Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-08-15 / 33. szám

uj miniszter Sztráti megengedte a missió bizottságnak működése folytatását, elismerte, hogy „a raoldvaoláhországi egyházaknak az erdélyi ft. püspök felügyelete alá kell tartozniok," *) a Rozetti által Celder érdekében végrehajtatott ploesti pap választást megsemmisitette; **) Celdernek Ploesten a policián reversalist kellett adni magáról, hogy a várost tüstént elhagyja s oda többé vissza nem lépend. ***) Azon napokban jelent meg a Prot. lapban a Horzsához irt levél is. Rozetti ur tárcája elvesztése után is folytatta dako-roman törekvéseit. Azután még jobban megtudhattuk ki ő és mit akar. Én teljesen megvagyok győződve, hogy a szerencsétlen Celder a Rozetti hálójában akadt meg. Azt nem állitom, hogy tudta mit cselekszik. Erre neki nem volt elég esze, a miniszter pedig nem tartotta elég gonosznak az Öntudatos árulásra. De amit egyenes uton nem hitt elérhetőnek, kerülő uton hozzájutott. Felismerte benne a nyavalyás nagyravágyást, táplálta Horzsa és más emberei által, s ha egyszer életet nyert az ördög, a többi önként jött. Celder nem tudta tisztán mit cselekszik; de ugylátszik lelkiismeretével mégis volt némi küzdelme. A Horzsához irt levélben már erőt vett rajta a gonosz, társait mint a magyar propaganda fejeit, lázitókat és osztrák kémeket adja fel az oláh kormánynak, s még mesterségesen is ingerli ellenök, felemiitvén, hogy némelyike a román kormány kenyerét eszi. Ekkor az elnyomott lelkiismeret felriad benne, s ö e rövid levélben két helyen altatgatja azzal, hogy „semmi politikai befolyás nem vádolhatja, az ő eljárása nem politikai, hanem egyházi, s ő csak azon politikát követi, hogy az általa alapitott egyházak önállók s az ottani kormány pártfogása alatt állnak." Már e mentegetődzés a lélekismerő előtt sejteni engedi, hogy azt a lélekben az önvád előzte meg; de a szenvedély egy óvtalan pillanatában a kéz is papírra irta, hogy az illető ismerte a dolognak politikai jelentőségét is. „Nem akarom, hogy ezen kormányon egy más, ellenséges, az én általam szervezett egyházak folytán is pressiót gyakorolhasson," — mondja ugyanazon levelében. Ezen adatokat Celder pártfogói 1866 óta ismerhetik ; de nem láttam, hogy valaki közülök megcáfolta volna! •) L. Prot. 1. 1867. év. 252. 1. K. A. **) L. a fennebb idézett oláh lapból tett közleményt. K. A. ***) L. Prot. 1. 1866. év. 1145. 1. K. A. A tiszáninneni e.kerület 1867. juliusi közgyűlése jegyzőkönyve 105-ik pontjában „egy a négy e.kerület által közmegegyezéssel választandó bizalmi férfiú" kiküldését indítványozza, ki a missio zavart ügyéről a helyszínén biztos tudomást szerezvén, az e.kerületeket hiteles adatok nyomán értesítse. Ugyanazon évi septemberi közgyűlése j.k. 193-ik pontjában ismét említés tétetik „a négy testvéregyházkerülettel egyetértőleg választandó bizalmi férfiúnak kiküldéséről." Miután a „négy" testvéregyházker. kifejezés alatt mindig a királyhágóninnenieket szoktuk érteni: ugylátszik a tiszáninneni „testvér" egyh.-k. az erdélyi „testvért" még a többivel közös befolyásból is kifeledte! Az 1868 ban május 5 — 8. napjain tartott közgyűlés a vizsgálat eszközlésére kinevezte dr. Ferency József urat, s említést tesz arról is, hogy a többi e.kerületek e tárgyban nem nyilatkoztak. *) Ugyanazon évi juliusi közgyűlésen dr. Ferency helyébe, ki gyengélkedő egészsége miatt a küldetést el nem vállalhatá, Szathmáry Király György és Prágay Lajos urak neveztettek ki. A nevezett küldöttek mult évi augustus hóban meglátogatták az oláhországi gyülekezeteket, s eljárásokról a septemberi közgyűlésre terjedelmes jelentést nyújtottak be, mely kőnyomatban a dunamelléki e.kerületnek is megküldetett a folyó évi junius 27-én. E mellett a küldöttek azon véleményt fejezték ki a közgyűlésen, **) hogy mivel a béke helyreállítására vonatkozó segédeszközöket még nem mutatták ki, neveztetnék ki egy küldöttség, mely az eljáró bizottságot élő szóval is kihallgatván, addig is, mig a convent vagy zsinat véglegesen intézkednék, készítsen ideiglenes egyházkormányzati formát s missioi ügykezelési rendszert, mely a többi kerület és az erdélyi főconsistorium helybenhagyásával is találkozván, kö*) Meg kell itt emiitnem, hogy a dunamelléki egyházkerület 186S. juniusi közgy. j.k. 34. pontja szerint főt. Kun Bertalan püspök ur csak május 26-án tudósította az illető kerületet a tiszáninneni ker. 1867. juliusi határozatáról; tehát az május 5—8 előtt, midőn a tiszáninneni kerület gyűlésén felemlittetik, hogy még nem nyilatkozott természetesen nem is nyilatkozhatott. De ekkor dr. Ferency ur mellé a maga részéről kinevezte dr. Ballagi Mórt, kit azonban a tiszáninneni küldöttség, midőn a mult év augustus 17-én Pestről Oláhországba elindult, csatlakozás végett fel sem szólított. Igaz, hogy a dunamelléki kerület csak azon esetben kivánt a küldöttséghez csatlakozni, ha az erdélyi kerület annak kiküldését szükségesnek tartja; de az erdélyi kerület a tiszáninneni határozatokból ítélve, fel sem szólittatott. Főt. Balogh Péter püspök ur kijelentette, hogy a tiszántúli kerület az oláhországi egyházak ügyeibe nem avatkozik, mert azok az erdélyi consistorium alá tartoznak (1. tiszáninneni közgy. 1868. juliusi j.k. 20. pontját.). K. A. **) L. tiszáninn. 1868, sept. közgy. j.k. 48. pontját. K. A.