Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-24 / 4. szám

tehát a papság uralkodásra van hivatva a fejedelmen. Saját szavaival élve: „Az atya kapocs a család és állam közt; a fejedelem kötelék az állam és az egyház közt, közben járó a clerus és a nép között, mint a liturgia mondja. Krisztus láncszem isten és az egyház közt." E szerint a hatalom fokozatán legalól áll a családfő, azután jő a fejedelem, kinek feladata közben járni az alatta álló nép és a fölötte álló clerus közt, midőn ezen nagy hatalmú, magas uraságok és a nép közt differentiák támadnának; azután következik a Krisztus és végül az isten. A papság már nemcsak pusztán emberi hatalommal bir, hanem isten is megosztotta vele hatalmát, annyira, hogy a fokozatos láncolat megszakad a pap és ember közt, de nem a pap és isten közt, épen mint az előttünk ismeretes természetben megszakad az ember és a legtökéletesebb oktalan állat a majom közt, de azon alól nincs ugrás. A saját szavak szerint: ,,a nő test a férfi testéből; az egyház pedig teste a Krisztusnak ; Krisztus pedig mintegy teste istennek .... az egyház (értsd : clerus) a Krisztus szellemi lényegéből való, Krisztus pedig isten örök lényegéből." — A férfi és egyház közt tehát nincs azon összeköttetés, mint a férfi és nő, vagy felfelé az egyház, Krisztus és isten közt. — A fennebbi idézet után közvetlenül irja, hogy „Isten teremtette az embert, de a hierarchia az újjáteremtő princípiuma az egyénnek és a társadalomnak." *) „Az isten által alapitott rendben a természet nem tudván magát föntartani, még kevésbé képes elvesztett épségét vissza szerezni a kegyelem segitsége nélkül." (R. 24. sz.) „A teremtés egyszerű rajzvázlata az itteni tervnek. A tökéletes ember a keresztény; a tökéletes, befejezett emberiség az egyház" (R. II. 36. sz.). E szavakban a papnak tulajdonitott nagy hatalom még inkább kitűnik, ha megtekintjük, hogy lehozásainak alapja az Ádám esete. Ha Ádám nem vétkezik, az ember magától is üdvözülhet, de Ádám bukásának helyrehozására szükség volt, hogy az Ige testté legyen; Krisztus pedig ezen előnyét az egyházra ruházta. A hatalom ezen fokozatát isten állapította meg, és az embernek azt nem szabad megtörni. *) Lásd mindezen idézeteket a Rel. ,,Korszerű eszmék" cim alatt. 1868. II. 43. szj Mindezeket egy csoportba össze állítva, önkéntelenül eszembe jut a jó „Tallérossy Zebu-Ionnak" e

gy elmés tréfája. — Ugyanis, midőn a szentszékek tárgyában hozta az országgyűlés ismeretes határozatát, azon kérdést teszi fel magának, miért maradt a házassági bíráskodás a clerus kezében? Azért — ugy mond — mert a pap nem is férfi, nem is asszony, tehát sem a nő sem a férfi iránt nem érezhet különösebb sympathiát. Nagy kár, hogy azon becsületes kálvinista ember nem olvassa a Religiót, mert bizonyosan — tőlünk példát véve — nagyobb tisztelettel szólana ezen neutrius generisekről, kik ujjá teremtő princípiuma az embernek, miután szükségessé vált az ujjá teremtés, mert isten hiános teremtése után az ember képes volt elesni, — és igy féligmeddig istenek, köztök és az ember közt nincs összekötő kapocs, s legfennebb analógia által fogható fel magas állások, — gondolom a méhkasban élő neutrius generisek analógiája szerint. Es mi célja van a papság istenitésével az ultramontanismusnak ? Jámbor theoretikus azt gondolná, hogy semmi más, mint az öndicsőités, azon természeti ösztönből, mely szerint a felfuvalkodottság pöffeszkedni vágyik; de ha a „Korszerű eszméket" és a R e 1 i g i o számos hasonló irányú cikkét elolvassa, látni fogja, hogy a legközönségesebb Önzés. Ha isten a papot az ember fölé helyezte, az állami törvényhozásnak kötelessége meghajolni isten praedestinatioja előtt, elkeli ismernie, hogy a papság első rend az államban és a római vallás uralkodó államvallás, s ha ezt nem teszi a forradalom terére lépett, fellázadt isten ellen. Az egyházat és államot különválasztani nem szabad, hanem ez köteles amazt szolgálni stb. De tegyünk egy pár idézetet, habár igen nehéz ezen nagy szótömegből rövid és találó helyeket kiválasztani. „Az anyagi és földi rendnek a szellemi rendtől való elválasztása képezi korunk nagy eretnekségét. Ez gyökeres tagadása az egész kereszténységnek .... Ezen elválasztás egyszersmind lényege a forradalomnak is, mely mindenek előtt keresztényellenes Magok a kormányok is elhagyták magokat szédíteni, a régi kormányok minő volt pl. Austria, azt gondolják, hogy megifjodnak, ha elválnak isten bölcseségétől és hatalmától. Rómát és talán Spanyolországot kivéve