Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

vakmerősége miatt több kár, mint haszon származik: tehát e részben stb:" (Conc. Trid. De libr. pohibit. Instr. Regula IY.). — Canis i u s Péter pedig világosan ezeket mondja : „isten igéjéből merittetik minden eretnekség, a sátán vezérlete folytán. Régi és csalárd szokás a szentírásra hivatkozni." (Lásd: In Praem. de novis sorruptelis et sectis Col. 3.4.) — Végül fölemlítendő idevonatkozólag VII. Piu s pápának azon bullája, mely kelt s kibocsáttatott január 28-án 1816-ban, a biblia-terjesztő társulatok ellen. VIII. Vallást teszünk róla, hogy a meghalt mind kétnemű szenteket segítségül hivni, azok képeit tisztelni előttök térdet hajtani, hozzájok zarándokolni, azokat ruházni, előttök gyertyát gyújtani, jó, kegyes, szent, hasznos és üdvösséges dolog. Ez a cikkely ugyan oly hittételeket tartalmaz, melyek általában és elvitázhatatlanul érvényben vannak a római egyházban ; de azért talán nem lesz fölösleges egy pár tekintélyes érvet fölhozni mellette , nevezetesen a trienti zsinat XXV-dik ülésében a „De invocatione etc.," következőket szabja meg : „meghagyja a szent zsinat minden püspöknek stb., hogy a kath. és apostoli egyház szokása, a ker. vallás kezdete óta élt egyházi atyák vallástétele és szent zsinatok határozata szerint, különösen a szentek közbenjárásáról, segítségül hívásáról, ereklyéik tiszteléséről és képeik rendszeres használásáról híveik előtt szorgalmatosan értekezzenek, tanítván azt> hogy a szentek a Krisztussal együtt uralkodván, az emberekért esedeznek isten előtt, miért is j ó és has /_ nos dolog azokat esedezve segítségül hivni és jó tétemények stb. és segély nyerése végett azokhoz járuljanak." — Bellarmin Róbert ismét, (De Reliqu. et imaginib. C. 21) ezeket irja: „Krisztus és a szentek képeit tisztelni kell, még pedig nemcsak hozzájárulva és jelképileg, hanem önmagokért és tulajdoképen ugy, hogy a tisztelet azokat illeti, mintha magok az eredeti egyének, nem pedig helyettesitői volnának" stb-IX. Vallást teszünk róla, hogybármelyikáldozár sokkal nagyobb, mintáz isten szülő b. Szűz Mária, ki csak egyszer szülte Krisztust stöbbé nem fogja szülni. A római áldozár pedig, nem c'sak amikor akarja, de bármikor akarja is, előállítja és teremti a Krisztust, sőt miután megteremtette, megeszi. E cikkely igazolására álljanak itt a következők : „Bizonynyal ezt a sacramentumot (t. i. a miseáldozatot) senki nemkészitheti, hanem egyedül a szertartás szerint felszentelt áldozár, az egyház kulcsai szerint." (Concil. Later. IV. Can. I.). — „Hiszszük, hogy ugyanazon jelenlevő isten van jelen a sacramentumban, kiről az örök Atya, midőn a főidre elbocsátá igy szólt: imádják őt minden angyalok." (Decr. Conc. Trid. Sess. XIII. Cap. 5.). - B i e 1 Gábor jezsuita (meghalt 1495) erre nézve igy szól: „A királynő, a világ úrnője, kegyteljességben felyűlmulhat minden teremtményt ; mindazáltal a papi rendnek enged a reá bízott titok végrehajtásában. Ő ugyanis az általa mondott 8 szavacska által (ecce ancilla Domini: fiat milii secundum verbum tuum!) egyszer szülte az istea fiát, a világ megváltóját; az Urnák pedig ezen fölkentjei, a fölszentelés 5 szavából (accipe potestatem corporis Domini conficiendi) alkotott formulánál, fogva, a megkívántató irányzattal, az istennek és a szűznek ugyanazon fiát előállítják mindennap testszer i n t a misében stb." — Ide tartozik a „Római Káté" 541. lapján eme kifejezés: „hogy az áldozárnak teljes és tökéletes hatalma van arra, hogy a mi Urunk testét és vérét egyedül ő teremtheti." — Ismét hasonló olvasható egy 15-dik századbeli „Stella Clericorum" cimü könyvben „Az áídozárok teremtői az ő saját teremtőjöknek." — Más helyen B i e 1 Gábor (Lect. 4. in Gant.) ugyancsak ide vonatkozólag igy szól: „aki engem teremtett, nálam nélkül, általam teremtetik közvetlenül." — Végül érdekes még Weissenbach jezsuita felsőbb jóváhagyással kiadott „Verboten des neuen Heidenthums" cimü müvében Máriáról tett e nyilatkozata, (XI. köt. 310. lap): „bocsáss meg nekünk oh ég királynéja! stb., te egyszer, csak egyetlen egszer szülted az emberé lett istent ezt is csak nyomorult állapotban és ami szegénységünkben : de ami papjaink felülmúlnak téged ebben, jóllehet te mindeneket felülhaladsz. Ők az isten fiát, amikor, ahol és ahányszor akarják, dicsősége kebeléből, a mindenható Atya jobbjáról a földre levonhatják, és egy bizonyos, valóságos és igaz állapotban üdvösségünkre e világra szülhetik stb , sőt „a legroszabb ember" is képes ezt tenni, mihelyt pappá szenteltetik stb." X. Vallást teszünk róla, hogy a megholtakért misét szolgáltatni, adakozni, imádkozni hasznos és üdvös. Ezen cikkely, mint szintén a VIII. elvitázhatlanul jó katholikus; igazolja atrienti zsinat (Dec. Conc. Trid. Sessio XXII. Doctrina de Sacrificio Missae. Cap. II. végül) és Bellarmin Róbert. (De Rom. Pontif. Lib. III. Cap. 19.). XI. Vallást teszünk róla, hogy a római pápának hatalma van az írási megváltoztatni, tetszése szerint t öbbitni és kevesbít ni. E cikk igazolása végett, a IV-dikre való hivatkozás mellett, mely ezzel ugyanazon szellemű, idézem Stapleton Tamás (meghalt 1598) e szavait: „az egyház Hermás könyvét, a Kelemen által kiadott apostoli constitutiókat, és hasonló könyveket a szent irat kánona közé igtathat," (Relect princ. fidei Controv