Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-17 / 42. szám

indítványt, hogy Marikovszky Gábor, mint az említett cikk kétségtelen irója ellen a fentebb már elvileg meghozott ítélet azonnal alkalmazásba vétessék, nem pártolják, tehát az előterjesztett iratokból a tények általa történt elkövetését teljesen bebizonyitottnak nem látják, álljanak fel, miután a túlnyomó többség ülve maradt, s ezáltal az indítványt magáévá tette, elnök ur az előterjesztett okmányok s a vita folyamában felmerült érvek nyomán kimondotta a többség megállapodása szerinti határozatot, melynél fogva: Tekintettel arra, hogy Marikovszky Gábor a „Magyar Újság" rendes levelezője, s attól tiszteletpéldányt is kap, melyet sem felügyelő-gondnok ur, sem a gyűlés szine előtt kétségbe nem vont. Tekintettel arra, hogy a „Magyar Újság" 200-ik számában megjelent fenyegető cikk alapjául szolgáló panaszt arra nézve, hogy a cikk irója „Szigeten nyomoztatik," felügyelő-gondnok ur ellen csupán ő emelhette a „Magyar Újság" szerkesztője előtt, miután felügyelőgondnok ur részéről az emiitett cikk keletkezésére nézve Marikovszky Gábor tanáron kivül senki máshoz kérdés nem intéztetett, mely körülmény s felügyelő gondnok ur részéről ide vonatkozólag tett előterjesztés ellen emiitett tanár semmi észrevételt nem tett, s igy azt hallgatólag beismerte. Tekintettel arra, hogy Marikovszky Gábor a felügyelő-gondnok ur és Szilágyi János gondnoki helyettes előtt az iránt adott innepélyes igéretét, hogy a kérdéses cikknek nem általa s nem az ő befolyásával történt Írásáról írásbeli nyilakozatot fog kiadni, nemcsak megmásította, hanem ezen Ígéretének beváltása alól kibuvhatás érdekéből még valótlan állításokhoz is folyamodott, mint ezt augusztus 31-én kelt levele, és Tóth József iskolai szolga előtt tett nyilatkozata is igazolja, akit arra szólított föl, hogy mondaná felügyelő gondnok urnák, hogy „őt nem találta meg." Tekintettel továbbá arra, hogy két tanár egyhangú nyilatkozata és bizonyítványa szerint, még a julius 3-án tartott pártfogósági gyűlést megelőzőleg, kilátásba helyezte azt, hogy ha a tanárok közti súrlódás ki nem egyenlittettnék, az sajtó utján is nyilvánosságra fog hozatni. Tekintettel végül arra, hogy az emiitett cikk egész tartalma, iránya azt tünteti fel, hogy annak legfőbb rugójául a gymnasiális tanáfi fizetések feljebb nem emelése szolgált, Marikovszky Gábor pedig ezen feljebb emelést szorgalmazók között az első sorban áll: Mindezekre való tekintettel, és legfőkép tekintettel arra, hogy mindezen ténykörülmények valóságát vagy alaposságát Marikovszky Gábor egy szóval sem vonta kétségbe, sőt a ténynek általa történt követését azzal is beismerte, s vétségét azzal is tetézte, hogy bár elég ideje s alkalma lett volna legalább a szerkesztőséghez egy nyilatkozatot intézni, és annál közzétételét kérni az iránt: hogy a kérdéses cikket nem ő irta, azt annyi hosszú idő alatt teljesíteni elmulasztotta, teljesen beigazoltatott az,hogy az emiitett cikket Marikovszky Gábor irta, ugyanazért ellene, a már elvileg fentebb kimondott Ítélet alkalmazásba veendő, következőleg említett tanár hivatalából azonnal elmozdittatik, és pedig annyival inkább : Mert nem csupán az igazoltatott be ellene, hogy az emiitett cikk általa, vagy közvetlen befolyásával Íratott, hanem egyszersmind az is, hogy a felügyelő-gondnok urnák az engedelmességet határozottan megtagadta — azáltal, hogy a kérdéses nyilatkozatot írásban kiállítani nem akarta, mit ha a cikk csakugyan nem általa íratott teljesíteni, elutasithatlan erkölcs- és becsületbeli kötelességében állott volna, és ezen megtagadás által ugy az emiitett gondnok ur, mint az általa képviselt pártfogóság ellen tiszteletlenséget tanúsított. Ezen határozat foganatosításával, s a megürült tanári szék betöltése iránt szükséges intézkedésekkel a kormányzó tanács bizatik meg. A szeptember 19-én történt meghitelesités után: felolvasta s kiadta Hatvany Pál kttligazgatósági s. jegyző. Theologiai értekezlet Ácsán. (Folytatás.) 1. A mi az előadandó tantárgyakat illeti, megjegyezzük, hogy azok terjedjenek a theologia egész mezejére, és azon philosophiai tudományokra, melyek a theologiai tudományok alapos ismeretére szükségesek. 2. A tanfolyam időtartamára nézve megjegyezzük: hogy azon esetre, ha a theol. tanulók kellő készültséggel lépnek az akadémiába, ha az intézet elégséges tanerővel fog rendelkezni, s a tanárok az egyes tanokra kiszabott időt egyedül azok előadására fogják fordítani: a kitűzött cél elérésére három tanév is elégséges. Ha azonban tekintetbe veszszük azon ismeretkört, melylyé a theol. tudat kitágult, midőn némely tanok egyes ágai külön tudományokká szélesültek, s uj tudományok keletkeztek; ha tekintetbe veszszük az akadémiai előadás természetét, mely a tudományok mélyébe tartozván hatni, vázlatos s encyclopaedikus nem lehet; ha tekintetbe veszszük a theol. és bölcsészeti tudományok nehéz voltát, melyekben nyakra-főre haladni nem igen tanácsos, ha azt kívánjuk, hogy a hallgatók az előadottakat szellemileg elsajátítsák; ha tekintetbe veszszük, hogy lelkésznöveldék hiányában a tervezett akadémiának feladata leend nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oktatást is nyújtani a papjelölteknek, mert lelkészeink a jelen életviszonyokban nem érhetik be az ismeret azon szerény mértékével, melynek birtokával azelőtt még megelégedhettek ; ha tekintetbe veszszük, hogy a homiletikai, philologiai stb. seminariumoknak az akadémia kebelében felállítása, a colloquiumok és félévi vizsgálatok megtartása igen tanácsos: akkor e célok elérésére a három éves tanfolyam aligha lesz elégséges. 3. Tanerő. A tanárok rendesek, rendkívüliek és