Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-10-17 / 42. szám
magántanárok. A theol. tudományok előadására hat rendes tanár szükségeltetik, a rendkívüli és magántanárok száma a körülményektől függ. A tudományoknak a tanárok közti felosztásával a tanári testületet s az illető egyházi kormányt kell megbízni. Minden rendes vagy rendkívüli tanár egy vagy több tudomány előadására hivatik meg, de a maga tantárgyain kivül más tárgyakról is tarthat előadásokat. Aki, mint magántanár kíván működni, tanithatási engedélyért tartozik folyamodni az akadémiai igazgatósághoz. Az egyház és a tudomány érdeke kívánja, hogy a tanári pályára a legjobb erők szánják magokat, mi csak akkor várható, ha a tanárok társadalmi állásokhoz képest díjaztatnak. A rendes tanárok évi fizetése 2400 frt., a rendkívülieké pedig 1200 forintra állapittassék meg. Tandíjul félévenként minden egyes tudományért annyi forintot fizessenek a hallgatók, ahány órában az hetenként előadatik. Magától értetik, hogy néhány tantárgyat tandíj nélkül is kellene előadni. 4. Taneszközök. Theologiai akadémiát nem képzelhetni gazdag könyvtár nélkül. Ennek szaporítására évenként legalább 500 forint szükségeltetik. 5. Ösztöndijak. Szegénysorsu theol. tanulók fölsegéiésére szükséges legalább husz 50—100 forintos ösztöndíj. 6. Élelmezési intézet. Legyen egy alumneum, s mellette legalább 20 ifjú számára szabad asztal. 7. Ami a theologiai akadémiák számát illeti, megjegyezzük, hogy egy teljesen berendezett akadémia képes a szükségnek megfelelni, s többet fog érni, mint a létező hiányos szerkezetű három intézet. Ugyanis, ha tekintetbe veszszük a három theol. intézet tanulóinak számát, mely mintegy 120-ra rúg, s azon körülményt, hogy a négy egyházkerületben évenként 25—30 papjelölt fölszenteltetik: kiderül, hogy egy theol. akadémia elégséges. II. Az értekezlet az előterjesztett véleményben foglalt nézeteket helyeselvén, azokat magáévá tevé. S minthogy ugy van meggyőződve, hogy azok valósulása legiakább a szükséges pénzeszközök előállításától függ, nyomban a költségvetés részletezéséhez fogott. A teljesen berendezett akadémiára szükséges évenként: a) a 6 rendes tanárnak díja (2000 írtjával) 12,000 frt. szálláspénzül egynek-egynek 400 frt. = 2,400 frt.; összesen: 14,400 frt. (Ennek megfelelő 6% tőke 240,000 frt.) b) 4 rendkívüli tanár díja (1000 frt.) . 4,000 frt. száláspénz (200 frt.) 800 frt.; összesen : 4,800 frt. (Ennek megfelelő 6% tőkéje: 80,000 frt.) c) Könyvtári kiadás 500 frt. (Ennek megfelelő tőkéje: 8333 frt.) d) Ösztöndíjak 20 ifjú számára, még pedig ötnek 100 forintjával == 500 frt. hétnek 80 „ «= 560 frt. nyolcznak 50 „ — 400 frt. ; összesen : 1,460 frt. (Ennek megfelelő tökéje: 24,333 frt.) e) 100 ifjúnak alumneumi ebéd s va. csora, egyenként 80 forintjával számítva, tesz évenként 8000 forintot. Ha minden alumnus az élelmezési díjnak felét fogja fizetni, akkor a supplicatiókból és alapítványok kamataiból volna fedezendő . . . 4000 frt. (Ennek 6°/0 tőkéje: 66,666 frt.) Szabad asztal 20 ifjú számára, egyreegyre 80 forintnyi kiadást számítva 1,600 frt. (Tőkepénzben: 26,666 frt.) E szerint összes évi kiadás . . . 26,760 frt. Ennek 6% tőkepénze: 445,998 frt. Ezen összegekben nem fordul elő az akadémiai épületre s a tantermek bútorzatára szükséges pénzösszeg. Kiemelendő azonban, hogy ily nagy pénzösszegeket csak akkor kellene előteremtenünk, ha a javasolt akadémiát oly helyen akarnók állitani, hol e célra még semmi alapítványok s taneszközök sem léteznek. Első tekintetre e tervezet nem látszik egyébnek, mint szép, de haszonnélküli elmefuttatásnak ; mert ismeretes szegénységünk mellett azt lehetne kérdezni: honnan akarjuk a kimutatott nagy pénzösszegeket kiteremteni ? Ennek dacára az értekezlet kötelességének tartja e nagyfontosságú ügyet az egyetemes gyűlésnek és minden egyházát szerető protestánsnak pártfogásába legmelegebben ajánlani. Ha az egyház igazán akarja, ha elnémul minden helyi érdek s csak a közügy lebegend mindnyájunk szeme előtt, az ige testté lesz. Hála istennek az ősök áldozatkészsége még él jobbjaink keblében, mely ha az egyetemes gyűlés által felébresztetik s célszerű eszközök által kitartóan tápláltatik, nincs kétség benne, hogy a máris nélkülözhetlenné s egyházunk életfeltételévé vált intézet létesül is és fennálland. A létesítés módjára nézve a tanácskozmány következő eljárást bátorkodik ajánlani : méltóztatnék az egyetemes gyűlésnek egy bizottmányt kinevezni, mely a létező theol. intézeteket felszólítaná, hogy szellemi és anyagi állásukat részletesen felderítő tudósításaikat, bizonyos, az egyetemes gyűlés által meghatározandó napig a bizottmány elnökéhez beküldeni siessenek. E tudósításhoz csatolandó a theol. intézetet fenntartó testületnek abeli nyilatkozata, hogy azon esetre, ha az ő intézete akadémiává emeltetnék, kész az intézet alapitványait, helyiségeit, taneszközeit és jótékony intézeteit az egyetemes gyűlés rendelkezése alá bocsátani. E két tudósítás alapján készítsen a bizottmány egy kimerítő s a legközelebbi egyetemes gyűlés elébe terjesztendő javaslatot, kiemelvén benne : hol ? s milyen eszközökkel lehetne a theol. akadémiát életbe léptetni?
