Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-19 / 51. szám

fogásodba, s eszközöld ki imáiddal istennél, hogy szívben és lélekben egyek maradjunk. Ti is imádkozzatok érettünk, angyalok és arkangyalok, s te apostol fejedelem, sz. Péter s apostoltársad szt. Pál, a népek tanítója, s a világ igazsághirdetője, s ti mennyek lakói mind, különösen akiknek hamvait itt tiszteljük, eszközöljétek imáitokkal, hogy mindnyájan hivatásunkat hűn betöltve, egyházának központján elnyerjük kegyelmét az istennek, kinek tisztelet és dicsőség legyen mindörökké." Anastasius. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Egy angol kritikai lap a német protestáns egyletről. Protestáns közönségünk előtt nem egészen ismeretlen a német „Protestánten-Verein", legalább annak célzata és működése. Megszülemlésekor elég hangosan mutatták be e lapok hasábjain, s azóta is folyvást jelent meg róla egy-egy rövid tudósító cikk vagy jegyzet. Igazán szólva, egy külföldi mozgalomra sem tekintettek szabadelvű theologusaink annyi várakozással. A mozgalom maga — ugy látszék — megérdemlé azt. A német nemzet legkitűnőbb theologusai állanak az élén, szabad elvű tiszta gondolkozású fők; a közönségnek épen komolyabb és miveltebb része csatlakozott hozzá; ugy látszék, magának az életnek volt rá szüksége, és az teremte meg. Hogy valósággal ugy van-e, hogy eltalálta-e a mozgalom az igazi alakot, amelyben megélni bir, hogy valódi élet van-e benne, vagy csak boríték ez is, mely csillog, széttörik és uttöltőül szolgál egy jövendő cél felé, majd az idő mutatja meg. A gyermek nagyon fiatal, még nem volt ideje megerősödni. De él. Életének jele elhatott a britt szigetre is, e nagy eszmék és nagy küzdelmek földjére. Egy kitűnően szerkesztett szabadelvű kritikai angol heti lap, ujabb számai egyikében egy cikket szentel neki. Érdekesnek tartjuk e cikk átvételét három okból. Először, mert minden uj szempont nyereség valamely tárgy megvitatásánál. Másodszor, mivel e cikk is szembetűnően mutatja a különbséget, amely van az ideális német, s a gyakorlati angol felfogása között, s hogy ez utóbbi minden dolgot a legmélyebben, gyökerében tekint, s egyszersmind az életre való alkalmatosságában. S harmadszor, mivel e cikk — szerintünk — olyan hiányát mutatja ki a mozgalomnak, amely tudtunkkal eddig alig emlitteték, s amelyre nézve az angol szemleiróval hajlandók vagyunk egyetérteni. De szóljon a Saturday Rewiew maga. „A Protestanten-Verein északi Németországban egészen különböző jellemű társulat attól, amelyik nálunk ezt a nevet viseli. *) Kedvenc szemrehányása a magas egyház pártjának, hogy az angol protestánsok csak a tagadás által vannak egyesítve, de még ez a maradék *) Ez egészen ellenlábasa amannak. B. F. hit is visszavettetnék a német társulat tagjai által, mint amely mivel sem jobb a szíik felfogású obscurantismusnál. A Timesnak berlini levelezője legújabban igyekezett az angol közönséget jobban megismertetni a társulat jellemzőbb céljaival. Mindazáltal a körülírások és idézetek, amelyeket ád, nekünk nem adtak semmi világos fogalmat a társulat céljáról. Az orthodoxia kárhoztatása általa, minden formában, oly nyomatékos, a minőt csak a legrationalisabb német rationalista kívánhat ; nem kell neki semmiféle theologiai dogma; azt sem kisérti meg, hogy kiengesztelje hagyományos theologiánkat, vagy annak bármely tantételét a józan észszel. S mindezeknek dacára, a keresztyénséget szándékszik megújítani, s újra alkotni a prot. egyházat az evangeliumi szabadság szellemében. Igaz, hogy ez utóbbi müveletet ugy szándékszik végrehajtani, hogy az összhangban legyen a kor értelmi kifejlődésével, de még ezzel a qualificatióval sem vagyunk képesek megérteni, hogy miért is keletkezett hát voltaképen ? Bátrak vagyunk hinni, hogy itt Angliában, mi következetesebbek vagyunk. Mr. Mill magas véleménynyel van a keresztyén erkölcsiség felől, de azért nem áll fel, hogy megújítsa a protestáns egyházat. Ellenkezőleg, ő kimondja nyíltan, hogy a keresztyén erkölcsiség, minden más szempontból, csupán csak theologiaiból nem, lényegesen tökéletlen. A német prot. egylet ugy látszik a nevek iránti tisztelet által buzdittatik , ami egyáltalában méltatlan egy oly előhaladt testülethez. Vezetői egy „szabad felvilágosult protestáns egyház áldásáról" beszélnek, oly hangon, mely épületére válnék akármelyik magas egyházi papnak. Sürgetése a protestáns szellemi szabadságnak, mely tagjainak bevallott célja, valami olyan hangzattal bir, mely gyönyörködtetne akármelyik igaz hivő protestánst. Nem igen vagyunk képesek megérteni protestantismuiát egy olyan embernek, kinek szemeiben a theologiai dogmatismus minden formája egyaránt gyűlöletes. Ellenségesség Róma iránt, ez érthető; ellenségesség a keresztyén hit minden együttes formái iránt, párosulva az odaadás hitvallásával az elvontan vett keresztyénség iránt, ez sajátságosan megfoghatatlan tünemény. Nem akarunk kételkedni őszinteségökben azoknak, akik előtt ez a tünemény megjelent, de félünk, hogy az csak józan eszük rovására védelmezhető. Mégis, bárminő megfoghatatlannak lássék, ugy látszik a társulat tagjainak a legerősebb hitük van saját missiojokban. Lényeges dolog, mondják, hogy a mivelt osztályok komoly, és tartós részt vegyenek a prot. egyház reformálásában. Elég sokáig fordítottak hidegen hátat az egyházi ügyeknek. A feladat, amelyet a társulat magának kitűzött, olyan, amelyet nem lehet megtenni egy pár év alatt, vagy csak néhány egyénnek, az egész nemzet egyöttmunkálására van ott szükség. Ezt hallva, természetesen némi meghatározását várjuk a feladatnak, amelyet ők oly fontosnak tartanak. Az a mit legjobban ilyes valaminek vehetünk, az az állítás, hogy a keresztyénség és protestantismus értékes forrásai a mivelődés-