Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

nincsen semini gyakorlati következése, s kénytelen a lelkész vagy saját szük zsebéből adni, vagy ha tőle nem telik, a végzés ellenére az egyház pénztárát rö\ iditeni meg. 2. Mert annyi szünidői követ, ha szerényen viseli is magát, alkalmatlanságot okoz a tanitóknak főként, s nem kevésbbé a lelkészeknek. De az is megtörténik, hogy ezen urak illetlenül, követelőleg lépnek íel; s tudok esetet, midőn a követ urak nem elégedve meg a tanitóné által feladott szerény vacsorával, kijelentették, hogy nekik estve 4, délben pedig 6 tál étel dukál. 3. Történnek e tekintetben visszaélések is. A kisebb ágost. hitv. iskolák a nagyobbaktól kölcsönöznek olykor követeket, s egyszer — saját tapasztalásom szerint — a miskolci ág. hitv. gymnazium részére, az ugyancsak miskolci reform, gymnazium növendéke gyűjtött segélyt. Szintén igy egy ág. hitv. követ saját naiv elbeszéléséből értettem, hogy mig ő egy hétig a debreceni collegiumban a deákok közt mulatott, megfogadott egy helybeli deákot százalék igérése mellett, aki helyette az ő könyvével kéregetett a városban, és pedig igen szép eredménynyel. Tehát tör ölj ük el a supplicatiókatis; s ugy is látszik, hogy e gyümölcs már közeledik az éréshez, mert a tiszántúli egyhk. 1869ápril. 99 sz. a. a duna melléki ref. egyhk. által a supplicatiók megszüntetésére nézve tett inditvány alkalmából azt végezte, hogy az ügyet a convent tárgyául tűzi ki. Ám kimondani az eltörlés szót könnyű; de megfoszszuk-e szegényebb ifjainkats iskoláinkat a segély e forrásaitól is, holott azokat nem nélkülözhetik ? Nem ; hanem csupán célszerűbben szükség e segélyforrásokat rendezni. Ami alegatiókat illeti: azt látjuk, hogy e sajátságos intézmény egyedül a magyar reformátusoknál divatozik, s ha más felekezetbeli tanulók el lehetnek e segélyforrás nélkül, ellehetnek a mi ifjaink is. Azonban e jótéteményt nem csupán a szegényebbek élvezik, hanem azok is, kik arra nem szorultak de csábingerrel bir, könnyű és még is jó kereset forrás lévén, s alkalmakat nyújtván az ifjúnak a kedvtöltésekre. — Állittassék fel tehát szabályul, hogy csupán a valóban segélyt szükségelők segélyeztessenek, s az innepi követségek helyett, nem lehetvén a vallás méltóságát más alsóbb célnak feláldozni, szólittassanak fel az egyházak, s más jóltévők, hogy amit eddig a követ szolgálatáért annak kezébe adtak, azt? vagy legalább egy bizonyos határozott összeget juttassanak a tápintézeti, vagy ösztöndij-pénztárba, az innep második napján a perselybe gyűlendő alamizsna ezután is a felszolgáló tan ír ók tápintézetét illetvén. Én nem hiszem, hogy a gyülekezetek, melyek ugy is tudják, hogy a legatio csak egy neme a tisztességes kéregetésnek, bizonyos összeget szivesen nem ajánlanának, midőn e mellett ugy is előnyben s kíméletben részesülnek. Azonban itt figyelmet érdemlő körülmény, melyet nem lehet hallgatással mellőzni, hogy mi módon végeztessék aztán az innepi isteni tisztelet ? — Szabálynak kellene ugyan lenni, hogy szószékbe ne álljon fel más, mint a ki a lelkészi teendőkre felhatalmaztatott, *) de mig a liturgiában más intézkedés nem történik, nem lehet kivánni, hogy a lelkész mai nap, mikor a hallgató közönség jól kidolgozott s könyvnélkül elmondott beszédet vár, innepen négy prédikációt tartson. Kell tehát mellé segitség, s ez nem lehet más, mint a tanitó. Végezné tehát a reggeli isteni tiszteleteket a lelkész, a délutániakat a tanitó. Minthogy pedig a prédikálás a tanitónak nem szakfoglalatossága s nem lehet tőle kivánni, hogy prédikáció könyvnélkül megtanulásával az időt a tanitástól vonja el, s a mint a tapasztalás mutatja, nem is vonja el, hanem a már betanult néhány beszédet ismétli, ugy hogy a hallgatók már könyvnélkül tudják: szabállyá kellene tenni, hogy a tanitó a prédikációt olvasni tartozzék, és pedig az egyházkerülettekintélye alatt kiadott gyűjteményből,melyben összeszedetve volnának a nekik szükséges, különféle alkalmakra dolgozott munkák elő és utó imádságokkal. Ezen szabálynak kellene állani akkor is, mikor a tanitónak helyettesiteni kell a lelkészt ennek betegsége miatt, ugy az isteni tisztelet végzésénél, mint a temetéseknél. Ha vannak a németeknél, és pedig a papok kedveért kiadott: Predigten zum Vorlesen in Landkirchen, melyeket igen hihetően használnak is: miért volna szégyen olvasni a prédikációt a tanitónak, kinek ez csak szükségben segitő foglalatossága ? A mi pedig a szünidői követségek eltörlését illeti: ezzel e segélyforrás épen ne zárassék el, sőt teljesen hiszem, hogy a mennyit e cim *) „Átalában nem kellene mást prédikálni engedni, mint a lelkipásztorokat ; ez volna az eszköz visszaadni a szószéknek azon méltóságot, melylyel annak birnia kell: mert a lelkipásztorok, akik a lelkek vezérlésének tapasztalását köthetik a szentirás tudományához, sokkal alkalmazottabban beszélhetnek hallgatóik szükségeihez , as

helyett,hogy az olyan prédikálok, kik csupán az elmélettel birnak, nem hatolhatnak be a nehézségekbe, nem arányosíthatják magokat a lelkekbez, s nagyon határozatlan modorban beszélnek." (Feneion, Dialogues sur 1' éloquencc.)