Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-14 / 46. szám

tárgyalható, de én azt hiszem, hogyha az elleninditvány törvényjavaslat alakjában nyujtatik be, akkor az a szabályok értelmében, osztálytárgyalástól el nem vonható. Ghicy Kálmán is tiltakozik az ellen, hogy az elleninditványnak még általánosságban tárgyalása is lehetetlenné tétessék és azt hiszi, hogy Tisza Kálmán inditványától az általánosságban való tárgyalást a ház meg nem tagadhatja. Elnök: A mint a t. ház fogadja az értelmezést. Én csak azért voltam bátor előhozni, mert ha a t. ház jelenleg tárgyaltnak tekinti és tárgyaihatónak, akkor azt hiszem, — mert 10 képviselő ur irta alá, — az utolsó szót Tisza Kálmán úrtól nem fog lehetni megtagadni. Azért igen szeretem, hogy tisztába jöttünk ezen kérdéssel, mert később, ha talán kivánni fogná Tisza képv. ur, az utolsó szót tőle megtagadnom nem kellend. (Helyeslés.) A házszabályok 126. §. értelmében a tanácskozás bezártnak tekintendő, és következnek az indítványozók, és azután az előadó. I r á n yi Dániel: (Felkiáltások : Holnap! Holnap !) Elnök: 20 képviselő névszerinti szavazást kér holnapra. Minélfogva az ülést talán' befejezhetjük (Helyeslés.) Ülés vége 1 óra 55 perczkor. November 5-én. Elnök: Napirenden van a vallásszabadságról szóló t. javaslat tárgyalásának folytatása. II rabár Manó, a központi bizottság előadója azt hiszi, hogy az előadóé az utolsó szó, annál fogva kéri a t. indítványozó urakat, ha kívánnak, méltóztassanak szólani. Irányi Dániel : miként a közp. bizottság jelentéséből már észreveheté, az ellenvetések, melyek t.javaslata ellen tétetnek, két főosztályra sorozhatok. Egyik osztályba tartoznak azok, melyek t.javaslata szerkezeti hiányait hányják szemére ; másik osztályba pedig azok, melyek a t,javaslatot tulhalmozottságról vádolják. Tisza Kálmánnak tegnapi beszédére felelve megengedi, hogy a szolgabiráknak sok a dolguk; de ha tekintetbe veszszük, hogy az uj szervezés által a birói teendők külön fognak választatni a közigazgatási teendőktől, azt hiszi, hogy az anyakönyvek vitele a közigazgatási szolgabiráknak bátran odaadható. A polgári házasságot illetőleg elismeri, hogy az még nem foglaltatik benne t.javaslatában, — de ő ezt már akkor szándékozott a ház elé terjeszteni, midőn ezen t.javaslat még nem került tárgyalás alá. Elismeri, hogy ily fontos ügyekben a törvény pótlását nem lehet miniszteri rendeletre bizni; de felhozza, hogy a váltó-és kereskedelmi törvény használata is csak ugy léptethetett életbe, hogy az akkori kormány a cancelláriának? a törvényszékeknek külön utasítást adott. Ami pedig Tisza K. elleninditványát illeti, azt azon oknál fogva nem fogadhatta el, mert, hogy ha csupán, mint ő kívánja, a vallás szabadsága mondatnék ki, a^ többi részletek pedig a miniszter által benyújtandó külön t.javaslatokra bizatnának, akkor olyan bonyodalmak keletkeznének, melyekből kibontakozni bajos lenne. Indokolván ebeli nézetét, áttér Papp Zs. képv. ellenvetéseire, ki is a vallásszabadsági törvény megalkotását, jelesül az anyakönyvek vitelének szempontjából, akkorra kívánja felfüggeszteni, mikor a községek rendezve lesznek, s azt mondja, hogy ha arra kell várnunk, hogy a községek rendeztessenek, akkor meglehet, valaki ismét más körülménytől fogja feltételezni ezen általánosan sürgetőnek elismert törvény behozatalát, miért is ezen ellenvetést nem tartja megállhatónak. Arra nézve, mintha a szentszékek Franciaországban is fennállnának kijelenti, hogy Franciaországban szentszékek nem léteznek, s hogy ott a biró csak a polgári házasságot tekinti érvényesnek. Krajtsiknak megjegyzi, hogy a legnagyobb hitbuzgóság ott van, hol vallásszabadság van. Ivánka Imrének szavaira a magyar kath. főpapoknak türelmességét illetőleg megjegyzi, hogy azt általánosságban nem lehet elfogadni, mert csak a mult választások alkalmával is a magyar kath. egyház főpapja által is oly rendelet bocsáttatott ki, melyben a hívek arra intetnek, hogy az országgyűlésre képviselőkül csak katholikusokat, csak buzgó katholikusokat válaszszanak. Szeretett volna a vallásügyi miniszter ellenvetéseire válaszolni, de ő csak annyit mondott, hogy barátja a vallásszabadságnak, s tökéletesen elégnek tartja a központi bizottság határozati javaslatát. Mindnyájan érezzük — úgymond — hogy csak ugy maradhatunk fönn a minket környező ellenséges elemek közt, ha a polgárosodás és felvilágosodás fáklyáját lobogtatjuk. Figyelmezteti azért a házat, ne szalassza el ezen alkalmat, kimutatni, hogy e részben is azok előtt haladunk, kiktől különben félni okunk volna; hogy ne hivatkozhassék senki arra, hogy e tekintetben is megelőztek mások bennünket. Eötvös József br. vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) Bocsánatot kérek, (Halljuk!) hogy a tárgyalás jelen stádiumában felszólalok. Nem volt szándékom szót emelni, azonban azok után, amiket előttem szólott t. képviselőtársunk elmondott és amiket egyenesen hozzám intézett, természetesnek fogják találni, hogy nem hallgathatok. (Halljuk!) Az igen t. képviselő ur egy egészen uj vádat és panaszt emelt ellenem, azt, hogy nem szóltam eleget, hogy nem ereszkedtem a kérdés részletes tárgyalásába, egy szóval, hogy a vallás-szabadságról és vallás egyenlőségről nem szónokoltam. Ezen vád mindenesetre uj. Igazolásomra csak azt mondhatom, hogy én a vallások szabadsága, egyenlősége és viszonossága mellett szóltam 1839-től kezdve egész életemen át mindig. (Élénk felkiáltások a jobb oldalon: Ugy van!) Én ezen elvekért küzdöttem szóval és írásban akkor, mikor az, hogy felszólaltam, például az izraeliták emancipátiója mellett, még sokkal több ellenszenvre talált és vádra adott alkalmat, mint most az, hogy hallgatok. Én azért nem tartottam szükségesnek, hogy személyes meggyőződésemet kifejezzem, s nem tartottam célszerűnek a t. 92