Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-12-12 / 50. szám

tisztasága felett őrködik, a kisebbszerü rendetlenségeket szeretetteljesen eltávolítja, a nagyobbakat pedig az egylet elnökével közölvén, a s/ükséges intézkedést és segélyt kieszközli, továbbá a nyert ajándékok- és tett költekezésekről saját emlékkönyvet vezet, és az igazgató választmány elibe havonkint az árvaintézetben előforduló mindennemű esetekről vitt könyvet terjeszt. Az első nőbizottmány tagjai voltak: Liedemann llóza elnöklete alatt, Darier Anna, Diick Berta, H'uchs Karolina, Karafiát Zsófia, Kochmeister Karolina, Oszvald Kornélia, Behneider Zsuzsánna, Székács Júlia és Török Mária. Az 18fi2-ki jelentés nem ok nélkül emeli ki, hogy dacára a kor anyagiasnak látszó irányának, a keresztyén hitnek gyümölcse, a felebaráti szeretet talán egy időben sem mutatkozott kútfejét illetőleg tisztább, eszközeire nézve gazdagabb, hatáskörét tekintve terjedtebb, cselekedeteiben áldozóbb természetűnek, mint épen napjainkban. Ennek élőpéldányaként mutatja fel a jelentés intézetünk gyors fejlődését és emelkedését. A rendes tagok száma 625-re, a rendkívülieké 337-re emelkedtek, de ezenkívül is, az intézetünk iránti részvét nyilatkozásának szép példái történtek. Ilyenül említhetjük a szokolyi ref. lelkész néhai Parragh Jánosnak 100 frtnyi adományát, mely összeget egy újonnan szerzett földjének egy évi jövedelméből ajánlott fel. Ez aztán valóságos áldozat volt a természet zsengéjéből az Urnák. Más gyönyörű példája a gyöngéd keresztyéni szeretetnek ez: Wittman Béla beteg gyermekét, az orvos javallatára a budai hegyek közé kellett költöztetni. Itt Karcag Auguszta úrhölgy anyai gondoskodása alá fogadta a szegény árvát, ki is a gyöngéd ápolás alatt csakhamar visszanyerte egészségét. Jó emberek, férfiak és nők, versenyezve fáradozván akép az intézet külső és belső gyarapításában, nem csuda, hogy hovatovább mind szebb virágzásnak indult. A tagok nagy részének három évi cyclusa, ez év folytán lejárván, méltán tartani lehetett attól, hogy sokan az egylet további gyámolitásával felhagynak, s ennek folytán az intézet jövedelme tetemesen csökkenni fog. Csakhamar azonban biztató jelenségek mutatkoztak, mert ha egyfelől a régi rendes tagok közül 166-an, a rendkívüliek közül 98-an járulékaikat befizetni késtek is; de kilépésöket határozottan ki nem jelentették; másfelől G5 uj rendes, és o4 uj rendkívüli tag jelentkezett, s utoljára is az 1863-ki kimutatás szerint a pénztár állása a mult évivel egybevetve, ismét 3021 frt és 33 krral magasabbraemelkedett, mely eredmény annál örvendetesebbnek volt mondható, miután az év folytán az ápolás alá vett gyermekek számát 15-ről 22-re emelvén, a kiadások is ahoz képest tetemesen szaporodtak. E kedvező eredmény előidézésében nem csekély részt tulajdonithatni azon körülménynek, hogy a gyermekek élelmezése maga a bizottság által eszközöltetett, mi annál olcsóbban történhetett, miután községek és egyes tagtársak által az árva gyermekek konyhájába juttatott élelmiszerek az ellátást nagyban könnyítették, és például az orosházi község egy maga 7 mázsa sertéshúst s egy mázsa kolbászt küldött, mi is a női bizottság felügyelete alatt vezetett gondos gazdálkodás mellett azt eszközölte, hogy egy-egy árvának eltartása, ide számítva a ruházatra és a lakásra tett kiadásokat is, havonként nem több, mint 8 oszt. ért. forintba került. Bátorító volt még az egyletre nézve azon körülmény is, hogy ez év folytán községeink részvéte is nagyobb mértékben kezdett mutatkozni, s a magánosoktól jött adakozások is tetemesebbek voltak. Az utóbbiak közül különösen kiemelendő, a köztiszteletben álló U 1 1 m a n n n Károly kereskedő úrtól jött szép ajándék. Ő ötvenedik születésnapja meginneplésére 200 frtot küldött intézetünknek, s ezáltal magát azon nemesszivű emberbarátok sorába iktatta. kik felekezetiszükkeblüségen túlemelkedve, jóltc -vő cselekedetekben helyezik a vallásosság nyilatkozását. Ugyan ez évben történt először, hogy két árva gyermek, tizennégy éves koruát elérvén, a rendszabályok értelmében az intézetből elbocsáttatott. Az egyikről anyjának közbejötte miatt az egylet szabadon nem rendelkezhetvén, kénytelen volt lemondani arról, hogy további életpályájáról is gondoskodjék. A másikat tanulmányai folytatása végett Nagy-Kőrösre küldte, ahol Á d á m Gr e r z s o n tanár úr szállásáról, Deák József tanár ur pedig élei mezéséről gondoskodott. Ezenkívül Szilágyi Ferenc nyug. iskolai tanácsos ur 100 osztr. ért. forint alapítványt tett a nevezett árva tanuló számára, s ugyanakkor 100 frtos alapítványt tett Stettner Ilonka árva leánynövendék részére, mint ki magát szorgalom és erkölcsi jó magaviselet által jelesül kitüntette. Ugyanez évben történt egyéb intézkedés is az