Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

szerénység volt, mely semmit nem igér. A valódi magas jellem nem igér, hanem tesz, ajka csendes, de beszélnek helyette tettei. Igaza van R o­c h e f o u c a u 1 d n a k, ki azt mondja: ,,k e v e s e t beszél azember, ha a hiúság nem be­szélteti." Legyen melegen üdvözölve tisztelt felügyelő ur e helyen is általunk, azon óhajtásunk kiséretében vigye előttünk avatott kezeivel a vezérzászlót hosszú éveken át szerencse közt, boldogan; pályafutása legyen hosszabb, mint a két megelőző felügyelőé vala, kiknek kezéből a családi fájdalom, a másikéból a sorscsapás tétette le a vezérzászlót. Az új felügyelő és ujonválasztott egyházi aljegyző nt. Ritter István székeiket elfoglalván, a gyűlés gyász-isteni-tiszteletté alakult át. Nagyt. Pálfy J ó­z s e f, soproni képezdei s hittanár felett tartatott nt. Tót János esperes és főjegyző által emlékbeszéd Az emlékbeszéd remek vonásokkal ecseteié a megboldogult jellemének fényvonásait, élethűn mutatva rá a nyomokra, miket a közügyek mezején Pálfy maradandón itthagyott, feltüntetve a tetteket, mik pályáját jelelik. S midőn az ihletett szónok rámutatott az űrre, mi Pálfy hunytával támadt tanintézetünknél, kerületi s hazai népnevelésünk­ben, midőn feltünteté a megboldogult családjának szo­morú helyzetét, melynek örökségül csak nevét hagy­hatá, — e nagy mérvű veszteség felett megjelent a szemekben a könyny, s sziveink a valódi fájdalom meleg áldását adták a sírbatért barát — a közügyek legbuz­góbb apostolának sírjára. A közgyűlés jegyzőkönyvébe fogja felvenni e méltó emlékbeszédet, hogy igy egy szel­lemi emléket emeljen e kerület s tiszteletét fejezze ki az elhunyt hallhatatlan érdemei felett. A gyász-isteni-tiszteletet kettős mérvben emelé a pá­pai énekkar gyász-éneke, mely a legmélyebb meghatottság színvonalára emelte fel lelkeinket. A gyászinnepélylyel összefüggőleg, felemlité főt. superintendens ur, miszerint a Pálfy József temetésekor mondott gyászbeszédek ki­nyomattak, hogy az igy bejövő eredményből a megboldo­gultnak egy szerény emlék állíttathassák fel. E beszédek árából bejövő összegen emlék felállítása határoztatott el; de ezenkívül egy másik emléket is állított fel a kerület közrészvéte Pálfy iránti tiszteletének, hálájának kifejezé­sére ... nyugclijt rendelt a gyámoltalanul maradt csa­lád számára évenkénti 200 forintot, azon másik kétszáz forint mellé, mit a gyámoldából huzand az árva család. Az írásként a jelesek a földnek s avai, akkor igaz, mit P 1 i n i u s mond : „ásót termőföld egyebet nem terem, a tudományos lé­lek is egyéb dolgokban szegény." Vagy nem látjuk-e az életben érvényre jutni Seneca azon el­vét: „tudományra és gazdagságra e g y­g y ü t t nem juthatni el, mert a t u d o­m á n y nem megy azon lélekbe b é, m e­lyet világi gondokba merülvel á t." Ezután a tanácskozás folyama a szokott rendtar­tás medrébe vezetve, felvétettek a magas cultuszminiszteri leiratok. E leiratok közül főkép kettő vette igénybe a közfigyelmet, az első, mely a felekezeti népiskolákat ösz­hangzásba hozni akarja az országgyűlési érdemleges tör­vény kívánalmaival, a másik, mely az évi államsegély felvételére szólitván az egyetemet, annak kiosztásánál feltételeket szab. Az elsőre nézve jelentéseiket beadták az egyházmegyék népiskoláik állását jelezve, mely jelen­tések a kerületi népiskolai bizottmánynak adattak ki, hogy azok nyomán készítessék egy tervezet, mely a le hető öszhangzást eszközölje felekezeti iskoláink s az ál­lam iskolatörvénye között. Mi magas lelki örömmel üd­vözöljük, hogy az állam törvényhozás utján vette kezébe a népnevelés elejtett fonalát; de a mily melegkeblű honfiak vagyunk, oly határozott, vigyázó állást kell elfog­lalnunk iskoláink önkormányzati jogai mellett, mert isko­láink, tanügyünk, egyházunk életkérdése. Az országgyű­lési iskolai törvény, s a magyarhoni prot. önkormányzati jog, két erős kőszál, mely egymás mellé téve, képezik azon Scyllát és Charibdiseket, melyek közt szo­rosan kell átvezetnünk meg ütődés nélkül az egy­ház hajóját. Reménylem, átfogjuk vezetni azt. Az államsegélyre vonatkozólag utasitá kerületünk egyetemes gyűlésre menő követeit, miszerint az egyetem az országgyűléshez beadandó folyamodványa által kérel­mezzen e csekély összegnél a magyarhoni prot. egyházat méltán megillető jelentékenyebb segélyt, a magas cultusz­miniszterium adja ez átalányt az egyház szabad rendel­kezése alá, hogy legjobb bélátása szerint egyházi célokra fordíthassa. Ez összegnek kerületünkben kiosztásával a gyámintézeti bizottmányt bizta meg a gyűlés, a kerü­letek közti kiosztási kulcsul az egyenlő részre osztás elvét állapítván meg ideiglenesen. Főt. superintendens ur egyházkerületünk egy évi ese­ményeinek élénk képét állita élénk beterjesztett hivatalos je­lentésében. E jelentés kiemelkedőbb mozzanatai. Mult év folytán superintendensi vizsgálat tartatott tolna- és fehér-ko­máromi egyházmegyékben, hol a rend és prot. közszellem kí­vánt fejlettségi mérven áll. Több lelkészeket vett ki soraink­ból ez év folytán is az enyészet angyala, többen lemond­tak a lelkészi pályáról. Különösen visszataszító érzést éb­resztett bennünk a p a 1 o t a i ev. gyülekezet azon tör­vényellenes eljárása, melyszerént lelkészét, mivel képviselő­választáskor gyülekezetével ellentétes követre szavazott, lemondásra kényszerité. Egy szomorú jel ez arra, mi éle­sen kilettek fejtve a pártmozgalmak köztünk, s mi türel­metlenek voltak a pártok az ellennézetek iránt. Házas­sági felmentési dijakból a superintendensi jelentés szerint bejött 700 forint, mely összeg a soproni tanitó-képezde adósságai törlesztésére fordíttatott. A G u s z t á v-A d o 1 f­egylet küldött kerületünkhöz kegyes segélyül 6228 ft. 70 krt. A magyorhoni gyámintézet 640 forinttal segélyezte e kerület szegény egyházait. Nagyfontosságú volt mindig, kétszeresen az volt most az iskolai nagybizottmány jegyzőkönyve. Nt. Pálfy Jósef ur elhalván, egy hittanári és képezde igazgatói állás jött üresedésbe. Soproni tanitóképezdénk a bizony-

Next

/
Oldalképek
Tartalom