Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-12 / 37. szám
514. lap.). — Igazoló azon tény is, melyszerint p ápai jóváhagyásokkal jelent meg Kölnben 1625-ben az úgynevezett „Marien-Bibel," melyben Mária, mint minden könyvek célpontja terjesztetik elő. Ezen Bustó Bernát által szerkesztett, pápai jóváhagyást nyert biblia kezdete igy van: „In principio creavit Dominus Coelum (Joachimum) et terram (Annám) et terra (Anna) erat vacua, (sterilis), et dixit: fiat lux (Maria) et fiebat lux (idest : Mária) etc." XII- Vallást teszünk r ó 1 a, h o g y a 1 e 1-kek a halál után tiszti tó tűzben tisztulnak meg, és hogy az álclozár miséi azok kiszabadulását elősegélik. E cikkely tartalma is kétségtelenül római egyháztan. - Igazolja a trienti zsinat. (Decr. Conc. Trid. Sessio VI. Canon. 30 ; — továbbá: Sessio XXII. Canon 3. és Sessio XXV. „De purgatorio"). XIII. Vallást teszünk róla, hogy az ur vacsoráját egy szín alatt venni jó és üdvös, két szin alatt eretneki és kárhozato s. E cikkelyt igazolja a fentebbi Xl-dik cikkely, továbbá a kosztnici zsinat 13. ülése, mely eretnekeknek nevezi azokat, kik azt állítják, hogy az urvacsorát két szin alatt kell kiszolgáltatni m i n d e n k eresztyénnek; igazolja továbbá maga a trienti zsinat, midőn igy határoz a XXI. ülés I. Canonában: „ha valaki azt mondja, hogy mindennek és minden keresztyénnek, az isten igéje szerint két szin alatt kell venni az urvacsorát: átkozott legyen!" Ugyancsak ez az értelme a nevezett XXI. ülésben alkotott II. és III-dik canonnak is, továbbá az 1—3 fejezeteknek. — Végül, e cikkely bizonyítására legyen szabad felemlitni azon történeti tényt, hogy Neissében Sziléziában azt prédikálta egy jezsuita, hogy aki az urvacsorát az evangelicusok szerint mindkét szin alatt veszi, azt egy nyomorult ördögnek lehet tartani. (Lásd. : Deductionsschrift: 240. — Peschek: Geschichte der Gegenreformationetc.il. kötet 157—158. lap.). Rác Károly. (Folytatása következik.) KÖNYVISMERTETÉS. Egy kis helyreigazítás. Szeremlei Sámuel ur e lapok 32-ik számában szíveskedett „Orthodoxia" sat. cím alatt egyházi beszédeimből két mondatot kikapni, s abból az egész kötetet s annak szellemét meg- és elitélte. Megjegyzései annyira semmit érők, hogy csak mosolyognom kell azon, hogy némely ember nem tűri maga előtt az üres papirost, csakhogy írjon valamit: ír; de szólok azért, mert ez eset, hogy egyházi beszédekre, melyeknek tartalma változatos, valaki két rövid mondatból bírálatot mondjon : oly eredeti, melyhez én hasonlót sem nemzetünk, sem más mívelt nemzetek irodalmában nem találtam! Semmi baj, jó volt laptölteléknek ! Gondoltam, hogy leend, ki hibát talál egyházi beszédeimben ; de nem hittem, hogy valaki azért fog elitélni, mert mint reformált lelkész, reformált egyházam hittanát tanítom. Sz. ur szerint ez orthodoxia, bigotteria!!! Azt kérdem : ki tette Sz. S. urat birává felettem, hogy hitelveimet, meggyőződésemet bírálja, orthodoxnak, bigottnak nevezzen azért, mert hiszem és tanítom a sz. három ságo t, melyet a reformatio s a hittudomány tanszékeinkben ez ideig, mint hitcikket megtartott? Hát Sz. S. ur nem hiszi? Hisz ugy tudom, hogy ő Diószegen a helvét hitvallást követő hivek lelkipásztora. Én hiszem, másként csak kenyérkeresetből nem állanék azon szent helyre, hová hiveim bizodalma hivott, ha egyházam hittana meggyőződésemmel ellenkeznék. Tanitom e hitcikket, mert ott találom az evangéliumban Máténál 28. 19. a bölcs tarsusi apostolnak a korinthusiakhoz irt végszavában II. 13. 13. alapigémben Tim. I. 3. 16., s mert Pétertől ugy olvasom, hogy ennek nevében köszönti a kis-ázsiai keresztyéneket, s állítom határozottan, amit Sz. S. ur elitélt, hogy „e h i t lelki életűnkre nézve elkerülhetetlen, e szent titok nélkül összeomlik a hit t e m p 1 o m a." Mert ha Jézus nem volt isten, akkor nem tett eleget az emberiségért, akkor tudománya változtatható emberi nézet, ámítás, melyet el kell dobni s uj alapokra kell fektetnünk a vele Összefont társadalom életelveit, akkor ámítás a feltámadás, jövő élet tana, s az okos azt teszi és ugy él a földön, amint legélvezetesebb, mert az erény csak üres fejek bábjátéka. Ezt teszi mondásom: „e nélkül a hit temploma omlik össze." Azt hittem, hogy lesz, ki igenis szabadelvűnek fogja e beszédet tartani. Olvassa el bárki e beszédet, főleg exordiumát — s ha talál benne egyetlen tételt, mely orthodoxiára, bigottságra még csak értelmezhető is : meghajlok Sz. S. ur előtt, addig hibáztatok minden elhamarkodott Ítéletet, s tiltakozom az ellen, hogy az a korszerűség, ha valamit hitcikkelyeinkből tagadunk. A másik mondat, amely mellett ismét igazságtalanságot követ el Sz. S. ur, midőn érette beszédeimtől megakarná vonni a „korszerű" nevet az, mely van a 182-ik lapon: „Ha meg nem in n epei j ük reggel és estve egész buzgósággal az Urnák napját: ne bámuljunk, ne zúgolódjunk, ha az Ur is, kinek imádását elhanyagoltuk, megvonja áldását mezőinktől, hegyeinktől" sat. Szomorú dolog, hogy ez egyházi beszédem igenis korszerű. Sajnosan tapasztalhatni faluhelyeken, hogy vasárnap csak ugy foly a munka, mint hétköznap ; templom helyett a bor-és pálinkaházak telnek meg és belőlök a mámor éktelen zaja veri fel a helység innepélyes csendjét, pedig, hogy a nép el ne vakuljon, nincs célravezetőbb , mint a templom gyakorlata; a népnek a tudomány-, lelkesedés-, buz-galom- és mívelődés-iskolája egyedül a templom. A vasár