Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

Ellenben ha kormányunk nem szabadelvüsködik, hanem a törvény korlátai közt maradva, függőben hagyja akérdést, a rövidlátók tán lármát csapnak, a kormányt meglehet obscurantismussal vádolják; de az ügy egy hatalmas lépéssel elébbvitetik, mert az az eset uj kónyszeritő momentummá válik arra nézve, hogy a vallási szabadsági törvényt mielőbb megalkossák. De mert a kormány nem ugy cselekedett, azért nem hisszük mi, hogy az általános vallásszabadsági törvény közel időben szőnyegre kerüljön. Ballagi Mór. BELFÖLD. Papválasz a laicushoz. Azon szegény halász érzetéhez hasonló kedélyhangulattal olvasám e lap 28. számában Sarkadi Imre ur „Viszonzás" cimü közleményét, ki naphosszant hasztalan lesi kivetett horgának pedzőjét — s midőn már-már reményvesztetten lemond minden sikerről, elvégre még is csak pedz!... vagyis — a mennyiben Péter halászatát célom földi pályámon követni, — az ö mesterségéhez illő hasonlattal kell hogy éljek ezúttal is!! Hány szegény lelkészen teljesedik e közinondat: „Szólj igazat betörik a fejed" s ismét hány követi a sz. könyv eme tanácsát: „Ne légy felettébb igaz" s a laicus ur e liivatolt közmondás — mai napig alkalmazható érvét akarván éreztetni velem, tanácsol mintegy az utóbbinak követésére, — de szabad legyen viszonyítani jelen helyzetemet azon prédikátoréhoz, — ki alkalmas és alkalmatlan időben szive teljéből hirdetvén az igét —- személyválogatás nélkül hangoztatja szószékéből az evangyélmi igazságokat, s a sok lágymeleg érzelmit szunnyadók között találkozik egy, — kit szivén talál az ige, s kijőve, fennhangon kárhoztatja ama szegény és alázatos papot, ki merész volt őt a nép fülehállatára kiprédikálni, — s higyje meg laicus ur, mi papok sokkal inkább örülünk ez egy zugolódónak, mint ama több száz szunynyadónak!! Ugy hiszem, nem kárhoztathat senki, ha én is elárulom a reményét vesztett halászszal, s a szent ige hirdetéseért megtámadott lelkészszel — a keblemből önkénytelen is kisugárzó benső örömömet a felett, hogy kivetett horgom pedz, — s prédikálásomat megtámadás követi; — s örömem kétszerezett annyival is inkább, mivel a viszonzás laicustól származik, a mennyiben megvallom kétségeskedtem, hogy ez alkotmányos korszakban az országos gond miatt kiterjedhet-e laicusaink nagybecsű figyelme az egyházi és vallásos életre, vagyis inkább a Prot. lap pártolására, s annak még átolvasására nem csak: hanem éppen a papok figyelmébe való ajánlásra!! t(s elismerem ez utolsó passus találó is). E minden boldogságot élvezhető korban tehát akad polgári férfiú, ki a lelkiekben is a haladás zászlóját kívánja lobogtatni, de ha szemlencsém nem csal: az nem Krisztus zászlója!? .. . Kettős kötelességem a távolból is nagyra becsült ismeretlen S. F. urnák válaszolni. 1-ör mivel az általa hivatolt 21 sz. a. cikkemben ígéretet tettem, hogy „ha netalán rövid nyilatkozatom nem a szerint értelmeztetnék mint én azt érzem, az érdekeltek kívánatára kész leendek annak hasznos vagy káros volta felől tapasztalatom után nézeteimet kimerítőbben is tárgyalni" 2-or mivel nagyrabecsült cikkében „méltatlan s ildomtalan kifakad ásókkal" vádol. Az 1-ső pontra vonatkozólag bátor vagyok kérdésbe tenni, — méltóttatott-e — ugy hiszem ildomteljes felszólításomat olvasni, melyben a központi bizottmányt — mint egyik tagja —egész alázattal voltam bátor figyelmeztetni a penitentiális hétre kitűzött időre, kérvén, hogy a bekövetkező izgalmas választást szántszándékkal ne tegyék e napra, a midőn óva intjük népeinket az urvacsorai ünnepélyes alkalomhoz leendő készületre, — nem akarván bőven fejtegetni az ezeu választással járni szokott —- nemzetünk gyalázatára váló ünnepélytelenségeket, — Ugy hiszem: a belsőkrei keveset ügyeléssel egyátalában nem vádoltathatom, mennyiben itt e külsőségeknél is a benső lényeget iparkodtam óvni.— Ugy hiszem: S. ur most sem óhajtja, hogy leleplezzem mindazon benső bűnbánattal össze nem egyeztethető cselekvényeket, melyek mint tudjuk országszerte, ugy szegény Beregmegyénkben is elkövettettek. Ugy hiszem, még laicusi szemüvegén tekintve sem „helyes és menthető" azon „legfölebb" vallásos „közönyösségből történhetett határnap-választás", a mely által ezerek benső vallásos élete mételyt kap! !.. S igazsága van viszonzó urnák a szegény pap, káplán, tanitó, mindannyian lelki izgalomban lehetnek az ily kötelesség összeütközésénél: ha váljon a 3 évben egyszer gyakorolható polgári jogaik magasztos élvezetében részesüljenek-e? (Mikor 3 szavazat nem csak: de az egész választókerület több beihivatalnokainak szavazata által — az elvtárs sokszor sikeres eredményhez juttathatnék) vagy bukása folytán 3 éven át sz. zsolozsmák között vezekeljenek — lelkiismeretük el nem altatható vádja miatt! Azon baljóslata S. urnák igen megközelítő s azt a kétes jövőtől, mint látszik, várhatjuk is, hogy a vallásos érdekekbe ütközéssel lehet „dacból" sem gondolnak, kivált ha előre kiszámítható leentl, — hogy a vallásos érdek miatt sok belhivatalnok visszatartatkatik a szavazástól. — s igy kijelöltjük tervszerinti többségre juthat!! Én ildomtalannak keresztelt felszólamlásomban kimondtam : „Ha van törvény? Ha van vallás? legyen az szent! legyen az sérthetetlen!" Már pedig vallásunk bevett szokása szerint a bűnbánati hétre kiválóbb figyelem fordíttatott századokon át mindez ideig!!.. Ezentúl ha laicusaink odahatni törek-