Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-21 / 47. szám

A valódi templomszentelési innepély másnap mintegy fél 11 óra tájban kezdődött, midőn a lelkészi laktól a felavatandó templom felé elindult lelkészek és tanitók rendben sorakozva, egészen a templom ajtajáig éneklék Sz. Dávid LXXXIV zsoltárának ez alkalomhoz illő, egyházi énekeink között egyik legszebb dallamu verseit. Most főt. superintendens ur, e. gondnok J ak a b Mihálytól lelkes és emelő beszéddel átvett kulcscsal az uj templom ajtaját nyitotta meg, a melyen beözönlő néppel a templom néhány perc alatt egészen telve lett. — A 37-dik dicséret általános éneklése, majd a s z e p s i éneklő kar közreműködése után főt. superintendens ur lépett szószékbe s igazán főpapi, remek fohászában elébb hálákat adott istennek, hogy élő és munkás, hitben gazdag népét ez uj egyház felemelésében megsegítette; majd kérte a gyülekezetre ezutánra is a kegyelmet, mely minden nemes és szent törekvéseiben vezérelje, gyámolitsa, A főpásztori ima után ismét az éneklőkar mondotta el alkalomszerű énekét, melynek végével abauji e. megyénk i n n e p e 11 szónoka t.dő F od o r Pál e. m. ülnök s Vilmányi lelkész ur állott szószékbe. Beszédének szövegéül Ésaiás prof. 60 r. f. v. utófelét válsztotta. Azután harmadik izben énekelt a khorus, s végső hangjainál az önkénytelenül tiszteletet ébresztő alak nt. dr. F e r e n c y József ur lép az ur asztalához; apostoli szavai átjárják a sziveket és veséket, melyre több ezer hivő siet „élvezni a lelki eledelt;" a kenyeret folyvást maga a több mint 70 éves esperes, a kelyhet pedig tdő Iván János gyökei és K o p r é L. zsaclányi lelkész ur osztogatta. —Úrvacsora végeztével, (keresztelendő gyermek sajnálatukra nem találtatott) szepsii lelkész és e. m. tanácsbiró n. t. Hadházi László ur esketett össze két ifjú jegyest, s bizonyára oly útitársakkal bocsátotta el az élet gyakran hullámzó tengerére, melyeknek éles, mélyen beható vonásait sem ők, sem mi el nem feledjük soha ! — Utoljára ismét superintendens ur könyörgött áldást az egész gyülekezetre ; azon nagy többségre is értem, kik a templomba be nem juthatván, künn a szabad ég alatt hallgaták a fiatal, correct szónok tdő B a t t a Beniámin szemerei lelkész ur ajkairól isten igéjét. Az éneklőkar végső dicséneke után a templomszentelési innepély befejeztetett. — Mielőtt azonban az uj imaházat elhagynók engedd meg még szives olvasó, hogy annak benső és külső néhány vonásaira némi visszatekintést tehessek. A szesztai ref. hitsorsosok csekély számához képest elég benső terű templom, épen azért megnyerő első tekintetre is, mert abban a helyi viszonyokhoz képest valósitható szép izlést és egyszerűséget szerencsésen kifejezve találjuk. A padok szakavatott beosztásán, a karzatok célszerű elhelyezésén kivül mindeneknek előtte a szószék tűnik fel, melynek gazdag smaragd-zöld szinii ripsz szövetét Abosi György és neje M i t r o Katalin hitbuzgalma ajándékozta; a szószék felett álló koronát Jakab Katalin és Kovács Zsnzsánna készíttették ; a lelkész padja előrészét — egy ügyesen választott szinvegyületü értékes takaróval — volt szesztai lelkész Rác F. ur özvegye, sz Fodor Klára asszony födte be, a templom földjét pedig a ref. „nő k" önkéntes áldozat készsége együttesen köveztette ki. — Ha benső becsben nem is, de értékben még szembetűnőbb vonások azok, melyek a templom újból lett keletkezésére — az eggház jegyzőkönyvéből vetnek világot. Ez e. jegyzőkönyvben olvashatjuk az adakozók közt mindjárt első helyen ő cs. és ap. k. felségé t, ki e célra 500 o. é. ftot ajándékozott ; itt láthatjuk gr. K e gl ev i c h Béla urat, ki az egész templom—fedélzetre fát adott; továbbá ns. S e m s e y Albert, Jenő, és ns. Bárc a y Ödön urakat, kik az építéshez még szükséges fával, pénzzel (sőt Bárcay Ödön tetemes pénz összegen felül gyűjtéssel is) járultak ; melyekért, — térszlike miatt itt meg nem nevezhető több városok, egyházak, magánzókkal együtt — fogadják mindnyájan hálás köszönetünket ! a—b. KÜLFÖLDI EGYHÁZ és ISKOLA. Hollandból. „Nyilt levél a pápához. Feleletül a protestánsokhoz és nemkatholikusokhoz intézett felszólításra, hogy térjenek vissza a római egyházba. Brouwers apátnak elküldés végett átadta egy protestáns." Ez a cime egy kis iratnak, mely a kitűnő röpiratokban oly gazdag hollandi egyházi irodalomban is feltűnt elméssége és kedélyessége által. Elég érdemes és elég rövid arra, hogy egészen lefordítsuk: „Kedves pápa uram! (Waarde Mijnheer de Paus) Egy kissé tán furcsának tetszik, hogy igy kezdem soraimat: de máskint nem tudom kezdeni; mert csak nem kezdhetem: „Szent Atyám!", vagy más valami ilyes megszólítással, minthogy az írás tiltja, hogy bárkit a földön, ily értelemben atyánknak nevezzünk, mert csak isten az égben szent atyja a hívőknek. — Azért hát irom csak igy: „Kedves pápa uram" Olvastam s fontolóra vettem hozzám, s minden más nem katholikushoz intézett levelét. Értekeztem e felől barátaimmal is, s azon eredményre jutottunk, hogy mi a kegyed *) kívánságának, miszerint egyházába belépjünk, — nem tehetünk eleget. Először, mert kegyed, levelében sok oly dolgokat mond, melyek nem igazak; és másodszor, mert mi félünk egy kicsit a kegyed egyházától, mely félelmünkből a kegyed irata, minden barátságos szavaival és szeretetteljes ígéreteivel sem volt képes bennünket kigyógyítani. Levele azzal kezdődik, hogy kegyed Szent Péter székén ül, s ezért az egész egyház legfelső vezetése rá van bizva; hogy egyháza az egyedüli Jézus Krisztustól *) A hollandban a megszólításoknál mindig „gij4

, a bizalmas „te" áll, mely az egész levél hangját igen sajátságossá teszi. — Ezt mi a magyar „kegyeddel" próbáltuk meg visszaadni. 94*