Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

Ez nem megy. Valódi szabadság' és egyházi hierarchia ellentétek; a kettő közt választani kell. Szakítani kell a hierarchiával és világos törvénynyel szentesiteni a szabadságot s ez az, a mit a fentebbi törvényjavaslat czóloz. De épen mert oly világos határozott czólja van, nem kecsegtetjük magunkat azzal, hogy a mai politicai áramlat mellett egy hamar szőnyegre kerüljön, nem rosz akarat, hanem gyöngeség miatt. Mi annyira megszoktuk már törvényhozásunkban a toldó-foldó eljárást, hogy a gyökeres reform még akkor sem tetszik, mikor az alkalmilag tett részenkinti javítások azt már elkerülhetlenné tették. Alkalmasint csekélylik is a dolgot, és nem tartják eszélyesnek fejszót emelni a fára, melyet a benne termő férgek idővel ugy is megőrlik. Hiú bölcseség, mely a kétes jövő fejében a jelent elmulasztja felhasználni. Hogy kormányunk e késedelmezés által csak szaporítja a bonyodalmakat, a helyett hogy azokat megszüntetni törekednék, erre nézve elég lesz a sok közöl egyet felhozni. Midőn egy évvel ezelőtt az izraeliták polgárosítása a nemzetgyűlés egyhangú szavazata által ki lett mondva, a polgári szabadság minden igaz barátja fájdalommal vegyes örömmel vette a szép tényt: örvendett, hogy a nemzetgyűlés az örök igazság követelte határozatnak egyhangú szavazata által diszt és móltóságot kölcsönzött, fájlalta ellenben, hogy akkor, midőn a múltnak hibáját helyre ütötték, nem siettek egyszersmind elejét venni a jövendőben felmerülhető bajoknak az által, hogy kimondván az általános vallásszabadság elvét, megállapították volna, hogy senki vallásos meggyőződéséért polgári jogaiban ne zavartassék. Ha akkor ezt teszik, okvetlen arról is gondoskodni fogtak volna, hogy jövendőben keletkező secták irányáben milyen eljárást kelljen a polgári hatóságoknak követni. A törvényhozásnak erről gondoskodni annál inkább mellőzhetlen kötelessége, miután tény, hogy a mi európai államainkban, ha még oly szabadelvűek is, a különböző egyházak és az állam közt számos oly érintkezések léteznek, melyeket szabályozni a törvényhozás elutasithatlan teendője. Mindenki tudja hogy az európai államjogban az egy ház véd jog ós a főfelügyeleti jog még mindig szerepelnek; minélfogva magától értetik hogy, midőn valamely secta magát mint vallástársulat constituálni akarja, az államnak kötelessége a társulat alapszabályait bekivánni; nem azért, hogy annak határozmányaiba beleszóljon, hanem hogy tudomása legyen arról, hogy mi alapon alakult vallástársulattá, s tudjon ehezképest intézkedni azon kérdésekben, melyekben az ily vallástársulat az állammal érintkezik. Törvényhozásunk ezt nem tette és mi többen voltunk, kik akkor mindjárt az izraeliták emancipatióját, mint félrendszabályt nem helyeseltük, előre látván a bonyodalmakat, melyek ama fólrendszabályból szemben a kor elutasithatlan követelményeivel okvetlen felmerülendnek. Az eset hamarább beállott, mint vártuk volna. Egy nazarénus lelkiismerete elleninek tartotta gyermekeit keresztelés végett a paphoz vinni ós az anyakönyvbe beíratni, folyamodott tehát ez ügyben a kormányhoz. A kormányközegnek, ha tiszta tudata van alkotmányos jogköréről, azt kellett volna polgártásunknak válaszolni: én tisztelem önnek vallásos meggyőződését, s eszembe sem jut önnek lelkiismereti szabadságát korlátolni akarni, de nekem nazarénus vallási társulatról hivatalos tudomásom nincsen; a törvény bevett vallásokról szól, s ezek közt én nazarénus vallást nem látok, nekem tehát mint alkotmányos kormányközegnek nincs jogom önt azért mert nazarénus a törvény szabta kötelezettségek alól fölmenteni. S mit tett a mi kormányunk? Meghagyja Pest városának, hogy a nezarénusok számára anyakönyvet nyisson és felmenti a nazarenust az országosan fennálló szabályzat alól. A kormány ez intézkedése kétségkívül a vallásszabadság órtelmóbe]i történt, Ámde azt kérdem: honnan vette a kormány törvényhozói felhatalmazását, hogy oly ügyben mert intézkedni, mely mint a polgárok statisticai nyilvántartása, a jövő törvényhozásnak egyik legfontosabb teendőjét képezendi? Tény továbbá az, hogy törvényhozásunk eddigelé csak névszeriut megjelölt bevett vallásokat ismert el jogosultakul; mi hatalmazta fel tehát a kormányt arra, hogy a bevett vallások számát önkényileg egygyel szaporítsa? Ha kormányunk ma a szabadság érdekében hág túl a törvényszabta korláton, holnap annak elnyomására teheti ugyanazt!