Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-28 / 48. szám

körben az illetővel, mint gyülekezete tagjával, kihez több köze, több joga van,kinek jobban tud nyelvén, s kit ha kell,különös gondozás alá fog. — Nem nyitta­tik neki alkalmas munkatér, ha hivei elkülönitve nin­csenek ; 2-or azért, mert azon összekeveredés által meg van bénitva munkakedve. Szeretné legalább vala­mennyire figyelemmel kisérni, őrizni munkája folya­mát, haladását, sikerét. Ez teljesen lehetetlen, elke­veredik az in gurgite vasto. Valami szellemet, valami irányt hozni be és állapítani meg hivei közt nem áll módjában, nem lehet ura semminek, a danaidák hor­daját töltögeti, hogyne csökkenne munkakedve ? Nem kap alkalmas munkatért; 3-szor, mert ha hivei elkülönitve nincsenek, ké­nyes helyzetbe jő paptársaival szemben. Minden val­lásfelekezet más-más szellemnek képviselője; épen igy e felekezetek papjai is. Működjenek mind, legkevésbé sem különítve el, egy ugyanazon téren vagy ellenke­zésbe jőnek, vagy nagyon kell kimélniök egymást. Ha ellenkeznek, a súrlódás, ha kímélik egymást, a nagy óvakodás öli meg a munka sikerét. Ha hatni akar, mindeniknek ki kell bontania egyháza szellemének zászlóját, tisztelettel a másik iránt mindig, jó akarat­tal mindig, de szabadon és mindig tartózkodás nél­kül. S végre 4-szer bizonyos az, hogy egy pap annál többre mehet, minél kisebb gyülekezetben pásztorko­dik, miért tehát megosztani figyelmét, szétforgá­csolni erejét olyanok közt, kiknek nem is papja ? Ezek a fő okok nm. minisztérium, a melyekért kérjük mi a fegyencek vallás szerinti osztályozását mindenek előtt. Ha valaki bennünket ezért felekeze­tességgel vádolna, elfogadjuk a vádat; azok vagyunk igenis a fegyházakra, mert ha örömmel üdvözölnénk is egy reformot a társadalom terén, nem tartjuk he­lyesnek azt a fegyintézetekben kezdeményezni. Véleményünk szerint tehát nálunk a vallássze­rinti elkülönzés felelhet meg az osztályozás azon első kellékének, hogy a javító munkára alkalmas tért nyisson; ezt megállapítva áttérünk azon tekintetekre, melyeket az osztályozás alapjának meghatározásánál a II. szám alatt soroltunk fel, t. i. a fegyencek erköl­csi állapota, lelkülete, életkora stb. szerinti osztályo­zására. Ezen második alap feladata már megfelelni azon második kelléknek: biztosítani a munka ered­ményét. Ezzel áttérünk a harmadik kérdés fejtege­tésére. „Engedi a vallásszerinti osztályozás stb. . A fölterjesztés itt előre bocsátva, hogy min­den fegyházi berendezkedés a háló helyiségek és mun­kaszobákban sarkallik: e két pontra fordítja figyel­mét. Részletesebb s tán nem épen közérdekű fejtege­téseit elégnek tartjuk kivonatban adni. Mindenekelőtt hangsúlyozza a közös hálóter­mek veszedelmes voltát. Különböző módokat hoz fel, melyek által a bajt némileg orvosolni lehetne; végre kéri mint a lehetők közt leggyökeresebb segítséget, azt, mit a már meglevő közös hálótermek használha­tóvá tételére a stadei igazgató Heine is ajánlott, hogy t.i. készíttessenek sodronyfedéllel és ajtó val, vaslemez­fallal, 7 láb magas, 4 láb széles, 7 láb hosszú háló­zárkák. Ezek által a fegyencek éjjeli közlekedése, kellő felvigyázat mellett, csakis a szomszédok sutto­gására szoríttatnék, ezek pedig szintén össze volná­nak válogathatok. A vallásos elkülönzésre nézve kéri, hogy adas­sék minden felekezet számára egy-egy hálóosztály, az­az csoportosíttassanak a hálótermek vallás szerint. A munka-szobákra nézve kifejti, hogy itt arom­lottabb fegyenceknek kevesebb módjok van a rontásra mint a hálótermekben. Kéri, hogy minden munkaosz­tályban adassék minden felekezet számára egy-egy arányos nagyságú szoba,ha lehetséges,adassék többes kisebb, miután kisebb munkaszobában a felügyelet is, a javítás munkája is könnyebb. Ennek erősítésére idézi: in emern grossen Arbeitsaale, unter so vielen Gefangenen, bleibt immer mehr oder weniger das bőse Princip in der majoritat, wáhrend in dem kleinen Ar­beit-Zimmer, sich der bessere Gefangene weit eher Gehör und Geltung verschaffen kann." A befejezés elég rövid arra, hogy szórói-szóra idézzük: „Nagyméltóságú minisztérium! ha sehol más­hol nem valósittatnék is a vallásszerinti osztá­lyozás, a munka osztályoknál mi mint lelkészek, oly fegyházakban,hol különböző vallású papok vannak al­kalmazva,nélkülÖzhetlemiek, halaszthatatlannak tart­juk azt. Nekünk a munkaszobákban otthon kell len­nünk, saját híveink közt kell ott forgolódnunk mint lelkiatyáknak, s kell, hogy bennünket olyanul nem tekintő idegen környezet ne genirozzon. Utolsó kérdés volt: „célszerű,helyeselhető, álta­lában kivihető-e a vallásszerinti osztályozás?" A fön­nebbiekben meg van válaszunk erre. Egész fölterjesz­tésünknek alapgondolata, hogy a vallásszerinti osztá-95*

Next

/
Oldalképek
Tartalom