Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-10-17 / 42. szám

lentése, melyben előadja a „Magyar Újság" folyó évi aug. 25-ki 193. számában jogi tanszékünk helyreállítását tárgyazólag egy cikk jelent meg, mely mellékelt cikknek átolvasása után lehetlen volt meg nem győződnie azon ellenséges indulatról, a melylyel a cikkíró iskoláink iránt viseltetik, s azon ártani törekvésről, mely az egész cikknek ugy szellemén mint sorain elömlik; ugyanazért a szükséges lépéseknek, iskolánk és pártfogóságunk érdekében haladék nélkül megtételét elutasithatlan kötelességéül ismerte, és pedig annyival inkább, mert a körülmények egybeállítása után teljes oka volt azon feltevésre, hogy a cikk a tanári kar körében vette származását. Ennek nyomán a következő napon t. i. aug. 28-án magához hivatta Marikovszky Gábor tanárt, kihez Szilágyi János, mint ezen ügy érdekéből magához kért helyettes gondnok jelenlétében azon kérdést intézte, hogy „ön irta-e a „Magyar Ujság"-ban megjelent cikket, vagy van-e arról valami tudomása?" Emiitett tanár oda nyilatkozott, hogy azon cikket nem ő irta, s annak írójáról nincs is tudomása, egyszers' mind sajnálatát fejezte ki afelett, hogy ezzel gyanusittatik, mire kijelentette gondnok ur, hogy őt e gyanúra azon körülmény jogosította fel, miszerint nevezett tanár a „Magyar Újság" rendes levelezője, s ezért a szerkesztőségtől tiszteletpéldányt is kap : e tényeket emiitett tanár nem vonta kétségbe. Miután nevezett tanár ismételve kijelentette, hogy a cikket nem irta, s róla tudomása nincs, fölszólította őt» hogy ezt írásba foglalja, és egyszersmind hozzá tette, hogy neki, mint Yárady Gábornak, közömbös lehet az, a mit Marikovszky Gábor ir, hanem: mint az iskola felügyelő gondnokának nem szabad ignorálni azt, miclőn egy anár alaptalan előadásokra, mesterséges elferditésekre fektetett nyílt támadást intéz iskolai pártfogóságunk és tanári karunk ellen, miután azonban a körünkben hangosan nyilvánuló közvélemény szerint a cikk írójául ő tartatik, az ezt megcáfoló irott nyilatkozatra nélkülözhetlen szükség van. Emiitett tanár előtte és Szilágyi János tagtársa előtt Ígéretet tőn, hogy az említett nyilatkozatot kiállítja s a következő napon hozzá elküldi. Felügyelő gondnok ur várakozott e nyilatkozatra augusztus 29-én és 30-án, azonban siker nélkül. Ennek következtében augusztus 30-án délután Tóth József iskolai szolgált elküldötte hozzá — azon üzenettel, hogy „a tudvalevő irást küldje be." Tóth József hon találván nevezett tanárt, ezáltal oda utasíttatott, hogy mondaná gondnok urnák : „miszerint őt nem találta hon, miután az irás nem kész." Más napon, azaz augusztus 31-én ismét elküldötte hozzá nevezett szolgátt, amikor Marikovszky Gábor tanár oda nyilatkozott, hogy csak reggelizését végzi s azonnal elmegy Kardos tanárhoz és ott fogja neki, t. i. Tóth Józsefnek azon irást kézbesíteni. Tóth József a meghagyáshoz képest elment Kardos tanár lakására, s ott Marikovszky Gábor tanár egy felügyelő gondnok úrhoz címzett lepecsételt levelet adott néki át, melyet 2) alatt bemutat. Miután azon levél tartalmából meggyőződött felügyelő gondnok ur arról, hogy emiitett tanár teljesen hivatalos jellegű felhívása ignorálásával egy keresett és semmi alappal nem biró ürügy alatt az irott nyilatkozat kiállítása iránt adott Ígérete alól kibúvni törekszik, az napon délután 3 órára magához hivatta őt. Megjelenésekor figyelmeztette, hogy semmi oka nem lehetett s nincs is arra, hogy hozzá augusztus 28-án intézett felhívását magán jellegűnek tekinthesse, sőt ellenkezőleg— legbizonyosabb meggyőződéssel kell bírnia aziránt, hogy az említett felhívás is hivatalos jéllegii volt s lehetett — egyszers mint emlékezetébe hozza az első alkalommal mondott szavait, hogy neki, mint Yárady Gábornak semmi joga nincs ő hozzá az emiitett cikk végett kérdést intézni, hanem mint gondnok hívta ő fel, s Szilágyi János úrra is ugy mutatott, mint aki gondnoki helyettes minőségben van jelen. Ezen előadást Marikovszky Gábor tanár egy szóval sem tagadta, csupán azt jelentette ki, hogy ő azon nyilatkozatot csak törvényszéki ítélet következtében hajlandó kiállítani — minek folytán: Felügyelő gondnok ur, igyekezett nevezett tanárt tévedéséről felvilágosítani, s felfejtette előtte, hogy jelen nyilatkozatátjugy kell vennie, mint augusztus 28-án előtte mint gondnok előtt általa, mint tanár által hivatalosan tett nyilatkozatának és Ígéretének visszavonását, sót azt is hozzá tette, hogy azon nyilatkozat Írásban kiállításának megtagadását a cikk általa történt írásának megismeréséül kell tekintenie, egyszersmind pedig innepélyesen és hivatalosan ismételve felhívta őt azon nyilatkozat kiállítására, mit azonban ujolag megtagadott, s előbbi kijelentése mellett maradt —még akkor is, midőn tudtára adta, hogy kénytelen lesz ezen ügyet a pártfogóságnak feljelenteni, oda nyilatkozván említett tanár: „nem bánom én, bármi történjék is, de én csak törvényszéki határozat következtében fogom azt teljesíteni." Alig pár nappal ezután a „Magyar Ujság"-ban a szerkesztőség nevében egy nyilatkozat jelent meg, a melyben azon oknál fogva, mert „a kérdéses cikk szerzőjét nemcsak Szigeten nyomozzák, s akire gyanú van, zaklatják, hanem nevét a szerkesztőségben is tudakoltatták, a faggató és nyomozó urak megnevezésével fenyegettetnek, ha a kutatásaik- és faggatásaikkal fel nem hagynak." A „Magyar Ujság"-nak ide vonatkozó számát .| • alatt, annak kijelentése mellett mutatja be felügyelő gondnok ur, hogy a szerkesztőség emiitett nyilatkozatára e helyütt semmi észrevétele nem lehet magára vonatkozólag, csupán azt jegyzi meg, hogy az emiitett cikk tárgyában Marikovszky Gábor tanár kivételével senkivel sem beszélt, senkihez a tárgyban — kívüle — kérdést nem intézett, és az itt helyben történt megnevezett nyomozás és zaklatás miatt csak emiitett tanár emelhetett panaszt a szerkesztőségnél.