Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-28 / 48. szám

radalmi lázzal munkáltak ; mely megszentelését képezte egy egész kor minden munkájának ? A boldogság, az üdv mind beteges álmok voltak-e? A reformátíó szent elve be van-e fejezve és igy épen ugy megszűnt létezési joga, mint általa a katholicismus hatalma, üdvözitő tana. Őseinket nem érthetjük-e már, és a haladás változatainak hantjain járunk-e midőn a mult műveit szemléljük ? A jelszó, mely annyi lélek benső rugóját fejezte ki: Orando et laborando! többé nem képezheti-e rugóját cselekvésünknek, lételünknek? 0 nem! Az nem lehet! Jézus, ki egy kornak Krisztusa levél, nem szűntél meg az lenni ránk nézve, sőt inkább vagy mint bármikor ! A hit boldogit. Ez nincs meghazudtolva, csak hozzájárul: a hit mely tudalmas. A szeretet lánca erősebb mint valaha; mert ezer meg ezer társadalmi kérdés között, mely megoldást vár, habozó emberek bár mennyiszer keresték is a megfejtés kulcsát, bár mennyiszer háborítsák is fel a legundokabb szenvedélyeket, adjanak szabadságot a legaljasabb indulatoknak, keressenek üdvöt a kéjnek csordultig telt poharában, de épen e habozás, e szenvedélyes, kétségbeesett hányatás bizonyítja, hogy kifelejtették azon hatalmat, mely lecsilapitja a felkorbácsolt hullámokat, hogy a csillagos éjszakát, isteni békét tükrözzék vissza. Mint ahogy a költő (Gőthe) mondja : In unsers Busens Reme wogt ein Streben, Sich einem Höhern, Remem, Unbekannten, Aus Dankbarkeit freiwillig hinzugeben, Entriithselnd sich den ewig Unbekannten. Wir heiszen's : fromm sein ! Igen, kifejtették a hit és szeretet hatalmát. Hinni, hogy az érzéki határon túl törhet lelkünk egy ideális világba, szeretni, átalakítani ez eszményi világért a valóelit, istenországáért a földit; szeretni embertársainkat, hogy ezáltal végnélktili fejleme induljon meg a kifogyhatatlan, minden egyenetlenséget kibékítő jóságnak; valódi erkölcsi alapot adni minden cselekvésnek. Elveszett szemök egy magasztos isteni alak, ki tökélyesebb Phidias legszebb szobránál, mert nem az organismus harmonicus szépségét, nem az emberi test tökélyét, hanem az erkölcsi tettek öszhangzatos idomulását, mely tehát befejez etlen; mert végtelen, és mégis befejezett, mert eszmény, tünteti elénk; felejtik a Krisztus alakját, kinek azóta magasabb rangja, messzirehatóbb hatalma, mióta minden kedélyben akar életet nyerni; mióta felismerte a kor „a szentírást is helyettesitni képes ez égi erőt." A kedély Pantheonában ott áll a többi nagy alak felett ez isteni tökély eszményi alakja és azóta sokkal erősebb, mióta esz m é n y lön, és nem anthropomorphicus isten. A protestantismus e jelszóval jött létre: Hit által üdvözülünk a Krisztusban. I)e e hit csak akkor hit, ha folyton élő, fejlődő; tehát elleneink ellen azt hozzuk föl, hogy a hitújítás folytonos és nincs befejezve; azt mondjuk: a kedély végtelen világába nyúljatok és onnan hozzatok létre tetteket, melyek gyémántbecscsel bírnak és akkor bizonyára szent elragadtatással gondoltok a keresztyénség összes fejlődésére, megtisztítván az alaktól, mit önzés vagy tudatlanság tukmált az önzetlenség isteni tanára. De nekünk kell főleg e világra utal • nunk, kell szünetlen a keresztyénség történelmi rétegeibe behatolnunk és onnan kutatni föl az anyagot, melyből a jövő palotáját megépítjük, a menyei Jeruzsálemet alapítjuk, hogy mutassuk meg elleneinknek, hogy a keresztyénség alakító ereje még nem szűnt meg. És ez tőlünk függ, isten országa leendő terjesztőitől; ha eszmény van előttünk, akkor van szenvedélyünk azt valósitni, ha van fogékony kedélyünk, akkor másokat is fogékonynyá tehetünk; ha ismerjük az örök életet rejtő magvat, megkülönböztetvén a hiu, hitvány polyvától: akkor oly magot vetünk, melyből az örök élet számára aratunk. Orando et laborando ! E jelszó egyesítse a két önképzőkört: működni a középkor fanatismusának erejével, a reformátió öntudatos lelkesültségével, a Lutherek, Zwinglik, Molnárok, Csipkések mély átgondolt meggyőződésével, bizván a hit megszentelő erejében. Munkálni a hitetlenség ellen, mely a keresztyénség életerejét támadja meg, legyőzni nem formális confessiók átkozódásai, sem orthodox, megállapított formulák által, hanem legyőzni a vallás örök elvének folytonos éreztetése által, a felvilágosodás fényét nem átkozni, hanem a hit fénye által tenni ragyogóbbá; az emberiség haladását, a tudomány hatalmát nem gátolni, hanem azt előmozdítani és hitünk minden részecskéjét átalakítani a jövő követelményei szerint; mert az emberi természet alapjában meg nem változik, csak alakul; a hit, mely az ember nemesebb valóját fejezi ki és hozza fölszinre, nem változik meg hit lenni, ha alakul.. . A reformátió legyen transformátiój a lelkünknek és folytonos reformatiója akaratunknak az által, hogy mindig nemesebb rugókat keres. Ne sirassuk a hiszékenység, a babona eltűnését, mely csak szégyen folt vala eszményünk isteni taván; nem a csudák teszik az emberi szivet szeretővé, jóvá, hanem a szeretet és jóság mivelnek csudákat. A csudák vallását helyettesítse a valódi alapon nyugvó; a positiv kijelentés helyét az önkijelentés ; a külső cselekvények általi hit helyét az önigazulás foglalja el. Ezt eszközölni, az evangéliumot valódi evangéliummá; Jézust valódi Krisztussá alakítani, ez főleg tőlünk leendő papoktól függ. Ezért kifejezzük óhajunkat, az önök önképzőkörével összeköttetésben állani, munkálkodásaikat figyelemmel kisérni és vállvetve együtt működni e szent cél, e szent hivatás felé; mindazon munkálkodásokat megtévén, melyek akár a keresztyénség történelmi alapját, fejlemét, akár annak igazságait és jelen öntudatát, akár eszményét, jövő hivatását illetik. E jelszó kössen össze: Orando et laborando! remélvén, hogy a jövőért dolgozunk. Alakítsunk egy lelkes serget, mely a tudomány fegyvertárát használja az ellenfél ellen, a hit olajágát adja a megtérőknek. Ne aludjunk, mert ugy járunk mint az efézusi hét alvó, kik