Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

seggel teljesítette. Ezzel csak segítettek abban, hogy egy egyszerű egyházfegyelmi kérdés, melyet az oláh kormány minden kedvező alkalommal nemzetközi kérdéssé akart emelni, végre valóban azzá váljék. Másfelől azt is mondá, hogy a szenvedélyek igen magasra voltak fokozva a küldöttek és Koós ellen. Celdernek már idézett leveléből látom, hogy a küldötteket a legpiszkosabb vádakkal illeti. Nincs szerencsém Zoltáni E. urat ismerni; de azt tudom, hogy Székely Jánost, mint igen jeles egyént tisztelik Erdélyben, s épen nem áll róla, mit C. ir, hogy hallgatói „annyira szeretik, hogy midőn látja a nép, hogy ő akar prédikálni, csúfos szavakkal hagyja el a templomot." Én tisztán tudom, hogy ennek épen az ellenkezője igaz. Még 1862-ben a Prot. 1. 61-ik lapján C. is „kedves hivataltestvérének" nevezi Székelyt, ki részére adományokat gyűjtött hallgatói közt. Fel lehet tenni az erdélyi consistoriumról, hogy, hacsak egy is igaz lett volna azon vádak közül, melyekkel C. a két küldöttet oly bőven illeti, nem küldte volna őket. De C.nek ilyen szavajárásai vannak: „Koós stb. a consulátus s erdélyi püspök és consistorium nevében, tekintélye alatt, boszu s rablási vágyból, a végrehajtottak s végrehajtani engedők letörölhetlen gyalázatára* foglalták le némely portékáit. *) Az erdélyi küldöttek semmit nem végezhettek, hanem alig távoztak Bukurestből, május 17-én a nép megrohanta Koóst a papi lakon, mely tényt C. következőleg adja elő idézett levelében : A nép meghallván, hogy Koós költözködik „s az egyház ládáját el akarj a rabolni," sietett a helyszinére. „Nem történt a házban egy szeg rombolás is az ajtó egy táblája benyomásán kivül, mely a Koóssali dulakodás közben történt, mint hiteles szemtanuk beszélik." „Koós nejével az ablakon kiugrott." Mindenesetre csekélységnek vagy épen semminek tetszhetik 0. előtt oly dulakodás egy lelkész ellen, mely közben az ajtó egy táblája betörik, s az ostromlott lelkész az ablakon kénytelen kiugrani, melyből egy alább közlendő levelében 0. gúnyt űzött. Koós ezután egy magánháznál vonta meg magát, 0. pedig beköltözött a papi lakba. Hogy mi történt egy hóval később, arról felvilágosítást adhat a következő levél: „Nt. szerkesztő ur! Hogy mily kebellázitó ököljog uralg Celder Márton szabados főnök vezetése alatt a *) L. „Miliői lapok" f. évi 8. 9. szám 129. 1. K. A. bukuresti ref. egyházban, ez ujabb adatból is megítélhetni. E folyó év jun. 11-én elhalálozván dr. Borosnyai Lukács János, aki 12 évig volt ezen egyháznak főgondnoka, a keservesek azonnal lefizették a sírhelyért 9 aranyat, a temetésért két aranyat, és tudatták a néhainak azon végakaratát, hogy t. Koós ur mondjon gyászbeszédet a templomban felette. Azonban Celder Márton és libertinusai nemhogy ezt megengedték volna, de a 11 aranyat zsebre rakván, még csak nem is harangoztattak— Ennél is mélyebbre sülyedtek. A szabados főnök e hó 13-án délután 4 órakor betilt cinkosaival az iskolába azon elhatározással, hogy ha a gyászkiséret a templom udvarára bemenne, azt onnan erőszakkal kiverje Ilyen vad szivtelenséget még nem látott soha a mívelt világ!! Azonban a szomszéd evangélikusok ezt hallván, azonnal meghúzatván harangjaikat és megnyittatván templomukat, a gyászkiséret előtt és t. Koós Ferenc urnák alkalmat nyújtottak a boldogultnak végakaratát a szószékből zsúfolt templomban tejesithetni. Midőn az evangélikus testvérek ezen nemes tettéért nyilvánosan forró köszönetet mondunk, egyúttal Celder és társai e szívtelen tettének megítélését a mívelt közönség ítélő széke elébe bocsátjuk. „Bukurest, 1869. jun. 15. Szőllősi József főgondnok. Ökrös József. Nagy József. A fenirtak valóban igy történvén, fájó szívvel igazolom Koós Ferenc ref. lelkész. 1869. jun. 15. Julius 3-án rendeletet kapott Koós a prefecturától, mely aCelderíánok panasza folytán meghagyja, hogy az anyakönyvet ós pecsétet adja át, „miután más lelkész által lévén helyettesítve, az epitropok dolgaiba többé semmi elegyedése nem lehet."*) A bukuresti egyház 66 tagjának aláírásával egy nyilatkozat van nálam, melyet az illetők az erdélyi contistoriumhoz küldtek. Ebben Celdert vádolják a leirt zavarokért, tiltakoznak azou nézet ellen, hogy bármely gyülekezet önhatalmilag leteheti papját. Ha Koós vádoltatik, ítéljen fölötte törvényes hatósága, nem pedig azok, kik vádlók, tanuk és bírák egy személyben. Én nem tudom mennyiben okozható Celder a Bukurestben történtek miatt. Nem vádolom izgatással, mert nincsenek kezeim közt önvallomásán alapuló adatok; hanem annyit látok, hogy midőn a Koós ellen való kérvényezés kezdődött, C. Bukurestben volt, később Koós helyét elfoglalta a parochián, a lázongók által választott elöljáróságot feleskette, a Koós híveit még a halálban is üldözte, s a bukarestiek eljárását, szabad-egyházaskodó törekvéseit mindenben helyeslő (vagy legalább semmiben nem hibáz*) A prefect rendelete nálam látható. K. A.