Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

tató) számos levelet küldött azóta a Prot. laphoz, mely eredeti kéziratában nálam látható. Izgatott-e a zavar előtt is? Nem tudom, de hogy a zavargóknak később élére állott, ügyöket magáévá tette, azt saját leveleiből bebizonyítottam. Már többször idézett levelében, melynek cime: „Yálasz a magy. prot. egyli.hoz a bukuresti egyház s az erdélyi küldöttek eljárásáról," — irja: „Koóst. ... a bukuresti egyház a papi hivatal vitelétől feltiltotta. Jan. 12-én az erdélyi egyházfőtanács és püspöktőli függetlenségét — mely prot. értelemben teljesen jogos — kimondván." *)... Ha nincs adatom Bukurestre nézve, annál erősebbel rendelkezem Ploestre nézve ! Ez Celdernek egy levele, melyet Koós kiűzetése után pár héttel irt Kun Sámuel ploesti gondnoknak, ki azt a Prot. laphoz beküldötte. Ebben felhívja a ploestieket, liogy ugyanazt tegyék Vincével, amit a bukurestiek tettek Koóssal. A levelet alább egész terjedelmében közlöm. **) Koós ellen a legborzasztóbb vádak kitalálásában Celder valódi mesternek mutatta magát. En ezeket sem megcáfolni, setíl bebizonyitni nem tudom; de nem is akarok azok hibájába esni, kik száz mértföldnyi távolságból, az egyik peres fél előadása után, törvényes vizsgálat nélkül hoznak pompás ítéleteket. A Prot. 1. 1866. év. 59. lapján dr. Borosnyai bukti*) Ezután „magát és ügyét a magyar honi főt. superintendentiák főfelügyelete alá helyezni elhatározta." S természetesen, mikor tetszik, a függést ezeknek is felmondja, mert az „prot. értelemben teljesen jogos". Hiszem, hogy egyik magyar superintendentia sem nagyon vágyik ilyen hatáskörre ! K. A. **) Kelt Buku restben. Jun. 26. 1869. 2399. szám alatt. Kun Sámuel urnák. Kedves atyámfia! Értésemre j utott, hogy a ploesti egyház, melyet ön jól tudja, mily törvénytelen, gonosz uton foglaltak és raboltak el, még most is azon átkos (t. i. Vince) ifjú örült szeszélye alatt van, ki magát erővel papul akarta az önök nyakára kötni, ki legközelebb is egy hónapig korhelykedett itt Koóssal minden cél nélkül, s ki máshol nem találván helyet, mint a becsületes polgári társadalomból kizárt gonosztévő: közöttetek van az egyház vallási és nemzeti érdekének gyalázatára. Varga ur lemondásával Kun ur vette át az egyház-ügy vitelét. Figyelmeztetem tehát ezekre : a váltókat ujitassa meg, de a pénzt, ha adnak se vegye fel, nehogy azt kezéből utravalóul Vince kisírja. Vincét a tiszántúli superintendentia onnét elrendelte. A ploesti egyháznak össze kell forrni mint volt, s szabadon választani lelkészt, én, mind hogy legyen kikből választani, mind hogy a missióra befolyó pénzből ha kell segítsem: gondoskodni fogok. Jó lenne azért, ha a rendes törvényes elöljárósággal egyetértve, Vince kizártával, gyűlést tartanának, e gyűlésben testvérileg megbékélnének először is, és kimondanák közakarattal, hogy miután Vincével, ki nem hogy felszentelve volna, de még a papi censurát sem tette le, megelégedve nincsenek, — őt elküldik, és helyette mást, — ki, Kun ur tudja mennyi fáradsággal alapíttatott meg azon egyház — az egyház és iskola ügyét lelkes buzgalommal vezérli. Ha önök resti főgondnok irja: „Miért tud a bukuresti magyar ref. egyház érdemes lelkésze, t. Koós ur, minden évben a bevétel és kiadásról részletesen egy páráról, nyomtatott számadást adni, melyet hivei között minden évben kioszt és a méltsgos erdélyi püspök urnák is minden évben fel küld." Tehát 1865 végéig igy számolt Koós. Erre Celder egy kiadatlan maradt levelében (kelt Ploesten 1866. jan. 22. 1.) irja: „Hogy a bukuresti egyházról minden évben számoltak, nagyon szép. Kellett, mert kellett, hogy sokra ne gyűljön az elmarasztalt! Nekünk nem volt szükségünk rá! Most egyszerre számolunk". — Vájjon mit gondol a szives olvasó, hogy lehet könnyebben megkárositni egy pénztárt, — ha kezelője minden évben nyomtatott számadást készit, s megvizsgáltatja a helyszínén azokkal, kik legjobban tudhatják tételeit; vagy ha a számadást öt-hat évig elhalasztja, s akkor is vonakodik a helyszínén számolni? A számadás megvizsgálása és berekesztése után is maradnak benne néha hibák, melyek felfedeztetvén, kártérítés követelhető mindkét részről; de az ilyet nem szokták többé sikkasztásnak nevezni, hanem számitásbeli tévesztésnek, mert a számadást-kérő is átvizsgálta, s ő is tévedett a számok összeadásában vagy kivonásában. — Celder egy helyen azzal vádolja Koóst, hogy a bukuresti templomra gyűlt adományokat megtizedelte; majd ismét, el nem küldik, majd elküldjük mi, csak ha kerülhetjük, egy megfeledkezett könnyelmű tévelygőért, kit én csak sajnálni tudok, kerüljük az utolsó eszközt, melyet ha kell, minden percben igénybe vehetünk a nélkül, hogy ablakon ugorhatnék ki. Es mivel ez igy van, régebbi érzelmeire kérem Kun urat, hogy minden a papi lakban lévő, s engemet illető vagyont, könyveket, irományokat, vegyen Vincétől számon. Tóth János atyánkfiánál van a lajstrom. A szerint mindeneket számba vévén, az oldalszobába be kell záratni és hivatalosan lepecsételtetni, mert Vince bizonyos elmente s Varga leköszönésével, Kun ur fog törvényesen felelni mindenekről, azért ajánlom, hogy nem indulat, hanem józan meggondolás által vezéreltessék. Koós, ki legközelebb egy rövid nyomtatványban terjeszti a dunamelléki superintendentia liatárzatát mely valótlannál valótlanabb: elvesztette az egyházzal szemben perét a semmisítő törvényszéknél. Keményei tehát, melyek bűnben fogadtattak: egészen elestek. Isten igazságos, a bűn nem marad büntetetlen, a mint a mindennapi élet példái igazolják ! Kérem Kun urat, tudositson pár sorral, a levelet nagyobb biztonság okáért recepisso mellett címem alatt a parochiára küldvén Bnkurestbe. Mindnyájukra isten áldását kívánva, atyafiságos idvezlettel vagyok Bukurest, jun. 26. 1869. Celder Márton, missionárius" E levél eredetije, megpecsételve a missio pecsétnyom ójával, nálam van. Néhány kiválóbb helyét magam szedettem ritkított betűvel. Koós pere elvesztése ugy tüntettetik fel, mintha minden ellene emelt vád igaznak ítéltetett volna, holott pere máig sem járt le,. K. A.