Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-12 / 37. szám

jutalmát vévén szolgálatának, később is követelő lesz, s megszokja könnyű munka után dús jutalmat várni, különösen pedig ha később nem egyházi pályát választ lenézi és csekélyli a lelkipásztori hivatalt, melynek legfőbb részét, a predikálást, őmint igen ifjú is könynyedén és nagy tetszéssel telj esitette. 3. Az innepi követek alkalmat 1.a ns ágotsze reznek a tanítóknak. Ugyanis ők a tanítóknál szállásolnak legalább három nap, sokszor pedig egy hétig. Mig a rektorságok nagy része nem volt állandósítva, ezen alkalmatlanság nem volt oly nagy. De ma már, midőn a bizonyos évszámhoz kötött nőtlen rektorságok mind ritkábbak, s nem sok idő múlva meg fognak szűnni egészen, s a tanítók családos emberek, többnyire csak egy szoba birtokában: nem lehet, hogy a napokig a családos tanítónál szállásoló követ azt ne derangirozza és genirozza. Ez olyan kényszer a tanítókon, mit az egyház tőlök jogosan nem kívánhat, s tőlök oly áldozat, mi ellen felszólalni eddig őket csak a szerénység gátolta. De hogyan akkor, ha mind több több községi iskolák lesznek, s bár a tanitónak a törvény megengedi, hogy a felekezet isteni tiszteleténél szolgálatot tegyen, e terhet egyenesen felmondja? Ugyanez knepi követek felesleges terhet szereznek az egyházaknak. Ellátásukkal a tanitó nem lévén köteles, az egyházak fizetnek evégből bizonyos öszveget a tanitónak, 2 — 4 ftot; s ehez járulván az, hogy a hívek adakozásából begyült tiszteletdíjt többnyire — és sokszor jelentékeny összeggel — kell pótolni az egyház pénztárából: e kiadások három innepen nem épen kevésre mennek. Ez okokból töröljük el az innepi követségeket. Menjünk át a szünidői követségekre. Ezeknek célja: segélyt gyűjteni első rendben az iskola, azután a követ személye számára. Azonban az utóbbi időkben e segély nagyon csekélyre olvadhatott le. S nem is csuda. Ám számláljuk elő a különféle kéregetések nemeit, melyek egy éven át a reform, egyházak kebelében történnek : Első helyre teszem a három innepi követet, kiknek számára ugyanannyiszor feljáratnak a hívek adakozás végett, ha ugyan már egyházi adójokhoz nem lett az egyháznak e kiadása tudva; — ugyan az ő részökre adakozik az egyház pénztára. Ez évenkint 3 szám. Azután jőnek a szünidői követek. Ezek sorát megnyitják az ág. hitv. iskolák követei julius hóban, miután közvizsgáik már jnniusban bevégződnek. Jőnek: a kézsmárki, eperjesi, rozsnyói, losonci, miskolci, szarvasi, soproni, s az egyesült rimaszombati iskolák követei. Azután a sárospataki, debreceni, pápai, kecskeméti és pesti, m. szigeti, s ujabban a zilahi reform, iskolák követei. Ezek leginkább ismét a tanítónál szállásolnak, s vagy a tanítóknak esnek terhökre, vagy az egyház fizet a tanitónak ellátásukért. Évenkint legalább 12 szám. Majd a téli időszakban kéregetésre indulnak a templomot, paplakot és iskolát építő egyházak küldöttei. Ezek, kivált az utóbbi években, jó számmal jelennek meg, s biztonság tekintetéből a lelkész és gondnok szállásadását szeretik igénybe venni. Tegyük évenként 6 számra. Ezekhez járul: kéregetés a reform, segély egyletre, a debreceni főiskola átalakítási tőkéjére, ugyanezen főiskola építési költségeire 10 év alatt, az egyházi épületek tüz elleni biztosi casara s koronként a kebelbeli egyházi és iskolai épületek újítására. S ezek tetőzéséül még a polgári hatóságok részéről intézett házankénti kéregetések égettek számára, évenként több, kevesebb. Tehát az évenkénti kéregetéseket legalább tehetjük :-:8— 30-ra, melyekből a hívekre bizonyosan jut 10—12 ízbeni megkeresés. És uraim! le a kalappal a becsületes református nép előtt, mely mindeddig el nem fáradt s meg nem restült a jótéteményben; s ne csudálkozzunk rajta, hogy az annyi felől igénybe vett forrásból nem csoroghat, de legalább cseppen. Visszatérve már a szünidői követségekre, ezeket is eltörlendőknek mondjuk ki a következő okokból. 1. Mert ez a most gyakorlatba jött tömeges megjelenése a szünidői követeknek elforgácsolja az erőket, s megkedvetleniti az egyházakat, pedig a j ó kedvű adakozót szereti az ur. — A tiszántúli ref. egyhk. 1864 april 88 sz. a. azt végezte, hogy a gyülekezetek nincsenek jogosítva a gyülekezet pénztárából más fele keze tek iskolái számára segélyt adni, hihetően azon helyes okból, mert a reform, követek, talán igen ritka esetet kivéve, nem szokták a más felekezetű gyülekezeteket segély végett meg keresni s nincs meg a kölcsönösség. Azonban ezen végzésnek — talán mert nem közöltetett a testvér evang. superintendentiákkal, s el van temetve a jegyzőkönyvben, —