Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-28 / 48. szám

magyarom, ne feledd, hogy amaz a skót reformátusok, ez nagyobb részben a német lutheránusok műve. Kevés az, amit mi magyarok tettünk akár az egyikért, akár a másikért. S miCőn e két hajlékba lépsz, vesd le a te saruidat, mert szent hely az, melyet az igazi munkás keresztyéni szeretet szentelt fel. Egy darabka föld mindkettő a nyugati protestantismus szent földéről, melyen az én lelkem külföldi emlékein szokott elmerengni. Még füleimben csengett a holdutcai szelid gyermek dal, midőn este öt órakor a cukorutcán végig sétáltam haza felé. Egyszerre szokatlan zsivaj ütötte meg fülemet, s nem tudtam kitalálni mi légyen az. Aközben a reáltanoda körül dolgozó munkások sikoltozva kezdtek szaladni az egyetemutca felé. Nosza én is gyorsabban lépdeltem az éktelen sikoltozás és nevetés szinhelye felé. Hát az uj takarékpénztár-épület előtt néhány száz ember egészen olyan hangokat ád, mint a macska, mikor a fülét szorongatják, s közben-közben rettentő jóizűeket nevet. — Miaz ? kérdém egy nevető fiatal embertől. „Hát macskazene Szilágyi Virgilnek" — mondá. Ebből aztán sejteni kezdtem az egész históriát. Szilágyi Virgil ur a szélbali politicus, közelebbről az ultramontanismus gyászlovagjává avatta fel magát, s kath. népgyűlést hivott össze a felekezeti iskolák érdekében. Röktön ugy kezdtem okoskodni, hogy ezen szereplése nem igen nyerhette meg a papokkal nyakig jóllakott pesti polgárság tetszését, s most méltó elismerését jött el érte kifejezni. Ezzel haza mentem, s épen asztalomon találtam a „Magyar Állam" mai számát. Csakhamar rá akadtam benne egy „Őrületes demonstratió" cimű cikkecskére, melyben nem kevesebb foglaltatik, mint hogy Szilágyi ur a kihirdetett katholikus népgyűlésen szóhoz sem igen juthatott. „Beszédjét csak iszonyú küzdelemmel, leirhatlan pokoli orditások, kacaj, hahota által számtalanszor félbeszakítva birta valahogy darabonként, de azért ritka lélekjelenléttel, elvégezni." „A gyűlés menete ily alvilági potpourrivá alakulva haladt, vagy inkább sodortatott tovább, minden percben a közös iskolák éltetésének lavina-szirtjeibe ütközve" irja a nevezett ultramontán lap, amiből elég világosan kitűnik, hogy a pesti mivelt polgárokat nem lehet oly könnyen felültetni, mint az egri kofákat. Ugyancsak azon lapból értesültem, hogy „Este 3 negyed hétre Szilágyi Virgilnek ugyanazon szereplők pokoli zsivaj közt macskazenét vittek, s kényelmesen elis végezték a legnépesebb helyen." Tehát én csak a második estélit, alkalmasint a kisebbszerüt hallottam. — Megvallom nt. ur előtt bűnömet, hogy magam is jót nevettem a dolgon, sőt egy kissé még azon emberi gyengeség is erőt vett rajtam, hogy örüljek. Részint azért, hogy végre hallottam egy macskazenét, mert eddig csak az újságokban olvastam ezen nagy hazafiaknak járó megtiszteltetésről; részint pedig azért, hogy épen az ultramontanismust láttam eként megtisztelve. Elgondoltam, hogy a mi felekezeteseinknek is jól fogna esni egy ilyen gyöngyöm hymnus! Ilyen az élet Pesten. Valóságos tarka élet. Délben örül a lelkünk, hogy a mivelödésnek templomot építhettünk; estepedig megbüntetjük azokat, kik a mivelődés oltárát lerombolni törekesznek. És ez jól van igy. Még az „Egyetemes ref. tan ii gyí b iz o 11 s á g" gyűléséről kellene írnom nt. urnák; de ezt maga jobban tudja mint én, hisz elnökölt rajta. Aztán hiszem, hogy a gyűlés jegyzője nem sokára kimerítőbb tudósítást fog küldeni, mint én adhatnék. Csak annyit említek meg, hogy jelen voltak a négy egyh. kerületk iildöttei. Az erdélyi kerület is meg volt híva, de azóta nem tarthatott gyűlést, hogy követküldés iránt intézkedjék. A tanácskozás tárgyát az képezte, hogy a felekezetieknek maradó ref. iskolák tantervét miként lehetne öszhangzásba hozni az országos tantervvel és törvényekkel. * * * KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. *I s m é t e g y terhes felhő Róma fölött. A „M—Á" nov. 19-ik számában irja : „Dupanloup püspök egy megyéje papságához intézett körlevelében harcol a pápa személyes csalhatatlansága, mint célszerűtlen ellen, mert az csak még jobban elidegeníti a schismatikusokat, bizalmatlanságot idéz elé a kath. kormányoknál s gyűlöletet a pápai hatalom ellen, s becsmérléssel emlékszik több pápáról, kik lelki hatalmokat a világival bőviték,végül megrójja az„Univers" és „Civilta Cattolica" lapokat, mivel tárgyalják e szent kérdést, megelőzve a concilium határozatait."— Eddig a rövid távirat. Kevéssel ezelőtt Darboy a párizsi érsek nyilatkozott hasonló szellemben, s ez senkit nem lepett meg, mert az érseknek folyvást voltak civódásai a pápai székkel erős gallicán hajlamai és nyilatkozatai miatt; de az orleansi püspöktől, ki eddig Róma legengedelmesebb fia volt, senki sem várt ilyen fellépést a zsinat előtt. Fogjae a római jezsuita-párt ezek után is kockáztatni az uj dogma proponálását, vagy legalább atizenkettődik órában eszére tér! ? * Azolasz trónbeszéd a római zsinatról következőleg szól: „A kormány a királyság püspökeinek útjába semmi akadályt sem gördített a római zsinatra utazás ellen. A király óhajtja, hogy ezen gyűlésből a hit, a tudomány, a vallás, a polgárosodás számára kibékítő mű eredjen. Mindenesetre a nemzet biztos lehet az iránt, hogy a király az állam jogát és saját méltóságát sértetlenül fenn fogja tartani." * E 1 b i n g b ő 1 írják a Schenkel lapjának, hogy ott az orthoclox prot. papok a fülbe-gyónás behozatalával foglalkoznak. Mi soha sem is kételkedtünk, hogy az orthodoxia és a katholicismus a leglényegesebb dolgokban megegyeznek.