évi jövedelmet hcz ; s ha meggondoljuk, hogy némelyik miséért 5 söt 100 frankot is fizetnek a generosus hivek, még kedvezőbbnek tűnik fel a nyereség. De hát mit csinál a kupec a 4,000 misével, melyért 3,000 frankot fizetett ? Papi clienseihez fordul, s igy szol: Igen jó eladó dolgaim vannak ; ha önnek nincs pénze, és elmondani való miséje, adni fogok misét, s kész pénzzel fizetem. A pap beleegyezik. Ha a kupec jó specu­culator, igy szól: Olcsón kaptam a miséket, mindaz­által fizetnék értők 50 centimest. A pap, kinek egy mi­séje sincs, gondolja magában: inkább 50 c. mint semmi s ebbe is beleegyezik. íme, a kupec is behúz vagy ezer frankot a 4,000 miséből. Ez egészen tiszta j öv e­d elem. Egészen megegyezik aval, mit egy német barát beszél az ausztriai zárdák miseüzletéről, melyet lapunk egyik közelebbi vezér cikke is felemiitett. „A római egyház bámulatos egysége" —mint magokat kife­jezni szokták, — mindenütt hasonló gyümölcsöket terem, Francia országban épen azt, amit Ausztriában, vagy ta­lán akár Budapesten ! KÜLÖNFÉLÉK. * A főiskolai tanulókat, kik a jövő év­ben katonai kötelezettség alá esnek, figyelmezteti a hi­vatalos lap, hogy az ujoncállitási időszak ez 1870-iki év január 15-én kezdetét veendi. Ennélfogva a védtörvény 20. §-a ötödik pontjára hivatkozólag figyelmeztetnek mindazon védkötelezettek kik az egyévi önkéntes szolgálat kedvezményében részesülni kivánnak, hogy ez iránti folyamodványaikat a sorozási időszak megkezdése, vagyis még január 15-ike előtt nyújtsák be, mivel e törvényes határidő elteltével, vagyis az ujoncállitási időszak megkezdése után, az ön­kéntes belépés a hadseregbe nincs megengedve. A fölvétel iránti folyamodvány pedig nem — mint sokak részéről hibásan történt — a honvéd-mi­nisztériumhoz, hanem azon csapattest parancsnokságához intézendő közvetlenül, melyhez a folyamodó fölvétetni ki­ván. Ilyenek : a gyalogezredek, lovasezredek, mérnökez-

Next

/
Oldalképek
Tartalom