Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-08-15 / 33. szám
hogy 30%-jót levonta fáradsága fejében. A Prot. 1. 1866. év 354. lapján pedig- azt látom, hogy az elöljáróság közli Koós számadását, mely szerint gyűjtött 2018 frt 31 krt, 15 aranyat ós l /2 napoleon-aranyat; átadott az egyháznak 1714 frt és 12 aranyat, „s igy az útiköltségre csak felét költötte el azon összegnek, melyre az egyház által fel volt hatalmazva" — irják az elöljárók. Azaz, elköltött 304 frt 31 krt, 3 aranyat ós 1 /2 franczia aranyat; mi az egész összegnek körül-belől 15%-ja. De ezt utazására költötte ; a vád szerint pedig az útiköltségen kivül vonta volna le még a 10 vagy egy másik versio szerint a 30%-ot. Hogy pedig mennyit gyűjtött, azt ugyanazon évi Prot. 1. 6-ik és 8-ik számaiban kimutatta, közölvén minden egyes adakozó nevét. Ez nem akar minden pénzkezelési vád. alól való felmentés lenni; hanem a megpercentezós-féle vádat talán mégis eloszlathatja. Ezenkívül még fennmaradhat azon kérdés: vájjon nem költött igen sokat útjára ; vájjon nem vette igen drágán az ópitési anyagokat, stb. ? De mindezeket esak a helyszínén Ítélhetnék meg pártatlan szakértők, — én abba nem elegyedem. Ezelőtt néhány héttel a magyar országgyűlésen interpellálták a miniszterelnököt az oláhországi, s illetőleg a bukuresti események iránt. Ugyanez történt a magyar delegatióban, a külügyminiszterhez intézve. De ezek ismeretes dolgok. Ezzel a kezdetben egyházfegyelmi ügy, nemzetközi kérdéssé vált; a mi református egyházunk talán nem fog hozzá szavazatot adni. Eddig a törénet. Celder saját nyilatkozatai alapján bizonyos, hogy 1. magyar alattvalókat esketett össze a consulatus házassági engedélye nélkül, s az engedélykérést a maga zsinatján jövőre forma szerint megtagadta. 2. Oly nőt esketett össze ki előbbi férjétől el nem volt válva, s igy tudva poligamia létrejövését eszközölte. 3. A pitesti papi fizetést sokkal többre tette a pályázathirdetósben, mint volt valósággal, s igy a vállalkozót félrevezette. 4. A bukuresti jegyzőkönyvben hamis adatokat közölt, s Nagy J. neve alatt adta ki, holott maga irta, mely tényt maga is „elítélőnek" nevez. 5. A bukuresti zsinatra a pitesti egyház nevében levelet irt, melyben püspökké választatását kérte, s azon vád ellen sem igazolta magát, hogy a galaci ós ploesti egyházak nevében irt hasonló tartalmú leveleket is ő irta, aláírván, mint a pitestinek, az elöljáróság nevét. 6. Társait, mint a magyar propaganda fejeit, osztrák kémeket, árulókat, bujtogatókat, lázitókat adta fel az oláh kormánynak, s kiutasításukat kérte. 7. Bukurestben két évig járt át a rendes lelkész tudta és beleegyezése nélkül egyházi functiókat végezni, s midőn a zavar kitört, azonnal a lázongók élére állott, pártütésüket jogosnak nevezte. 8. Mindenkit, ki vele nincs egy véleményben, becsületében támad meg, anélkül, hogy adatokkal igazolná. 9. Dr. Borosnyai temetésén felvette a temetési dijt, de nem harangoztatott, s az idegennek kellett közbelépni, hogy a botrányt kisebbítse. 10. A ploestieket papjuk elűzésére lázította. — Azt nem említem, hogy az egyházakat az erdélyi felügyelet alól kivonni s az oláh kormány alá adni törekedett, mert ezt nálunk elvkérdéssé tették, melyet két oldalról lehet vitatni. De hiszem, hogy ezen tiz tény egyike is elég volna arra, hogy egyházi mint polgári törvények szerint hitvány bűnösnek tartsuk azt, ki elkövette; annyival inkább elég a tiz együtt. — Tessék pártolni a nagy férfiút, tessék elismerő nyilatkozatokkal halmozni! Midőn e legutóbbi zavarok folytak, Magyar-és Oláhország közt egy régi határvillongás ujult fel; s midőn Koós, az erdélyi zsinat által a vád alól felmentve elhagyta azon egyházat, melynek temp lomára több mint ezer aranyat eollectált: azon hirt hozták a lapok, hogy néhány század oláh katona és néhány üteg ágyú vonult a magyar határszól közelébe. Épen ugy mint a porosz háború alkalmával, épen azon jelenségek észlelhetők most is a missióban. Celder egy tekintetben beváltotta szavát, — híres ember lett Kovács Albert, Az úr vacsora-kiosztása Skóciában, melléktekintettel a templomokra és tornyokra. A skótnak — mint tudjuk — csak egy ünnepe van, a vasárnap. Hanem ez azután valódi ünnep. Ünnep a szívben, ünnep kivül az életben; egyszerű, magasztos, felemelő. Egyesítése a pihenésnek, s az önmagába való mélyedésnek, az istenneli társalgásnak. A munkás nép számára mintegy külön nap, a mikor kiválólag a lélek foglalkozik, hogy az élet bajai, gondjai közt elhanyagolva, míveletlenül, parlagon ne maradjon. Mintegy megújhodás, megfrissülés az örök élet forrás-vizeinél. S a mi ezen ünnepnapoknak még nagyobb ünnepélyességet ád : az úrvacsora kiszolgáltatása évenkint rendesen négyszer, némely gyülekezeteknél többször is. A lelkész előtte két vagy három héttel kijelenti a templomban az úrvacsora-osztás napját; felhívja gyüle-
