Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-11-14 / 46. szám

házat hangzatos phrasisokkal oly elvekről capacitálni, melyekre nézve itt e házban, ugy hiszem, véleménykü­lönbség nem létezik. (Ugy van! Élénk éljenzés a jobb oldalról.) Ez az oka annak, hogy bővebben nem szóltam a tárgyról. Második vádja a t. képv. urnák az volt: miért nem nyugtattam meg a házat az iránt, hogy e tárgybani t.javaslat még a jelen törvényhozási időszak alatt fog a ház elé terjesztetni. Én mint alkotmányos miniszter ez irányban meg­nyugtatásnak szükségét nem láttam, mert ha a ház ezen határozatot meghozta, én ezen határozat teljesítésére ha annak ellent nem mondtam, kötelezve fogom magam érezni. (Helyeslés jobb oldalról.) Tisza Kálmán mindenekelőtt Irányinak kí­ván felelni arra nézve, mintha az általa benyújtott t.ja­vaslatnak a szentszékek iránti határozatát nem lehetne életbe léptetni, miután mindaz, ami ott hiányzik, a perrendtartásra tartozik. Megengedi, hogy ez a perrend­tartásra tartozik; de még akkor is igaz az, hogy tör­vényhozási intézkedés szükséges, mert a perrendtartást is törvényhozási intézkedés által kell megváltoztatni. A mi az anyakönyveknek a szolgabirák általi vezetését il­leti, a midőn is azok a bírósági teendőktől felmentve lesznek, — megjegyzi, hogy az a jövendő dolga, s azért az anyakönyvek vezetését rajok bizni még nem lehet. A polgári házasságra nézve ugy hiszi, hogy a ház örömmel fogadandja Irányinak t.javaslatát, habár ez azután fog is előterjesztetni. Ami az utasítást illeti, most is azt mondja, hogy ha a törv .javaslat ugy mint van, elfogad­tatnék, akarata ellen is az lenne az eredmény, hogy rendesen többet bíznak a miniszterre, mint a mennyit bizni kellene. Tagadja azt, hogy határozati javaslatának elfoga­dása által zavarok támadnának, amennyiben olykor a biró vagy az egyes fél nem tudná, mit legyen teendő ; ő egyedül a vallásszabadság elvét vette fel és azt gon­dolja, hogy a vallás- és lelkiismeret-szabadság elvét ki­mondani annyi, mint azt életbeléptetni. Figyelmezteti a házat, hogy ha a törvényszabadság törvényileg ki nem mon­datik, azon helyzetbe jövünk, hogy ellenkezőleg a civili­zátióval, ellenkezőleg a szabadelviiséggel hazánkban az embereket csupán hitök miatt meg kell fosztani polgári és politikai jogaiktól. Áttérve a cultusminiszter mai nyilatkozatára, be­ismeri, hogy Eötvös b. sokat irt és szónokolt, de nem tett. Tökéletesen elhiszi, hogy a miniszter ur belátja annak lehető és célszerű voltát, hogy a ház határozatot hozzon arra nézve, hogy még ezen ülésszak alatt t.ja­vaslatok terjesztessenek ezen tárgyakban a ház elé; de akkor csudálkoznia kell, hogy a közp. bizottság indítvá­nyát akarja elfogadni. Mert a közp. bizottság indítványa először nem mond időt, ameddig a t.javaslatokat be kell terjeszteni, és másodszor a szóban forgó nagy kérdések kettejét érinti ugyan, de a többit, mint például a pol­gári házasság behozatalát, a szent székek eltörlését stb. teljes hallgatással mellőzi. Ha visszaemlékezik — úgymond —• arra, mit az igen t. miniszter ur tegnapi beszédében mondani méltóz­tatott, hogy ő a közp. bizottság javaslatát azért fogadja el, mert hisz az ugyanazt mondja ki, mit szóló indít­ványa kimond; ha visszaemlékszik, hogy Hoffmann Pál képv. ur is az ő „értekezéseiben és kitéréseiben" azt méltóztatott mondani, hogy ha több volna a szóló indít­ványában, mint a közp. bizottságkban, azt fogadná el, — azt mondja tehát, hogy miután igy méltóztattak nyi­latkozni, hiszi, hogy az ő indítványát fogadják el, (de­rültség jobb felől) mert nem maradhat fenn egyéb, mint meggyőzni őket arról, hogy az ő indítványában több foglaltatik, ez pedig nem argumentátiónak, hanem az irott szöveg összehasonlításának tárgya. Az ő javaslata ugyanis egyikét e kérdéseknek: a vallásszabadság kérdését már most törvényileg ki akarja mondatni; határozati javaslata pedig nem szorítkozván csupán a hitfelek közti egyenlőség és viszonosságra, ki akarja mondatni a polgári házasság behozatalát és a szentszékek eltörlését stb., és ki azt, hogy mindezekre nézve még ezen ülésszak alatt törvényjavaslat terjesztes­sék elő ; (Helyeslés a baloldalon) mig ellenben a közp. bizottság csak a vallásszabadságról és a hitfelekezetek közti egyenlőségről szól. A központi bizottságot nem azért rója meg, mert nem fogadta el a 8-dik osztály javaslatát, hanem mert nem tárgyalta. Simonyi azt mondta, hogy ha Irányi ja­vaslatának hibája az elvek puszta kimondása, ugy az övé is e hibába esett. Nem ugy van. Törvényjavaslatban elveket kimondani a végrehajtás módozatának megjelö­lése nélkül helytelen ; mig az oly határozatban, mint az övé, helyén van. Nem tartja jónak, ha az ellenzék hal­mozza el a házat tv javaslatokkal; neki csak ezekre sarkallni kötelessége a kormányt. Hoffmann Pál roszul hivatkozik a római jogra, mert példák bizonyítják, hogy ahol a római jog behozatott, ott kihalt az alkotmányos­ság, (helyeslés balról) Kállay szerint ő és pártja azért nem fogadják el Irányi t.javaslatát, mert a szélsőbalról származik. E vádat visszautasítja. Nem ők azok, kik népszerűséget hajhásznak. Azt megérti: nem szavazni valamire, mert az nem népszerű; de azért nem szavazni rá, mert népszerű, ez uj theoria, s egyenesen Kál­lay-éké. (Tetszés) Óhajtja az ő indítványának elfo­gadását. Ii o ff m a n n Pál: (Zaj ; halljuk !) Tisza Kálmán már kétszer elferdítette szavait ; most azt állítja, hogy a római jogot hozta fel az ő javaslata ellen bizonyíté­kul. Nem áll. Ő Irányi javaslatát, mivel több heterogen tárgyat foglal magában, lex saturának nevezte. Ez elne­vezés a római jogból veszi ugyan eredetét, de annak használata azért nem egyértelmű a római jognak bizo­nyítékul felhozásával. Igaza van Tiszának, hogy a római jog nem alapja az alkotmányosságnak, s mivel az ellen­zék különösen alkotmányosnak tartja magát s igy irtó­zik a római jogtól, nem csuda, ha félreértette annak általa használt egyik kitételét. (Tetszés, derültség).

Next

/
Oldalképek
Tartalom