Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

talanság levegőjében lebegett mint Mahomed koporsója, azon kérdés állván elénk, fenntudják-e tartani ez inté­zetet úgyis sok egyházi teherrel rakott gyülekezeteink felekezeti jellegben, — vagy a kormánynyal szerződve, államképezdévé tegyük. Általános — egyhangú volt a nézet, megtartani felekezeti jelleggel a képezdét. Gyüle­kezeteinkhez íelhivás intéztetik a képezde fen tartási költ­ségeinek elvállalására. Igazgatóul a nevelésben s z a k­tehetségü Király József tanár választatván, mig a többi tanok az eddig dicsérettel működött taná­rok által adatnak elő. Hittanárnak tiszt. Raj c s á n y i János lovászpatonai lelkész választatott, kinek szaka­vatottságához biztos reményt kötünk. Olvastatott a soproni ev. főtanoda igazgatójának, nt. M ti 11 n e r Mátyás urnák érdemleges jelentése hi­vatott tanintézet állapotáról. Eszerént tanult nevezett intézetünkben a bölcsészeti s theologiai osztálvlyal 433 növendék ; kiosztatott 2053 frt dij pénz a Sopronban tanu­lók, 215 frt pedig az akadémiákon levő tanulók között, — mig a tápintézeti jótéteményben 181 növendék része­sült. A tanuló ifjúság szelleme kitűnő dicsérettel emel­hető ki. Fájdalommal vette e jelentésből közgyűlésünk nt. M ü 1 1 n e r Mátyásnak az igazgatói hivatal­ról való határozott lemondását. Kiséri őt hálás elismeré­sünk, mert M ü I 1 n e r tapintatossága, tevékeny buzgalma emelte fel iskoláinkat ezen színvonalra, melyen büszkén mutathatjuk be hazai tanintézeteink között. A lelépőt kövesse forró höszönetünk, a helyébe választott uj igaz­gató nt. P e t r i k Jakab ur fogadja meleg szerencse­kiván atunkat. A képezdében tanult 56 növendék a feledhetetlen emlékű Pálfy József vezetése alatt, élelemmel a fő­tanodai tápintézetben láttatván el. S az a jelenség, hogy ittvégzett ifjaink oly gyors alkalmazást nyernek gyüle­kezeteinknél, hogy az igazgatóság nem képes kellő mérv­ben ellátni egyházainkat végzett ifjakkal, azt bizonyítja, miszerint ezen intézetünk tudomány és szellem tekinte­tében minden várakozásoknak megfelel. Végre főisko­lánkra nézve egy örvendetes választást tett a kerület, mennyiben a phisikai tanszékre Bóka Pétert, jeles szak­férfiút hivott meg. A kerületi gyámintézeti bizottmány beterjesztett jegyzökönyve szerint, jelezem gyámintéze­tünk főbb mozzanatait. A szokott három év letelvén, újra alakíttatott a ker. gyámintézeti bizottmány, az eddig mű­ködő tagok választatván meg újból. Az egyházmegyék gyámintézeti gyűjteménye tett: szabadrendelkezésre 716 forint; kitűzött célra 172 ftot. Az alapszabályok értel­mében a szabadrendelkezés alatti összeg fele a központi pénztárba rendeltetvén, az igy megmaradt összegből kö­vetkező gyülekezetek segélyeztettek. Harminc forint­nyi segélyt nyertek, a soproni tápintézet, a képezde, Antinovác, Rasztovác, Hány, lövői képezde; 15 f o­r i n t b a n részesittetett-: Bollahida, Tokorcs, Magyarósd, pesti ev. árvaház, Vadosfa, Potyond, Szombathely, Mad­rid, Fehérvár, Ó-Buda, Pécs ; a központhoz ajánltattak: Magyarósd, Szombathely , Pécs'; a Gusztáv-Adol-fegv­lethez : Szombathely , Sárvár, Antinovác , Rastovác , Keszthely, Pécs. Miután pedig több folyamadó egyház kérvényét nem szereli fel kívánt kellékekkel, a gyámin­tézeti gyűlés újra figyelmezteti egyházainkat mult évi kerületi gyűlésünk azon határozatára, miszerint csak az egyházmegyei gyámintézeti elnökség által aláirt s aján­lott folyamodványok tekintethetnek érvényeseknek. A 400 forintos kegyadományra soproni képezdénket ajánlja a központnál gyámintézeti gyűlésünk. E sorok közlője csak főbb mozzanatok jelzésére szorítkozott, közlés keretén kivül hagyva a gyűlés folytán felmerült számtalan fontos ügyek részletezését, s miu­tán csak a két első napi tanácskozásokban lehetett je­len, a gyűlés utolsó napi tárgyalásairól e lapok tisztelt olvasó közönségének tudósítással nem szolgálhat. Geresd, aug. 28. 1869. Trsztyenszky Gyula, Egy szerény kérdés. Olvasván e lapok folyó évi 35-ik számában a bánya­kerületi ev. gyámintézet gyűléséről közzétett jelentést, s ezzel kapcsolatban egybebasonlitván a folyamodó és segélyezett gyülekezetek helyzetét és helyviszonyait, őszintén vallom meg, kellemetlen benyomást gyakorolt reám midőn láttam , hogy a segélyezett és a segélyezés végett az e. e. e. gyámintézetnek ajánlt gyülekezetek között a legszegényebb, helyi viszonyainál fogva a legnagyobb figyelemre méltó, adóságai nagyságánál fogva s csekély lélek számát tekintve pedig a leginkább veszélyeztetett,—a váci—egészen elmellőztetett. Mily gon­dolatok és nézetek keleti e-ztek ezt tapasztalva keblem­ben, azok tolmácsolásától jelenleg annyival inkább tar­tózkodom, mert meglehet, hogy a jelentésben a váci gyülekezetnek kitett 11.425 frtból álló adósága, csak sajtóhibának tulajdonitható, s igy az igen tisztelt bizott­mány eljárásának megítélésében — akaratom ellenére is — könnyen igaztalan lehetnék. Mit is hogy elkerül­hessek, egész tisztelettel hívom fel a t. c. gyámintézeti bizottmányt, legyen szíves nyilatkozni: mi okból mellőz­tetett el Vác, ugy a segélyezett, mint pedig a szeretet adomány elnyerésére ajánlt gyülekezetek között ? E szerény kérdés tételére indit engem először a váci gyülekezet érdeke , mert amely gyülekezetet saját egyházkerülete nem tart a segélyezésre méltónak, miként tartsa azt egy más, mely előtt annak viszonyai egé­szen ismeretlenek; de másodszor arra indit engem a gyámintézeti bizottmány iránti tisztelet is, mert az ál­talam felhozottakat olvasva és mérlegelve a bizottmány eljárásáról való jelentést, mások is megütközhettek, s azt kü­lönféle szempontból ítélhették meg; s végre teszem e kérdést azért , hogy a jókedvű adakozó lássa, hogy adománya nem a népesebb és módosabb gyülekezetek léhasága, hanem a valóban szűkölködők felemelésére és telkesítésére forditatik. Y.—

Next

/
Oldalképek
Tartalom