Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-29 / 35. szám

jainak jogos igényünk van, és a melyekből való támogatás a leginkább üzleti célu magántanintézetekre nézve is kilátásba helyeztetik; S miután mindezek felett még, mind a törvény mind a miniszteri rendeletek megengedik a községnek azt, sőt a miniszteri rendeletek mintegy felhivják és inditják azokat arra, hogy azon segélyt, melyet eddig felekezeti iskolák számára adtak, most már saját tetszésök szerint visszavonhatják, illetőleg vonják vissza, s ezáltal a törvény balmagyarázóinak s túlbuzgó végrehajtóinak mintegy ut és alkalom látszik nyilni arra, hogy iskoláinktól még az alapítványokat, földbirtokokat s átalában a törvényes kötelezettség értékével biró javadalmakat is elvonni megkísértsék vagy épen elvonják ; Minthogy ezek szerint gyermekeinknek saját vallásos meggyőződésünk szerinti nevelése s örök időkre biztosított egyházi és iskolai szabadságunk vagyis szabad vallásgyakorlatunk élvezhetése az emiitett súlyos föltételeke11 kivül még mintegy adó és büntetés alá is vagyon vettetve ; — és Miután mindez oly időben történik, a midőn sem magának a hazának állami függetlensége és autonomiája ami egyik biztositéka lenne a mi egyházi szabadságunk, nak és nyugalmunknak is, sem a törvényesen bevett vallásfelekezeteknek az 1849. XX. t. e.-ben kimondott tökéletes egyenlősége és viszonossága s egyházi, és iskolai szükségeiknek közálladahni költséggeli fedeztetése életbeléptetve és biztosítva egyátalában nincs ; Minthogy végre, olyszerű törvényhozási és kormányzási viszonyok között, a milyenek 1849 óta hazánkban egymást gyorsan felváltva és egymással ellenkezve a közszabadság és nyugalom kisebb-nagyobb romlásával az ujabb időkig feltűntek és elenyésztek, gyermekeink nevelésének ügyét, az esetleg feltűnő s rövidebb vagy hoszszabb ideig fenálló kormány vagy országgyűlési többségrendelkezése alatt nemcsak vallásunk, de az igaz miveltség-, szabadság és a magyar nemzetiség érdekéből sem látjuk aként biztosítva, mint saját autonomiánk védpaizsa alatt eddig láthattuk, láttuk és hiszszük, hogy ezentúl is látni fogjuk : Mindezek alapján ősziutén, határozottan és ünnepélyesen kijelentjük, hogy a sokszor emiitett törvényt s különösen az annak végrehajtása felől intézkedő miniszteri rendeleteket, reánk nézve sérelmeseknek s ami iskoláinknak nemcsak szabadságát, hanem lételét is végpusztulással fenyegetőknek tartjuk és tekintjük. Ami különösen magát a törvényt illeti, noha mi is, mint az alkotmányos rendet tisztelni tudó hon. polgárok, hazánk törvényhozó hatalmának akaratát látjuk kifejezve e törvényben, s épen azért annak tényleg ellene állani legtávolabbról sem akarunk, sőt minden oly pontjáj. örömmel üdvözöljük annak, amely a népnevelés szent ügyét ami egyh. és isk. szabadságunk megsértése nélkül mozdítja elő; s noha továbbá elismerjük azt is, hogy az államnak kétségtelenül vannak jogai és kötelességei a köznevelés és oktatás ügye körül, s lehetnek esetek midőn az állam erélyes föllépése adhat rövid idő alatt üdvös lendületet a népnevelés elhanyagolt ügyének: mindemellett is azonban kénytelenek vagyunk törvényes uton mindent elkövetni a végre, hogy ama törvénynek reánk nézve sérelmes pontjai, anyaszentegyházunk törvényes alakzatban s arra alkalmatos időben kihallgattatása folytán és ismét a haza alkotmányos törvény hozó hatalma által rendes uton és célszerűen módosíttassanak. Óhajtjuk pedig ezt, és alkotmányos uton elérni is akarjuk, nemcsak saját felekezetünk szabadsága és nyugalma, hanem közös hazánk szabadsága, békessége és mivelődése érdekéből is. Meg vagyunk ugyanis győződve a felől, hogy a sokszor emlegetett törvénynek különösen rohamos végrehajtása századokon keresztül kegyelettel ápolt érdekeket fogna nemcsak mi közöttük, hanem másutt is, minden valódi szűkség nélkül megsérteni, és a hazát épen a népnevelés nagy kárára megmérhetetlen következésű zavarokba fogná dönteni ; — nyilván van előttünk továbbá az is, amit több mivelt országok népskolaügyi törvényhozása igazol, hogy t. i. van a népnevelés állam általi felvirágoztatásának oly utja és módja, amely a történeti fejlődést s a felekezeti és másnemű érdekeket nem sérti; a népnevelés ügyét az állam vagy államkormány monopoliumává nem teszi, s az egyén, a család, a szabad szövetkezés s a felekezetek jogait őszintén tisztelvén, s ezáltal üdvös versenyt engedvén és biztosítván a népnevelés mezején, a magasztos célt sokkal biztosabban éri el, mint ami törvényünk. Ami továbbá magokat a miniszteri rendeleteket és ezek folytán a kormányközegek iskoláink ügyeiben való eljárását illeti: ezeket mind autonomiánk, mind az országos törvény szempontjából a legszigorúbb figyelemmel fogjuk kisérni; és őrködni fogunk, hogy már is alapjában megrendített szabadságunk és nyugalmunk a kormány és közegeinek tulhajtásai által folytonos sértegetés és háborgatás alatt ne legyenek, s e célból egyházi és iskolai alsóbb hatóságaink s tisztviseőink számára részletes utasítást adandunk. Minthogy pedig már tényleges példák tűntek fel arra, hogy az u. n. kerületi tanfelügyelők áthágva az államhatalom főfelügyeleti jogának természetes és törvényes jogkörét, egyházi főhatóságaink mellőzésével, egyenesen a gyülekezetekkel s azok lelkészeivel s más isk. elöljáróival tették magokat érülközésbe s azoknak bizonyos teendőket szabtak eleikbe: ennélfogva a vallás-és közoktatásügyi miniszter urat egy kiilön feliratban fel fogjuk kérni, miszerint az alája rendelt kormányközegeket ocl autasitsa, hogy iskoláink ügyeibe intézkedőleg ne avatkozzanak, és ha az egyes gyülekezetektől vagy azok elöljáróitól valamit kívánni akarnak, e végre ne azokhoz, hanem azok törvényes felsőbhségéhez, az egyházkerületi hatósághoz forduljanak. Miclőn mindezeket épen nem örömmel, hanem a legőszintébb honfiúi és vallásos fájdalommal kinyilatkoztatni kénytelenek vagyunk, egyszersmind iunepélyesen